杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Odaadja magát, önként, nem gyengeségb艖l, hanem szeretetb艖l         

Ma egy olyan jelenetre figyelünk, amely Jézus szenvedésének kezdetét jelzi, vagyis letartóztatásának mozzanatát az Olajfák kertjében. János evangélista, a t艖le megszokott mélységgel nem egy megriadt Jézust mutat be nekünk, aki menekül vagy elbújik. Éppen ellenkez艖leg, egy szabad embert jelenít meg nekünk, aki el艖áll és megszólal, nyíltan szembenézve azzal az órával, amelyben feltárul a legnagyobb szeretet fénye. 鈥濲ézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította 艖ket: 鈥濳it kerestek?鈥� (Jn 18,4). Jézus tudja 鈥� hangsúlyozta Leó pápa. Mindazonáltal úgy dönt, hogy nem hátrál meg. Odaadja magát. Nem gyengeségb艖l, hanem szeretetb艖l. Olyan teljes, olyan érett szeretetb艖l, amely nem fél az elutasítástól. Jézust nem 鈥渆lfogják鈥�: hanem 鈥渕egengedi, hogy elfogják鈥�. Nem áldozata egy letartóztatásnak, hanem szerz艖je egy adománynak.  

Jézus ajkán az 鈥�Én vagyok鈥� a Biblia Istenének a kinyilatkoztatása  

Ebben a gesztusban testesül meg az emberiségünk üdvösségének reménye, mert így tudjuk, hogy még a legsötétebb órában is szabadok maradhatunk ahhoz, hogy teljes szívünkb艖l szeressünk. Amikor Jézus azt válaszolja, hogy 鈥�Én vagyok鈥�, a katonák a földre esnek. Ez egy titokzatos mozzanat, mivel ez a kifejezés a bibliai kinyilatkoztatásban Isten nevére utal: 鈥�Én vagyok鈥�. Jézus feltárja, hogy Isten jelenléte éppen ott nyilvánul meg, ahol az emberiség igazságtalanságot, félelmet és magányt tapasztal. Éppen ott áll készen az igazi fény, hogy felragyogjon, anélkül, hogy félne attól, hogy a sötétség elhatalmasodása elnyomná. Az éjszaka legmélyén, amikor látszólag minden összeomlik, Jézus megmutatja, hogy a keresztény remény nem menekülés, hanem döntés 鈥� nyomatékosította Leó pápa. Ez a hozzáállás egy mély imádság eredménye, amelyben nem azt kérjük Istent艖l, hogy kíméljen meg minket a szenvedést艖l, hanem hogy adjon er艖t a szeretetben való kitartáshoz, tudva, hogy a szeretetb艖l szabadon felajánlott életet senki sem veheti el t艖lünk.

A szeretetb艖l elvesztett élet nem kudarc, hanem titokzatos termékenység

鈥濰a engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni鈥� (Jn 18,8). Letartóztatásának pillanatában Jézus nem azzal tör艖dik, hogy megmentse magát, hanem csak azt akarja, hogy barátai szabadon távozhassanak. Ez bizonyítja, hogy áldozata valódi szeretet cselekedete. Jézus csak azért hagyja, hogy az 艖rök elfogják és bebörtönözzék, hogy tanítványai szabadon távozhassanak. Jézus minden napját ennek a drámai és fenséges 鈥�órának鈥� az el艖készítésére szentelte. Ezért, amikor eljön az 艖 órája, van ereje ahhoz, hogy ne keresse a menekülés útját. Szíve jól tudja, hogy a szeretetb艖l elvesztett élet nem kudarc, hanem titokzatos termékenység. Mint a búzaszem, amely a földbe hullva nem marad egyedül, hanem elhal és termést hoz 鈥� összegezte a Szentatya.

A legigazságtalanabb szenvedések közepette is ott rejlik egy új élet magja

Jézus is zavarba esik egy olyan út el艖tt, amely látszólag csak a halálhoz és a véghez vezet. De éppúgy meg van gy艖z艖dve arról, hogy csak a szeretetb艖l elvesztett életet lehet végül visszakapni. Ebben rejlik az igazi remény: nem a fájdalom elkerülésében, hanem abban a hitben, hogy még a legigazságtalanabb szenvedések közepette is ott rejlik egy új élet magja. És mi? 鈥� kérdezte a pápa. Hányszor védjük meg életünket, terveinket, biztonságunkat, anélkül, hogy észrevennénk, hogy ezzel egyedül maradunk. Az evangélium logikája azonban más: csak az virágzik, amit odaadunk, csak az ingyenes szeretet hozhat vissza bizalmat oda, ahol minden elveszettnek t疟nik.

A titokzatos fehérruhás fiatalember

Márk evangéliuma egy fiatalemberr艖l is mesél 鈥� szólt végül a pápa 鈥� aki, amikor Jézust letartóztatják, 鈥瀖eztelenül elmenekül鈥� (Mk 14,51). Ez egy titokzatos, de mélyen megindító kép. Mi is, amikor Jézust követjük, átélünk olyan pillanatokat, melyek meglepetésszer疟en érnek minket és megfosztanak bizonyosságainktól. Ezek a legnehezebb pillanatok, amikor kísértésbe esünk, hogy elhagyjuk az evangélium útját, mert a szeretet útja már lehetetlennek t疟nik számunkra. És mégis, az evangélium végén éppen egy fiatalember hirdeti meg a feltámadást az asszonyoknak,  immár nem csupaszon, hanem fehér ruhában (vö Mk 16,6).

Hagyjuk, hogy életünk válasz legyen az Istent艖l kapott javakra

Ez hitünk reménysége: b疟neink és kételkedéseink nem akadályozzák Istent abban, hogy megbocsásson nekünk és visszaadja a vágyat, hogy újra kövessük 艖t, hogy képesek legyünk másokért áldozni az életünket. Kedves testvéreim, tanuljuk meg mi is, hogy átadjuk magunkat az Atya jóakaratának és hagyjuk, hogy életünk válasz legyen a kapott javakra. Az életben nem kell mindent ellen艖rzésünk alatt tartani, elég, ha minden nap úgy döntünk, hogy szabadon szeretünk. Ez az igazi remény, vagyis annak tudata, hogy még a próbatételek sötétjében is Isten szeretete támogat minket, és megérleli bennünk az örök élet gyümölcsét 鈥� zárta augusztusi utolsó katekézisét Leó pápa.