杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Mária Erzsébetet, benne Jézus a népét látogatja meg

Ma Jézus Krisztus, a mi reménységünk szépségén elmélkedünk Mária látogatása misztériumában. Sz?z Mária meglátogatja Szent Erzsébetet, de mindenekel?tt az anyja méhében hordott Jézus látogatja meg az ? népét (vö Lk 1,68), ahogy Zakariás mondja dics?ít? énekében. Az angyali üzenet okozta ámulat és csodálkozás után Mária felkel és útnak indul, miként a Bibliában mindazok, akik meghívást kaptak, mert ?az egyetlen cselekedet, amivel az ember megfelelhet az önmagát kinyilatkoztató Istennek, az a saját feltétlen rendelkezésre állása – kezdte beszédét a pápa, Hans Urs von Balthasar svájci teológus gondolatára hivatkozva. Izrael fiatal lánya nem azt választja, hogy megvédje magát a világtól, nem fél a veszélyekt?l és mások ítéleteit?l, hanem elindul, hogy találkozzon másokkal.

Mária megosztja Erzsébettel a lehetetlen dolgok Istenébe vetett hitét és reményét

Amikor azt érezzük, hogy szeretnek minket, olyan er?t tapasztalunk meg, amely útjára indítja a szeretetünket, ahogy Pál apostol tanítja: ?Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14), sarkall és indít bennünket. Maria érzi a szeretetnek ezt az indíttatását és elmegy segíteni egyik n?rokonának, egy id?s asszonynak, aki hosszú várakozás után nyeri el a már nem remélt áldottságot, amit nehézséggel tud csak fogadni éltes kora miatt. De a Sz?z másfel?l azért is megy Erzsébethez, hogy megossza vele a lehetetlen dolgok Istenébe vetett hitét és azt a reményét is, hogy a neki tett ígéretek beteljesednek – tanította a pápa katekézise. A két asszony találkozása meglep? hatást kelt: a kegyelemmel teli Mária Erzsébetet köszönt? hangja próféciára indítja az id?s asszony méhében hordott gyermeket, és kett?s áldást szít fel benne: ?Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42). Kivált továbbá egy boldogmondást is: ?Boldog az, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”  (45. v.).

Mária nem szól önmagáról, hanem Istenr?l beszél

Fia messiási identitásának és az ? anyai küldetésének felismerésével szemközt Mária nem szól önmagáról, hanem Istenr?l beszél, és hittel, reménnyel és örömmel teli dicséretet zeng, egy olyan éneket, amely minden nap felhangzik az Egyház esti imájának Magnificat énekében (Lk 1,46-55). Az üdvözít? Isten dicsérete, amely alázatos szolgáló lányának a szívéb?l fakad, valójában egy ünnepélyes emlékezés, amely összefoglalja és beteljesíti Izrael imáját. Bibliai utalásokkal van átsz?ve, annak jeleként, hogy Mária nem ?kóruson kívül” akar énekelni, hanem a bibliai atyákra akar ráhangolódni, miközben magasztalja együttérzését az alázatosok felé, azon kicsinyek felé, akiket Jézus az igehirdetésében majd ?boldognak” fog mondani (vö Mt 5,1-12).

Mária Magnificat-ja a megváltás húsvéti éneke

A húsvéti motívum er?teljes jelenléte a Magnificatot a megváltás énekévé is teszi, amelynek hátterében Izrael Egyiptomból való megszabadulásának emléke áll. A múlt idej? igéket áthatja a szeretet emlékezete, mely hittel világítja meg a jelent, és reménységgel tölti meg a jöv?t: Mária a múlt kegyelmér?l énekel, de egyúttal ? a jelen asszonya is, aki méhében hordozza a jöv?t. Az ének els? része Isten m?vét dicséri Máriában, aki Isten népének kicsi mása, s aki teljes mértékben kapcsolódik a szövetséghez, míg az ének második része az Atya gyermekei történetének nagy összefüggésében, makrokozmoszában végzett munkájára terjed ki, az emlékezet, az irgalom és az ígéret hármas kulcskifejezésén keresztül.

A kicsi Máriában ?nagy dolgokat” m?velt az Isten

Az Úr, aki a kicsi Mária fölé hajolt, hogy ?nagy dolgokat” valósítson meg benne, és az Úr anyjává tegye, a kivonulástól fogva kezdte megváltani a népét, megemlékezve az Ábrahámnak megígért egyetemes áldásról (vö Ter 12,1-3). Az Úr, az örökké h?séges Isten szakadatlanul árasztotta az irgalmas szeretetet ?nemzedékr?l nemzedékre” a szövetséghez h? népre, most pedig az üdvösség teljességét mutatja meg Fiában, akit arra kapott küldetést, hogy megváltsa az embereket b?neikt?l. A húsvét tehát Ábrahámtól Jézus Krisztusig és a hív?k közösségéig minden további szabadítás értelmezési kulcsaként jelenik meg, egészen az id?k teljességében a Messiás által m?velt végleges megváltásig men?en.

Kérjük ma az Úr kegyelmét, hogy tudjunk várakozni minden ígéretének a beteljesedésére; és hogy segítsen minket abban, hogy befogadjuk Mária jelenlétét az életünkbe. Példáját követve mindannyian felfedezhetjük, hogy minden lélek, amely hisz és remél, ?megfogan és megszüli Isten Igéjét” – idézett a pápa beszéde Szent Ambrustól és ezzel befejezte szerdai katekézisét.