杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán         

Továbbra is a gyógyító Jézusra figyelünk 鈥� kezdte beszédét Leó pápa és azokra a nehéz helyzeteket próbálta értelmezni, melyekben úgy érezzük, hogy 鈥瀖egrekedtünk鈥� és zsákutcába jutottunk, amikor feleslegesnek t疟nik tovább reménykedni. Ezért beletör艖dve lemondunk a küzdelemr艖l. Ezt az ellehetetlenült helyzetet az evangéliumok a megbénult állapot képével írják le. Ezért fordult Leó pápa a János evangéliumának ötödik fejezetében leírt béna meggyógyításának történetéhez.

Fürd艖 a Juh-kapunál a megtisztulásra   

Jézus Jeruzsálembe megy a zsidók ünnepére, de nem megy egyenesen a Templomba, hanem megáll a Juh-kapunál, ahol valószín疟leg megmosták a feláldozásra szánt juhokat. E kapu közelében sok beteg ember is volt, akiket a juhokkal ellentétben kizártak a Templomból, mert tisztátalannak tekintették 艖ket! Itt találkozik velük Jézus és látja a fájdalmukat. Ezek a betegek egy csodatév艖ben reménykedtek, aki megváltoztathatja a sorsukat. A kapu mellett ugyanis volt egy gyógyító viz疟 fürd艖, amelynek vize, amikor id艖közönként megmozdult, meggyógyította az els艖ként belemerül艖ket. Emiatt aztán egyfajta háború alakult ki a szegények közt, hogy közülük ki legyen az els艖.

A fürd艖 neve Beteszda, az Irgalom háza, utalással a gyógyításokra. De egyúttal az Egyház képe is, ahol a betegek és a szegények összegy疟lnek, és ahová az Úr eljön, hogy gyógyítson és reményt adjon. A történetben Jézus megszólít egy harmincnyolc éve béna embert, aki már beletör艖dött sorába, hogy el艖tte mindig mások jutnak gyógyuláshoz. Nemcsak a lába béna, hanem lebénul a reménysége is és így könnyen restté válik. Jézus ekkor a szándékéról kérdezi: 鈥濧karsz-e meggyógyulni?鈥� Jogos a kérdése, mert a hosszú várakozás során elfogyhat az akarat és néha inkább megmaradunk beteg állapotunkban, másoktól várva, hogy gondoskodjanak rólunk, de ürügy is lehet mindez, hogy ne kelljen döntést hozni az életünkr艖l. Jézus ehelyett visszavezeti 艖t legigazibb és legmélyebb vágyához.

A teljes gyógyulásához szükség van egy olyan emberre, aki Isten: Jézus Krisztusra

Ez a szókimondó ember feltárja életszemléletét, megvallva mindenekel艖tt, hogy nincs embere, valakije, aki megmártaná 艖t a medencében, tehát a hiba nem benne van, hanem másokban, akik nem gondoskodnak róla. Ez a hozzáállás a felel艖sség alól való kibújás ürügyévé válik. De vajon tényleg igaz-e, hogy nem volt senki, aki segített volna neki? 鈥� tette fel a kérdést Leó pápa, amire Szent Ágoston megvilágosító válaszával felelt:  鈥濱gen, a gyógyulásához feltétlenül szüksége volt egy emberre, de olyan emberre, aki egyben Isten is volt. Eljött tehát az ember, akire szükség volt; miért kellene tovább halogatni a gyógyulást?鈥�

A béna még hozzáteszi, hogy amikor megpróbál a fürd艖 vizébe jutni, mindig van valaki, aki el艖tte már odaérkezik. Ez egy fatalista életszemlélet, mely szerint a dolgok azért történnek velünk, mert nem vagyunk szerencsések, mert a sors ellenünk van. Ez az ember el van keseredve, úgy érzi, legy艖zték az élet küzdelmében.

Isten kegyelméb艖l vegyük kezünkbe a sorsunkat  

Jézus ehelyett segít neki felfedezni, hogy az élete t艖le is függ. Kéri, hogy álljon fel, emelkedjen ki berögzült helyzetéb艖l, és vegye fel a hordágyát, amit nem szabad otthagyni, mert ez a hordágy jelképezi elmúlt betegségét, ez az 艖 története. Addig a múltja blokkolta 艖t; arra kényszerítette, hogy mintegy halottként feküdjön ott. Most 艖 az, aki megfoghatja azt a hordágyat, és oda viheti, ahová akarja: 艖 döntheti el, hogy mit kezd élete történtével! Mozogni kell, felel艖sséggel, hogy melyik utat választja. És mi ezt Jézusnak köszönhetjük! Kedves testvérek, kérjük az Úrtól az ajándékot, hogy megértsük, hol akadt el az életünk. Próbáljunk hangot adni a gyógyulás utáni vágyunknak. És imádkozzunk mindazokért, akik bénultnak érzik magukat, akik nem látnak kiutat. Kérjük, hogy hazatérhessünk, hogy Krisztus Szívében lakhassunk, amely igazi Beteszda, az Irgalmasság igazi Háza! 鈥� zárta katekézisét Leó pápa.