杏MAP导航

Ferenc pápa nevében köszöntelek benneteket, aki lelki közelségér?l és imáiról biztosít mindnyájatokat. ?szentsége hálás azokért az imákért is, amelyeket a szenvedés és a kórházi kezelés idején felajánlottatok és továbbra is felajánlotok érte. Lábadozása közben a Szentatya atyai áldását küldi nektek. 

Köszönetemet fejezem ki ?eminenciája Erd? Péter bíborosnak is, amiért meghívott, hogy veletek együtt ünnepeljem az Eucharisztiát.

Az imént hallottuk Jézus leghosszabb példázatát, amelyet általában a tékozló fiú példázataként ismerünk. Hazám híres írója, Charles Dickens állítólag ?a valaha írt legnagyobb novellának” nevezte. Mégis azon t?n?döm, hogy a kisebbik fiú meglep?dött-e, amikor apja átadta neki az örökségét. Ez nem olyan, mint el?leget kérni a zsebpénzünkb?l. A fiú kérésének valódi jelent?sége van. A fiú azt mondja apjának: ?Meghaltál számomra. Nincs szükségem rád. Csak a pénzedet és a vagyonodat akarom.” A fiú elvált apjától. Most már más a kapcsolatuk.

A fiú nemcsak apját, hanem az egész falut elutasította és meggyalázta. Megbántotta, megszégyenítette és megtagadta ?ket. Így most a falu lakói is mindannyian okai annak, hogy a fiú nem térhet vissza. Ha visszatérne, harag fogadná. Veszélyben lenne. Mindenki - a fiú, a testvére, a rabszolgák és a béresek, és az összes falusi - azt hitte, hogy a fiú útja egy egyirányú út. Vagyis mindenki, kivéve az apát. Mindezek alatt az apa hallgat. Nem tesz fel kérdéseket, például, hogy miért megy el a fiú, vagy hová megy. Nem vitatkozik és nem haragszik. Nem korlátozza a mozgását, és nem szab határokat. Egyszer?en felosztotta vagyonát a két fiú között.

Oly sokáig úgy hallgattuk és úgy értelmeztük ezt a történetet, mint egy a b?nr?l szóló történetet. A két fiút állítjuk példaként: A fiatalabb fiú, a rossz fiú, elszökik, és még rosszabb dolgokat tesz. Az id?sebb fiú, a jó fiú, mindig otthon volt. Soha nem volt engedetlen. A következtetés nyilvánvaló. Légy engedelmes gyermeke mennyei Atyádnak. A nehézség az, hogy az egész jó és rossz kett?sség, illetve ennek hangsúlyozása, ritkán változtat meg életeket. A szeretet azonban képes, és át is alakítja az emberek életét.

Légy jó és engedelmes gyermek. Tényleg ennyit mond ez a történet? Tényleg a fiúkról szól ez a történet? Talán ez a történet inkább az apáról szól, mint a fiúkról. Talán ez a történet inkább a szeretetr?l és a kegyelemr?l szól, mint a b?nr?l. Lukács így vezeti be a történetet: ?Egy embernek két fia volt” (11. vers). A kezdetekt?l fogva az apa áll a középpontban. Bár hallunk a fiú utazásáról, az is végig az apával kapcsolatos. Az apa az, aki még a fiú távozását is lehet?vé tette. Amennyiben mégis a fiúkról szól, els?sorban úgy szól róluk, mint az apa szeretetének címzettjeir?l.

Az apa szeretete olyan er?s és olyan nagy, hogy nem birtokolja a másikat, hanem hajlandó elengedni. Szeretete olyan er?s és nagy, hogy nem követel, hanem hajlandó türelmesen várni. Ez egy olyan szeretet, amely megbocsát és hazafogad. Az ? szeretete nem fog kiszabadítani minket a ?távoli országból”, illetve nem akadályoz meg minket abban, hogy a ?távoli országba” menjünk (13. vers). Ehelyett megváltást hoz az ott eltöltött id?re és az ott megélt életre. Ez jó hír azoknak, akik a távoli országba utaznak; és valamikor mindannyian elmegyünk oda.

