杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Jézus életének ajándéka mély szándékból fakad, nem pedig hirtelen felindulásból

Kedves testvéreim, tovább folytatjuk jubileumi utunkat Krisztus arcának felfedezésér?l, amelyben reményünk formát és tartalmat nyer. Ma Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumáról elmélkedünk. Kezdjük azt egy olyan szóval, amely egyszer?nek t?nik, de a keresztény élet értékes titkát rejti magában és ez a szó: felkészülni. Márk evangéliuma szerint ?a kovásztalan kenyér els? napján, amikor feláldozták a húsvéti bárányt, a tanítványok így szóltak Jézushoz: ?Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” (Mk 14,12). Ez egy gyakorlatias kérdés, de tele van várakozással is. A tanítványok érzik, hogy valami fontos dolog fog történni, de nem ismerik a részleteket. Jézus válasza szinte titokzatosnak t?nik: ?Menjetek a városba, és találkoztok egy vizeskorsót viv? emberrel” (v. 13). A részletek szimbolikusak: egy korsót viv? férfi – ami abban a korban általában a n?k feladata volt –, egy el?készített emeleti terem és egy ismeretlen házigazda. Mintha minden el?re el lenne rendezve. Valójában pontosan így van. Ebben az epizódban az evangélium azt mutatja meg nekünk, hogy a szeretet nem a véletlen m?ve, hanem egy tudatos döntésé. Nem egyszer? reakcióról van szó, hanem egy döntésr?l, amely el?készületet igényel. Jézus nem a végzet miatt vállalja szenvedését, hanem azért, mert h?séges egy úthoz, amelyet szabadon és gondosan választott meg és töltött be. Ám éppen ez az, ami megvigasztal minket, mert így tudjuk, hogy az ? életének ajándéka egy mély szándékból fakad, nem pedig hirtelen felindulásból.

A kegyelem nem szünteti meg szabadságunkat, hanem felébreszti azt

Az az ?el?készített emeleti terem” azt mondja nekünk, hogy Isten mindig megel?z minket. Még miel?tt rájönnénk, hogy szükségünk van befogadásra, az Úr már el?készített nekünk egy helyet, ahol az ? barátainak ismerhetjük meg és érezhetjük magunkat. Ez a hely valójában a mi szívünk: egy ?terem”, amely üresnek t?nhet, de csak arra vár, hogy felismerjük, betöltsük és meg?rizzük. A húsvét, amelyet a tanítványoknak kell el?készíteniük, valójában már készen áll Jézus szívében. ? maga gondoskodott mindenr?l, mindent elrendezett, mindent eldöntött. Mindazonáltal megkéri barátait, hogy tegyék meg a maguk részét. Ez pedig valami lényegeset tanít nekünk a lelki életünkr?l: a kegyelem nem szünteti meg szabadságunkat, hanem felébreszti azt. Isten ajándéka nem semmisíti meg felel?sségünket, hanem termékennyé teszi azt.

Az igazi szeretet még miel?tt viszonoznák, már adja magát

Ma is, mint egykor, van egy vacsora, amit el? kell készítenünk. Nem csak liturgiáról van szó, hanem arról, hogy készek vagyunk-e belépni egy olyan gesztusba, amely meghalad minket. Az Eucharisztiát nem csak az oltáron ünnepelhetjük, hanem a mindennapokban is, ahol minden élményt felajánlásként és hálaadásként élhetünk meg. A készület ennek a hálaadásnak az ünneplésére nem azt jelenti, hogy többet kell tennünk, hanem hogy helyet kell hagyni. Azt jelenti, hogy el kell távolítani, ami terhet jelent, le kell csökkenteni az elvárásokat, fel kell adni a valótlan reményeket. Sokszor összekeverjük a felkészülést az illúziókkal. Az illúziók elterelik a figyelmünket, a felkészülés pedig irányt ad nekünk. Az illúziók eredményt keresnek, a felkészülés pedig lehet?vé teszi a találkozást. Az igazi szeretet – emlékeztet minket az evangélium – még miel?tt viszonoznák, már adja magát. Ez egy el?re adott ajándék. Nem azon alapul, amit kap, hanem azon, amit adni akar. Ezt élte meg Jézus a tanítványaival: miközben ?k még nem értették, miközben az egyik elárulta, a másik pedig megtagadta ?t, ? mindnyájuknak egy közösségi vacsorát készített el?.

