杏MAP导航

P. Harsányi Pál Ottó - Róma

Minden felel?s emberi tevékenység a teremtett világnak a Teremt?höz történ? visszavezetését, ?redukcióját” szolgálja

A Laudato si’ kezdet? enciklika Szent Bonaventurát idézve (vö. LS 66, 83) arról ír, hogy Assisi Szent Ferenc Istennel és minden teremtménnyel megélt kiengesztel?dése és békéje által valamiképpen visszatért a kezdeti ártatlanság állapotába. Ennek alapján minden felel?s emberi tevékenység a teremtett világnak a Teremt?höz történ? visszavezetését, ?redukcióját” szolgálja. Ez a pozitív jelentés? ?redukció” az ember és az egész teremtés közös eredetét és célját felfedezve éppen az ún. reduktív, vagyis anyagelv? és az er?források felel?tlen kihasználáshoz vezet? magatartással ellentétes. A végid?kr?l szóló teológiai tanítás, vagyis az eszkatológia a hív? ember és az emberi cselekvés egyik legmélyebb motivációja. Err?l a természetet is magában foglaló beteljesülésr?l szól Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelének els? fejezetében található krisztológiai himnusz következ? sora: ?Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az ?benne el?re meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az id?k teljessége, és Krisztusban, mint F?ben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,9-10).

A kapcsolatokra épül? ökológia

Az eszköz-érték és az önérték mellett ez a beteljesülés érték tehát kifejezetten teológiai természet?, de az esztétika, így például egy gyönyör? táj által nyújtott öröm és rekreációs érték a nem hív? embert is egyfajta spiritualitás és természetfölötti valóság felé vezeti, vagy legalábbis bennfoglaltan erre utal. A bibliai emberkép, a teológiai antropológia az Isten képére teremtett ember felel?sségét hangsúlyozza embertársai és a teremtett világ egésze felé. II. János Pál pápa az élet védelmér?l szóló Evangelium vitae kezdet? enciklikája is err?l a kapcsolatokra épül? ökológiáról szól, ahol a sérülékeny élet különös figyelmet kap (vö. EV 42-43). A katolikus teológia ezt a kapcsolatok hálójába épül?, a sérülékenységet pozitív kihívásnak tekint? magatartást Isten felel?s uralmában történ? részvételnek nevezi.

Megfigyelni, megítélni és megvalósítani

A gyakorlati jelleg? teológiai gondolkodás elméleti alapjait egy belga pap, Joseph-Léon Cardijn rakta le, amikor a keresztény hitet a munkásfiatalokhoz akarta közelebb vinni a két világháború között. Ezt a módszertant XXIII. János pápa 1961-ben megjelent Mater et magistra kezdet? enciklikája a következ?képpen határozza meg: ?A társadalmi értékek és iránymutatások gyakorlatban történ? alkalmazása a legtöbbször három szakaszban történik: az egyes helyzetek vizsgálata, ez utóbbiak elemzése az alapértékek és iránymutatások fényében, végül pedig az el?bbi értékeknek az adott helyzetben történ? szükséges és lehetséges megvalósítási lehet?ségeinek bemutatására kerül sor. Három lépcs? ez, amely a megfigyelni, megítélni és megvalósítani kifejezéssel foglalható össze” (Mater et magistra, 217).

Három megoldási irány

A teljeskör? ökológia kihívásaira a Tanítóhivatal lényegében három megoldási irányt mutat. Az els? a megfelel? gazdasági rendszerek kialakítása és m?ködtetése, amely a természeti er?forrásokat és magát a kedvez? éghajlatot is a közjó részének tekinti. Már a biológiai környezet puszta eszköz-értékének térbeli és id?beli kiterjesztése is sok problémát kezel a világ egyes részei között fennálló hihetetlen gazdasági különbségek csökkentése és a generációk közötti szolidaritás el?mozdítása érdekében.

A társadalmi ökológia szükségszer?en intézményi és jogi jelleg? is

Az egyház társadalmi tanítása által megfogalmazott javaslatok második területe a megfelel? jogalkotás, ami bár globális felel?sséget tételez fel, de ez a felel?sség er?teljesen különböz? az egyes országok és a nemzetközi gazdaság különböz? szerepl?i között (vö. 142, 170-171). A polgári szolidaritás megsértése környezeti károkat okoz, így a társadalmi ökológia szükségszer?en intézményi és jogi jelleg? is egyben (vö. 141). Végül, de nem utolsó sorban egy új paradigma, egy sokkal kevésbé materiális és inkább közösségorientált gondolkodás kialakítása a cél, amely a nevelés, a m?vészetek, a sport és a spiritualitás m?velésével érhet? el.