Vannak, akik elszöknek otthonról, vannak, akik kikérik és elpazarolják örökségüket, és vannak, akik néma neheztelésben füstölögnek, mint az id?sebb fiú. A bánat, a gyász és a veszteség egyeseket a ?távoli országba” visz, másokat pedig a félelem, a szégyen visz oda. Néhányan függ?ségek és önpusztító viselkedés révén utaznak a ?távoli országba”. Mások számára a b?ntudat, az önítélet vagy akár az öngy?lölet útja a ?távoli országban” ér véget.

Akárhogy is jutunk oda, a ?távoli ország” az a hely, ahol elveszettek, halottak és éhesek vagyunk. A ?távoli országban” elveszettek vagyunk önmagunk számára, nem találunk értelmet az életünkben, és éhezünk az életre, a szeretetre és a reményre. Egyszer?en a ?távoli országban” nem vagyunk önmagunk, legalábbis nem az igazi énünk. A ?távoli országban” az élet szó szerint b?zlik: ?Erre elment és elszeg?dött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy ?rizze a sertéseket” (15. vers). Mégis, ez a ?távoli ország” kegyelme. Bár elmegyünk oda, végül magunkhoz térünk, és rájövünk, hogy ez nem az a hely, ahol maradni akarunk.

Függetlenül attól, hogy miért megyünk oda, mit csináltunk ott, vagy mennyi id?t töltöttünk a távoli országban, mindig hazamehetünk. Ha hazamegyünk, szembe kell néznünk a falusiakkal. Találkozni fogunk azzal a sok hanggal, amely bennünk él. – ?Nem gondolod komolyan, hogy hazamehetsz, ugye? Mi után ezt tetted? Nem akarják, hogy ott legyél. B?zlesz a disznószagtól. Nem fognak visszafogadni. Nem vagy méltó rá. Soha nem voltál az.” Úgy t?nik, az egyetlen hazaút az, ha letagadjuk, hogy apánk gyermekei vagyunk. ?Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó, hogy a fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.” (8-19. vers).

Az apa azonban tudja, hogy a szeretet az igazi hazaút. Ezért fut az apa a fiához. Azért van ott, hogy megvédje ?t a falusiaktól, hogy biztonságban hazavigye. Az apa a fia és a falusiak közé áll. A legjobb ruha. Saru. Egy gy?r?. A lakoma. Az apa újra és újra elkötelezi magát a hazatért szökevény mellett.

Ferenc pápa szavaival élve:

Az Atya alakja a példázatban Isten szívét tárja fel. ? az irgalmas Atya, aki Jézusban mérhetetlenül szeret minket, mindig várja megtérésünket minden alkalommal, amikor hibázunk; várja a visszatérésünket, amikor elfordulunk t?le, és azt gondoljuk, hogy nélküle is megvagyunk; mindig készen áll arra, hogy kitárja a karjait, bármi is történjen.  Az evangélium atyjaként Isten továbbra is gyermekeinek tekint minket, még akkor is, ha eltévedünk, és gyengéden jön hozzánk, amikor visszatérünk hozzá. Olyan kedvesen szól hozzánk, amikor azt hisszük, hogy igazunk van. Az általunk elkövetett hibák, még ha rosszak is, nem koptatják ki szeretetének h?ségét. A kiengesztel?dés szentségében mindig újrakezdhetjük: befogad minket, megadja nekünk azt a méltóságot, hogy gyermekei legyünk, és azt mondja: ?Hajrá! Élj békében! Kelj fel, hajrá!” (Angelus, 2016. március 6.).

Hol vagy? Éppen elhagytad az otthont? Az apa szabadságot kínál, és szeretve vagy. Az élet disznóóljaiban? Az apa türelmesen vár, és szeretve vagy. Hazatérnél? Az atya meg fog védeni, és szeretve vagy. Végre haza érkeztél? Az apa lakomát készített neked, és szeretve vagy. Nem számít, hol tartunk ezen az úton. Az apa mindig jobban bízik gyermekei iránti szeretetében, mint gyermekei szavaiban, döntéseiben és tetteiben.

Hogyan érhetnénk be mi kevesebbel? - zárta homíliáját Gallagher érsek.

Laetare vasárnap (C)

Szent István Társszékesegyház - Budapest - 2025. március 30.

(Józs 5,9a, 10-12; 2Kor 5,17-21; Lk 15,13-3, 11-32)

(forrás: Apostoli Nunciatúra Titkársága, Budapest)