El?készület minden segít?kész gesztus, minden önzetlen cselekedet és el?zetes megbocsátás

Kedves testvéreim, mi is meghívást kaptunk, hogy ?készítsük el?” az Úr húsvétját. Nem csak a liturgikus húsvétot, hanem életünk húsvétját is. Minden segít?kész gesztus, minden önzetlen cselekedet, minden el?zetesen megadott bocsánat, minden türelmesen elviselt fáradság egyfajta el?készület arra, hogy Istennek lakóhelyet teremtsünk. Akkor megkérdezhetjük magunktól: mely tereket kell még rendbe tennem az életemben, hogy azok készen álljanak az Úr fogadására? Mit jelent számomra ma a ?felkészülés”? Talán lemondani egy igényr?l, abbahagyni a várakozást, hogy a másik megváltozzon, megtenni az els? lépést. Talán többet hallgatni, kevesebbet cselekedni, vagy megtanulni ráhagyatkozni arra, ami már el? van készítve.

Ahol a szeretetet el?készítették, ott az élet valóban felvirágozhat

Ha elfogadjuk a felhívást, hogy készítsük el? a helyet az Istennel és az egymás közötti közösségre, rájövünk, hogy jelek, találkozások, szavak vesznek körül minket, amelyek arra a tágas, már el?készített terem felé irányítanak minket, ahol szüntelenül ünneplik a végtelen szeretet misztériumát, amely segít minket és mindig el?ttünk jár. Az Úr adja meg nekünk, hogy alázatosan készítsük el? az ? jelenlétét. És ebben a mindennapi rendelkezésre állásban növekedjen bennünk is az a nyugodt bizalom, amely lehet?vé teszi, hogy mindent szabad szívvel fogadjuk. Mert ahol a szeretetet el?készítették, ott az élet valóban felvirágozhat – zárta katekézisét Leó pápa.

Lengyel és olasz nyelv? köszöntés  

A katekézist követ?en a Szentatya a világnyelveken röviden összefoglalta a tanítását, majd a lengyel híveket így köszöntötte: ?Szeretettel üdvözlöm a lengyel zarándokokat. Urunk Színeváltozásának mai ünnepe tanítson meg benneteket arra, hogy fogadjátok be az igazságot Istenr?l, akinek szeretete mindig el?re megel?z minket, és akinek hatalma nagy dolgokat m?vel bennetek, ha bizakodó és alázatos szívvel hallgattok rá. Jézus az ember boldogságát kívánja, de konkrét választ és a szív elkötelezettségét is várja. Áldásomat adom mindnyájatokra, családjaitokra és hazátokra. Szeretettel üdvözlöm az olasz nyelv? zarándokokat. Különösen üdvözlöm a Katolikus Apostolkodás n?véreit, az Oltáriszentség Missziós Szolgálólányait, a Szent Ferenc Harmadrend n?véreit, akik most tartják nagykáptalanjukat. A Szentatya szívb?l kívánja nekik, hogy alapító karizmájuknak megfelel?en egyre él?bbé tegyék magukban az evangéliumi tanúságtételt. A különféle plébániai közösségekre, cserkészekre, zenekarokra a Szentlélek ajándékait kérte, hogy meger?södjön nagylelk? keresztény tanúságtételük szándéka. Végül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulva Krisztus Színeváltozásának ünnepére emlékeztette ?ket: az Úr ragyogó arca legyen számukra remény és vigasz forrása!