?Ökológiai adósság”

A Laudato si’ kezdet? enciklika helyzetelemz? részében a katolikus bioetika és gazdaságetika néhány klasszikus, de kevésbé ismert és sajnos máig aktuális megállapítására is felhívja a figyelmet. Ilyen az egyes ?zöld” politikáknak az a hiányossága, amely több milliárd kirekesztett ember gazdasági fejl?désének és életmin?ségének a kérdésével távoli hatalmi központokban, másodlagos szinten foglalkozik, és az ökológiai megközelítést annak szociális vonatkozásaitól elszakítva tárgyalja (vö. LS 49). Sokszor fordul el?, hogy a szegénység problémáit a születési arányszám csökkenésével, egyfajta ?reproduktív egészség” megvalósításával kívánják elérni (vö. LS 50), holott meglep? módon a felel?s családtervezés és a demográfiai egyensúly legfontosabb feltétele a megfelel? életkörülmények, az ivóvíz, az egészségügyi ellátás és a munkalehet?ség biztosítása. Az er?ltetett népességcsökkentés nem ritkán igazságtalan elosztási rendszereket akar utólagosan legitimálni (vö. LS 50). A kiáltó gazdasági egyenl?tlenségek, különösen a déli és az északi félteke országai között meglév? különbségek mögött egyfajta ?ökológiai adósság” is megmutatkozik, amely a természeti er?források bizonyos országok által hosszú id?n keresztül történ? aránytalan felhasználásával áll kapcsolatban (vö. LS 51). Egyfel?l a szegény országok küls? pénzügyi adóssága jól definiált politikai ellen?rzési eszközzé vált, másfel?l azonban nem történik ugyanez az ökológiai adóssággal kapcsolatban (vö. LS 52).

A környezet hosszútávú és globális méret? védelme a profitorientált piaci mechanizmusokkal nem valósítható meg

Ideális esetben a globalizált gazdaság felett a közösségeknek, vagyis a választott vezet?knek kellene a közjó érdekében er?s szabályozó szerepet gyakorolniuk, a gazdaságnak pedig az embert kellene szolgálnia a kizárólagos profitmaximálás helyett. A 2007-2008-as gazdasági világválság olyan szabályozás kialakítására hívta fel a figyelmet, ahol jobban tekintetbe veszik az erkölcsi szempontokat. A környezet és a klíma olyan javak, amelyek hosszútávú és globális méret? védelme a profitorientált piaci mechanizmusokkal nem valósítható meg (vö. LS 190). A gazdaság és a politika bírálóit sokszor fejl?désellenesnek titulálják, holott éppenséggel új fejl?dési utakról, kreativitásról és az ún. cirkuláris gazdaságról lenne szó (vö. 191-192). A világ egyes részein az er?források felhasználásának csökkenésre van szükség ahhoz, hogy máshol a szükséges fejl?dés egyáltalán elindulhasson, illetve folytatódhasson (vö. LS 193). Az emberek valódi életmin?ségének megállapítása nem is olyan egyszer?, a profitnövelés nagyon er?s késztetés, így a fenntartható fejl?désr?l szóló diskurzus gyakran félrevezet?, a vállalatok társadalmi és ökológiai felel?sségvállalása pedig sokszor olyan tevékenységekre sz?kül, amelyek pusztán marketingjüket és arculatépítésüket szolgálják (vö. LS 194).

A nevelés és az új életstílusok kialakítása a legfontosabb kérdés

A nevelés és az új életstílusok kialakítása a legfontosabb kérdés, hiszen amikor a józan növekedést választjuk képesek vagyunk örülni a kevésnek is (vö. LS 222). A közösségi kapcsolataiban és a természettel der?s összhangban él? ember teljes személyét átfogó motiváció tehát a teremtésvédelem kulcsa. A szabad és tudatos mértéktartás felszabadító erej?, és arra tesz képessé, hogy els?sorban ne a fogyasztásban leljük örömünket, hanem az anyagiak a találkozásokat, a kapcsolatokat és a szépséget szolgálják (vö. LS 223). Ehhez nyújt segítséget a valláskultúrák egész sora. Az empirikus tudományok módszertanuknál fogva nem képesek az élet teljességét megragadni. Az erre hivatott etika pedig ezt nem tudja szárazon, elvontam megtenni. Az irodalom és a m?vészetek mellett a vallási nyelvezet ebben a tekintetben különleges értéket képvisel (vö. LS 199), hiszen a keresztények él? hitének, Jézussal való személyes találkozásának az anyagiakkal és a környezettel való kapcsolatukban is meg kell jelennie (vö. LS 217).