Le¨® p¨¢pa katek¨¦zise: J¨¦zus a mi ?ember¨¹nk¡±, aki meggy¨®gy¨ªt minket
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Továbbra is a gyógyító Jézusra figyelünk ¨C kezdte beszédét Leó pápa és azokra a nehéz helyzeteket próbálta értelmezni, melyekben úgy érezzük, hogy ?megrekedtünk¡± és zsákutcába jutottunk, amikor feleslegesnek t?nik tovább reménykedni. Ezért beletör?dve lemondunk a küzdelemr?l. Ezt az ellehetetlenült helyzetet az evangéliumok a megbénult állapot képével írják le. Ezért fordult Leó pápa a János evangéliumának ötödik fejezetében leírt béna meggyógyításának történetéhez.
Fürd? a Juh-kapunál a megtisztulásra
Jézus Jeruzsálembe megy a zsidók ünnepére, de nem megy egyenesen a Templomba, hanem megáll a Juh-kapunál, ahol valószín?leg megmosták a feláldozásra szánt juhokat. E kapu közelében sok beteg ember is volt, akiket a juhokkal ellentétben kizártak a Templomból, mert tisztátalannak tekintették ?ket! Itt találkozik velük Jézus és látja a fájdalmukat. Ezek a betegek egy csodatév?ben reménykedtek, aki megváltoztathatja a sorsukat. A kapu mellett ugyanis volt egy gyógyító viz? fürd?, amelynek vize, amikor id?közönként megmozdult, meggyógyította az els?ként belemerül?ket. Emiatt aztán egyfajta háború alakult ki a szegények közt, hogy közülük ki legyen az els?.
A fürd? neve Beteszda, az Irgalom háza, utalással a gyógyításokra. De egyúttal az Egyház képe is, ahol a betegek és a szegények összegy?lnek, és ahová az Úr eljön, hogy gyógyítson és reményt adjon. A történetben Jézus megszólít egy harmincnyolc éve béna embert, aki már beletör?dött sorába, hogy el?tte mindig mások jutnak gyógyuláshoz. Nemcsak a lába béna, hanem lebénul a reménysége is és így könnyen restté válik. Jézus ekkor a szándékéról kérdezi: ?Akarsz-e meggyógyulni?¡± Jogos a kérdése, mert a hosszú várakozás során elfogyhat az akarat és néha inkább megmaradunk beteg állapotunkban, másoktól várva, hogy gondoskodjanak rólunk, de ürügy is lehet mindez, hogy ne kelljen döntést hozni az életünkr?l. Jézus ehelyett visszavezeti ?t legigazibb és legmélyebb vágyához.
A teljes gyógyulásához szükség van egy olyan emberre, aki Isten: Jézus Krisztusra
Ez a szókimondó ember feltárja életszemléletét, megvallva mindenekel?tt, hogy nincs embere, valakije, aki megmártaná ?t a medencében, tehát a hiba nem benne van, hanem másokban, akik nem gondoskodnak róla. Ez a hozzáállás a felel?sség alól való kibújás ürügyévé válik. De vajon tényleg igaz-e, hogy nem volt senki, aki segített volna neki? ¨C tette fel a kérdést Leó pápa, amire Szent Ágoston megvilágosító válaszával felelt: ?Igen, a gyógyulásához feltétlenül szüksége volt egy emberre, de olyan emberre, aki egyben Isten is volt. Eljött tehát az ember, akire szükség volt; miért kellene tovább halogatni a gyógyulást?¡±
A béna még hozzáteszi, hogy amikor megpróbál a fürd? vizébe jutni, mindig van valaki, aki el?tte már odaérkezik. Ez egy fatalista életszemlélet, mely szerint a dolgok azért történnek velünk, mert nem vagyunk szerencsések, mert a sors ellenünk van. Ez az ember el van keseredve, úgy érzi, legy?zték az élet küzdelmében.
Isten kegyelméb?l vegyük kezünkbe a sorsunkat
Jézus ehelyett segít neki felfedezni, hogy az élete t?le is függ. Kéri, hogy álljon fel, emelkedjen ki berögzült helyzetéb?l, és vegye fel a hordágyát, amit nem szabad otthagyni, mert ez a hordágy jelképezi elmúlt betegségét, ez az ? története. Addig a múltja blokkolta ?t; arra kényszerítette, hogy mintegy halottként feküdjön ott. Most ? az, aki megfoghatja azt a hordágyat, és oda viheti, ahová akarja: ? döntheti el, hogy mit kezd élete történtével! Mozogni kell, felel?sséggel, hogy melyik utat választja. És mi ezt Jézusnak köszönhetjük! Kedves testvérek, kérjük az Úrtól az ajándékot, hogy megértsük, hol akadt el az életünk. Próbáljunk hangot adni a gyógyulás utáni vágyunknak. És imádkozzunk mindazokért, akik bénultnak érzik magukat, akik nem látnak kiutat. Kérjük, hogy hazatérhessünk, hogy Krisztus Szívében lakhassunk, amely igazi Beteszda, az Irgalmasság igazi Háza! ¨C zárta katekézisét Leó pápa.
