Le贸 p谩pa katek茅zise: J茅zus v茅gtelen szeretet茅vel el茅be megy a megbocs谩t谩snak
P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán
Szeretni mindvégig, ez a kulcs Krisztus szívének megértéséhez
Ma az evangélium egyik legmegrázóbb és legragyogóbb gesztusánál állunk meg, annál a pillanatnál, amikor Jézus az utolsó vacsora során falatot nyújt annak, aki hamarosan elárulja 艖t 鈥� kezdte beszédét Leó pápa. Ez nem csupán a megosztás egy gesztusa, hanem annál sokkal több: a szeretet utolsó kísérlete, hogy ne adjuk fel a küzdelmünket. Szent János, a maga mély spirituális érzékenységével, így meséli el nekünk azt a pillanatot: 鈥濾acsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el鈥� (Jn 13,2), 鈥濲ézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette鈥� (Jn 131). Szeretni mindvégig, ez a kulcs Krisztus szívének megértéséhez. Ez olyan szeretet, amely nem adja fel az elutasítás, a csalódás, s艖t a hálátlanság el艖tt sem 鈥� hangsúlyozta Leó pápa.
Az igazi megbocsátás nem vár a b疟nbánatra, hanem el艖ször önmagát kínálja fel
Jézus ismeri az órát, ám azt nem elszenvedi, hanem 艖 maga választja. 艕 az, aki felismeri a pillanatot, amikor szeretetének el kell viselnie a legfájdalmasabb sebet, az árulás sebét. És ahelyett, hogy visszahúzódna, vádolna, védekezne... továbbra is szeret: lábat mos, bemártja a falatot és átnyújtja. 鈥濧z, akinek a bemártott falatot adom鈥� (Jn 13,26). Ezzel az egyszer疟 és alázatos gesztussal Jézus továbbviszi szeretetét, egészen a végs艖kig. Nem mintha, nem tudná, mi történik, hanem éppen azért, mert tisztán látja azt. Megértette, hogy mások szabadsága, még ha el is veszik a rosszban, még mindig elérhet艖 egy szelíd gesztus fényével. Mert tudja, hogy az igazi megbocsátás nem vár a b疟nbánatra, hanem el艖ször önmagát kínálja fel ingyenes ajándékként, még miel艖tt elfogadnák. Júdás sajnos nem érti ezt. A falat után 鈥� mondja az evangélium 鈥� 鈥瀊elészállt a Gonosz鈥� (27. v.). Ez a rész megérint minket: mintha az addig rejt艖z艖 rossz most feltárulna, miután a szeretet megmutatta legvédtelenebb arcát. Éppen ezért, testvéreim, ez a falat a mi üdvösségünk: mert azt mondja nekünk, hogy Isten mindent 鈥� tényleg mindent 鈥� megtesz azért, hogy elérjen minket, még abban az órában is, amikor mi elutasítjuk 艖t. Itt tárul fel a megbocsátás a maga teljes erejében, és itt nyilvánul meg a remény konkrét arca. A megbocsátás nem elfeledés, nem is gyengeség. Annak a képessége, hogy szabadon hagyjuk a másikat, miközben mindvégig szeretjük. Jézus szeretete nem tagadja a fájdalom igazságát, de nem engedi, hogy a gonoszé legyen az utolsó szó. Ez az a misztérium, amelyet Jézus értünk tesz, és amelyb艖l id艖nként mi is részesülünk.
A megbocsátás nem tagadja a rosszat, de megakadályozza, hogy az még több rosszat szüljön
Hány kapcsolat szakad meg, hány történet bonyolódik össze, hány ki nem mondott szó marad a leveg艖ben! 鈥� folytatta Leó pápa. Az evangélium azonban mégis megmutatja nekünk, hogy mindig van mód a szeretet folytatására, még akkor is, ha minden helyrehozhatatlanul elromlott. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy tagadjuk a rosszat, hanem azt, hogy megakadályozzuk, hogy még több rosszat szüljön. Nem arról van szó, hogy azt mondjuk, semmi sem történt, hanem arról, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne a harag döntsön a jöv艖r艖l. Amikor Júdás kiment a teremb艖l, 鈥�éjszaka volt鈥� (30. v.). De közvetlenül utána Jézus azt mondja: 鈥濵ost dics艖ült meg az Emberfia鈥� (31. v.). Még éjszaka van, még tart, de egy fény már ragyogni kezd. Azért ragyog, mert Krisztus mindvégig h疟séges marad, és így az 艖 szeretete er艖sebb a gy疟löletnél.
