杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán 

Jézus életének ajándéka mély szándékból fakad, nem pedig hirtelen felindulásból

Kedves testvéreim, tovább folytatjuk jubileumi utunkat Krisztus arcának felfedezésér艖l, amelyben reményünk formát és tartalmat nyer. Ma Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumáról elmélkedünk. Kezdjük azt egy olyan szóval, amely egyszer疟nek t疟nik, de a keresztény élet értékes titkát rejti magában és ez a szó: felkészülni. Márk evangéliuma szerint 鈥�a kovásztalan kenyér els艖 napján, amikor feláldozták a húsvéti bárányt, a tanítványok így szóltak Jézushoz: 鈥濰ol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?鈥� (Mk 14,12). Ez egy gyakorlatias kérdés, de tele van várakozással is. A tanítványok érzik, hogy valami fontos dolog fog történni, de nem ismerik a részleteket. Jézus válasza szinte titokzatosnak t疟nik: 鈥濵enjetek a városba, és találkoztok egy vizeskorsót viv艖 emberrel鈥� (v. 13). A részletek szimbolikusak: egy korsót viv艖 férfi 鈥� ami abban a korban általában a n艖k feladata volt 鈥�, egy el艖készített emeleti terem és egy ismeretlen házigazda. Mintha minden el艖re el lenne rendezve. Valójában pontosan így van. Ebben az epizódban az evangélium azt mutatja meg nekünk, hogy a szeretet nem a véletlen m疟ve, hanem egy tudatos döntésé. Nem egyszer疟 reakcióról van szó, hanem egy döntésr艖l, amely el艖készületet igényel. Jézus nem a végzet miatt vállalja szenvedését, hanem azért, mert h疟séges egy úthoz, amelyet szabadon és gondosan választott meg és töltött be. Ám éppen ez az, ami megvigasztal minket, mert így tudjuk, hogy az 艖 életének ajándéka egy mély szándékból fakad, nem pedig hirtelen felindulásból.

A kegyelem nem szünteti meg szabadságunkat, hanem felébreszti azt

Az az 鈥瀍l艖készített emeleti terem鈥� azt mondja nekünk, hogy Isten mindig megel艖z minket. Még miel艖tt rájönnénk, hogy szükségünk van befogadásra, az Úr már el艖készített nekünk egy helyet, ahol az 艕 barátainak ismerhetjük meg és érezhetjük magunkat. Ez a hely valójában a mi szívünk: egy 鈥瀟erem鈥�, amely üresnek t疟nhet, de csak arra vár, hogy felismerjük, betöltsük és meg艖rizzük. A húsvét, amelyet a tanítványoknak kell el艖készíteniük, valójában már készen áll Jézus szívében. 艕 maga gondoskodott mindenr艖l, mindent elrendezett, mindent eldöntött. Mindazonáltal megkéri barátait, hogy tegyék meg a maguk részét. Ez pedig valami lényegeset tanít nekünk a lelki életünkr艖l: a kegyelem nem szünteti meg szabadságunkat, hanem felébreszti azt. Isten ajándéka nem semmisíti meg felel艖sségünket, hanem termékennyé teszi azt.

Az igazi szeretet még miel艖tt viszonoznák, már adja magát

Ma is, mint egykor, van egy vacsora, amit el艖 kell készítenünk. Nem csak liturgiáról van szó, hanem arról, hogy készek vagyunk-e belépni egy olyan gesztusba, amely meghalad minket. Az Eucharisztiát nem csak az oltáron ünnepelhetjük, hanem a mindennapokban is, ahol minden élményt felajánlásként és hálaadásként élhetünk meg. A készület ennek a hálaadásnak az ünneplésére nem azt jelenti, hogy többet kell tennünk, hanem hogy helyet kell hagyni. Azt jelenti, hogy el kell távolítani, ami terhet jelent, le kell csökkenteni az elvárásokat, fel kell adni a valótlan reményeket. Sokszor összekeverjük a felkészülést az illúziókkal. Az illúziók elterelik a figyelmünket, a felkészülés pedig irányt ad nekünk. Az illúziók eredményt keresnek, a felkészülés pedig lehet艖vé teszi a találkozást. Az igazi szeretet 鈥� emlékeztet minket az evangélium 鈥� még miel艖tt viszonoznák, már adja magát. Ez egy el艖re adott ajándék. Nem azon alapul, amit kap, hanem azon, amit adni akar. Ezt élte meg Jézus a tanítványaival: miközben 艖k még nem értették, miközben az egyik elárulta, a másik pedig megtagadta 艖t, 艕 mindnyájuknak egy közösségi vacsorát készített el艖.

