杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Odaadja magát, önként, nem gyengeségb?l, hanem szeretetb?l         

Ma egy olyan jelenetre figyelünk, amely Jézus szenvedésének kezdetét jelzi, vagyis letartóztatásának mozzanatát az Olajfák kertjében. János evangélista, a t?le megszokott mélységgel nem egy megriadt Jézust mutat be nekünk, aki menekül vagy elbújik. Éppen ellenkez?leg, egy szabad embert jelenít meg nekünk, aki el?áll és megszólal, nyíltan szembenézve azzal az órával, amelyben feltárul a legnagyobb szeretet fénye. ?Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította ?ket: ?Kit kerestek?” (Jn 18,4). Jézus tudja – hangsúlyozta Leó pápa. Mindazonáltal úgy dönt, hogy nem hátrál meg. Odaadja magát. Nem gyengeségb?l, hanem szeretetb?l. Olyan teljes, olyan érett szeretetb?l, amely nem fél az elutasítástól. Jézust nem “elfogják”: hanem “megengedi, hogy elfogják”. Nem áldozata egy letartóztatásnak, hanem szerz?je egy adománynak.  

Jézus ajkán az ?Én vagyok” a Biblia Istenének a kinyilatkoztatása  

Ebben a gesztusban testesül meg az emberiségünk üdvösségének reménye, mert így tudjuk, hogy még a legsötétebb órában is szabadok maradhatunk ahhoz, hogy teljes szívünkb?l szeressünk. Amikor Jézus azt válaszolja, hogy ?Én vagyok”, a katonák a földre esnek. Ez egy titokzatos mozzanat, mivel ez a kifejezés a bibliai kinyilatkoztatásban Isten nevére utal: ?Én vagyok”. Jézus feltárja, hogy Isten jelenléte éppen ott nyilvánul meg, ahol az emberiség igazságtalanságot, félelmet és magányt tapasztal. Éppen ott áll készen az igazi fény, hogy felragyogjon, anélkül, hogy félne attól, hogy a sötétség elhatalmasodása elnyomná. Az éjszaka legmélyén, amikor látszólag minden összeomlik, Jézus megmutatja, hogy a keresztény remény nem menekülés, hanem döntés – nyomatékosította Leó pápa. Ez a hozzáállás egy mély imádság eredménye, amelyben nem azt kérjük Istent?l, hogy kíméljen meg minket a szenvedést?l, hanem hogy adjon er?t a szeretetben való kitartáshoz, tudva, hogy a szeretetb?l szabadon felajánlott életet senki sem veheti el t?lünk.

A szeretetb?l elvesztett élet nem kudarc, hanem titokzatos termékenység

?Ha engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni” (Jn 18,8). Letartóztatásának pillanatában Jézus nem azzal tör?dik, hogy megmentse magát, hanem csak azt akarja, hogy barátai szabadon távozhassanak. Ez bizonyítja, hogy áldozata valódi szeretet cselekedete. Jézus csak azért hagyja, hogy az ?rök elfogják és bebörtönözzék, hogy tanítványai szabadon távozhassanak. Jézus minden napját ennek a drámai és fenséges ?órának” az el?készítésére szentelte. Ezért, amikor eljön az ? órája, van ereje ahhoz, hogy ne keresse a menekülés útját. Szíve jól tudja, hogy a szeretetb?l elvesztett élet nem kudarc, hanem titokzatos termékenység. Mint a búzaszem, amely a földbe hullva nem marad egyedül, hanem elhal és termést hoz – összegezte a Szentatya.

A legigazságtalanabb szenvedések közepette is ott rejlik egy új élet magja

Jézus is zavarba esik egy olyan út el?tt, amely látszólag csak a halálhoz és a véghez vezet. De éppúgy meg van gy?z?dve arról, hogy csak a szeretetb?l elvesztett életet lehet végül visszakapni. Ebben rejlik az igazi remény: nem a fájdalom elkerülésében, hanem abban a hitben, hogy még a legigazságtalanabb szenvedések közepette is ott rejlik egy új élet magja. És mi? – kérdezte a pápa. Hányszor védjük meg életünket, terveinket, biztonságunkat, anélkül, hogy észrevennénk, hogy ezzel egyedül maradunk. Az evangélium logikája azonban más: csak az virágzik, amit odaadunk, csak az ingyenes szeretet hozhat vissza bizalmat oda, ahol minden elveszettnek t?nik.

A titokzatos fehérruhás fiatalember

Márk evangéliuma egy fiatalemberr?l is mesél – szólt végül a pápa – aki, amikor Jézust letartóztatják, ?meztelenül elmenekül” (Mk 14,51). Ez egy titokzatos, de mélyen megindító kép. Mi is, amikor Jézust követjük, átélünk olyan pillanatokat, melyek meglepetésszer?en érnek minket és megfosztanak bizonyosságainktól. Ezek a legnehezebb pillanatok, amikor kísértésbe esünk, hogy elhagyjuk az evangélium útját, mert a szeretet útja már lehetetlennek t?nik számunkra. És mégis, az evangélium végén éppen egy fiatalember hirdeti meg a feltámadást az asszonyoknak,  immár nem csupaszon, hanem fehér ruhában (vö Mk 16,6).

Hagyjuk, hogy életünk válasz legyen az Istent?l kapott javakra

Ez hitünk reménysége: b?neink és kételkedéseink nem akadályozzák Istent abban, hogy megbocsásson nekünk és visszaadja a vágyat, hogy újra kövessük ?t, hogy képesek legyünk másokért áldozni az életünket. Kedves testvéreim, tanuljuk meg mi is, hogy átadjuk magunkat az Atya jóakaratának és hagyjuk, hogy életünk válasz legyen a kapott javakra. Az életben nem kell mindent ellen?rzésünk alatt tartani, elég, ha minden nap úgy döntünk, hogy szabadon szeretünk. Ez az igazi remény, vagyis annak tudata, hogy még a próbatételek sötétjében is Isten szeretete támogat minket, és megérleli bennünk az örök élet gyümölcsét – zárta augusztusi utolsó katekézisét Leó pápa.