Még azoknak is felajánlhatunk egy falatot, akik hátat fordítanak nekünk
Kedves testvéreim, mi is átélünk fájdalmas és fárasztó éjszakákat. A lélek éjszakáit, a csalódás éjszakáit, azokat az éjszakákat, amikor valaki megbántott vagy elárult minket. Ezekben a helyzetekben az a kísértés, hogy bezárkózzunk, hogy megvédjük magunkat és hogy visszavágjunk. Ám az Úr megmutatja nekünk a reményt, hogy mindig van egy másik út. Megtanít minket arra, hogy még azoknak is felajánlhatunk egy falatot, akik hátat fordítanak nekünk. Hogy a bizalom csendjével tudjunk választ adni. És hogy méltósággal haladhassunk el艖re anélkül, hogy lemondanánk a szeretetr艖l.
A megbocsátás felszabadítja azt, aki adja, feloldja a neheztelést, helyreállítja a békét
Kérjük ma a kegyelmet, hogy meg tudjunk bocsátani, még akkor is, ha félreértettek, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy elhagytak minket. Ugyanis pontosan ezekben az órákban juthat el a szeretet a csúcspontjára. Ahogy Jézus tanítja nekünk, szeretni annyit tesz, mint szabadon hagyni a másikat 鈥� akár árulásra is 鈥� anélkül, hogy valaha is feladnánk a hitet abban, hogy még ez a megsebzett és megtévedt szabadság is kiszabadulhat a sötétség csapdájából és visszahelyezhet艖 a jóság fényébe. Amikor a megbocsátás fénye átsz疟r艖dik a szív legmélyebb repedésein, megértjük, hogy az soha nem hiábavaló. Még ha a másik ember nem is fogadja el, még ha hiábavalónak is t疟nik, a megbocsátás felszabadítja azt, aki adja: feloldja a neheztelést, helyreállítja a békét, és visszaad minket saját magunknak. Jézus az átnyújtott kenyér egyszer疟 gesztusával megmutatja, hogy minden árulás a megváltás lehet艖ségévé válhat, ha úgy fogadjuk, mint teret egy nagyobb szeretetre. Nem enged a gonosznak, hanem jóval gy艖zi le, megakadályozva, hogy kioltsa azt, ami a legigazabb bennünk: a szeretet képességét 鈥� zárta szerdai katekézisét Leó pápa.
A katekézist követ艖en a Szentatya felhívással fordult az egyház tagjaihoz a világ békéjéért
Augusztus 22-én pénteken ünnepeljük a Boldogságos Sz疟z Mária, a Mennyek Királyn艖je emléknapját. Mária a hív艖k anyja itt a földön, akit a Béke Királyn艖jének is hívunk, miközben földünket továbbra is megsebzik a Szentföldön, Ukrajnában és a világ számos más térségében dúló háborúk. A pápa arra kéri az összes hív艖t, hogy töltsék augusztus 22-ét böjtben és imában, kérve az Urat, hogy adjon békét és igazságosságot, és törölje fel azok könnyeit, akik a mostani fegyveres konfliktusok miatt szenvednek. Mária, a Béke Királyn艖je, járjon közben, hogy a népek rátalálják a béke útjára.
Leó pápa szeretettel üdvözölte az olasz nyelv疟 zarándokokat. Különösen is köszöntötte a jelenlév艖 szerzetescsaládokat, akiket arra buzdított, hogy apostoli buzgalommal tegyenek tanúságot karizmáikról az Egyház javára. A különféle plébániai csoportokat köszöntve arra buzdította 艖ket, hogy nagylelk疟en válaszoljanak az Úr meghívására, és legyenek az üdvösség evangéliumának örömteli hírnökei. Ma a világegyház Clairvaux-i Szent Bernát, a nagy egyháztanító és a Sz疟zanya fenséges énekesének emlékezetét ünnepli. 艕 olyan ember volt, aki békét teremtett maga körül, megmutatva, hogyan kell az evangéliumot megélni. Példája vezessen benneteket a mindennapi utunkon!