El艖készület minden segít艖kész gesztus, minden önzetlen cselekedet és el艖zetes megbocsátás

Kedves testvéreim, mi is meghívást kaptunk, hogy 鈥瀔észítsük el艖鈥� az Úr húsvétját. Nem csak a liturgikus húsvétot, hanem életünk húsvétját is. Minden segít艖kész gesztus, minden önzetlen cselekedet, minden el艖zetesen megadott bocsánat, minden türelmesen elviselt fáradság egyfajta el艖készület arra, hogy Istennek lakóhelyet teremtsünk. Akkor megkérdezhetjük magunktól: mely tereket kell még rendbe tennem az életemben, hogy azok készen álljanak az Úr fogadására? Mit jelent számomra ma a 鈥瀎elkészülés鈥�? Talán lemondani egy igényr艖l, abbahagyni a várakozást, hogy a másik megváltozzon, megtenni az els艖 lépést. Talán többet hallgatni, kevesebbet cselekedni, vagy megtanulni ráhagyatkozni arra, ami már el艖 van készítve.

Ahol a szeretetet el艖készítették, ott az élet valóban felvirágozhat

Ha elfogadjuk a felhívást, hogy készítsük el艖 a helyet az Istennel és az egymás közötti közösségre, rájövünk, hogy jelek, találkozások, szavak vesznek körül minket, amelyek arra a tágas, már el艖készített terem felé irányítanak minket, ahol szüntelenül ünneplik a végtelen szeretet misztériumát, amely segít minket és mindig el艖ttünk jár. Az Úr adja meg nekünk, hogy alázatosan készítsük el艖 az 艖 jelenlétét. És ebben a mindennapi rendelkezésre állásban növekedjen bennünk is az a nyugodt bizalom, amely lehet艖vé teszi, hogy mindent szabad szívvel fogadjuk. Mert ahol a szeretetet el艖készítették, ott az élet valóban felvirágozhat 鈥� zárta katekézisét Leó pápa.

Lengyel és olasz nyelv疟 köszöntés  

A katekézist követ艖en a Szentatya a világnyelveken röviden összefoglalta a tanítását, majd a lengyel híveket így köszöntötte: 鈥濻zeretettel üdvözlöm a lengyel zarándokokat. Urunk Színeváltozásának mai ünnepe tanítson meg benneteket arra, hogy fogadjátok be az igazságot Istenr艖l, akinek szeretete mindig el艖re megel艖z minket, és akinek hatalma nagy dolgokat m疟vel bennetek, ha bizakodó és alázatos szívvel hallgattok rá. Jézus az ember boldogságát kívánja, de konkrét választ és a szív elkötelezettségét is várja. Áldásomat adom mindnyájatokra, családjaitokra és hazátokra. Szeretettel üdvözlöm az olasz nyelv疟 zarándokokat. Különösen üdvözlöm a Katolikus Apostolkodás n艖véreit, az Oltáriszentség Missziós Szolgálólányait, a Szent Ferenc Harmadrend n艖véreit, akik most tartják nagykáptalanjukat. A Szentatya szívb艖l kívánja nekik, hogy alapító karizmájuknak megfelel艖en egyre él艖bbé tegyék magukban az evangéliumi tanúságtételt. A különféle plébániai közösségekre, cserkészekre, zenekarokra a Szentlélek ajándékait kérte, hogy meger艖södjön nagylelk疟 keresztény tanúságtételük szándéka. Végül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulva Krisztus Színeváltozásának ünnepére emlékeztette 艖ket: az Úr ragyogó arca legyen számukra remény és vigasz forrása!