杏MAP导航

P. Harsányi Pál Ottó OFM - Róma

Az élettudományokkal foglalkozó orvosok és kutatók felismeréseit, de nagyszüleink hétköznapi tapasztalatát is sokszor úgy foglalják össze, hogy minden összefügg mindennel. A tapasztalati ismeretek és az elméleti reflexió mellett a kinyilatkoztatás és a keresztény közösségek tapasztalata az élet titkát a hit fényében szemléli. Az egyház társadalmi tanításának jelent?s állomása volt öt évvel ezel?tt, 2015-ben a Laudato si’ kezdet? enciklika megjelenése, amely a teremtett világ védelmét az emberi kapcsolatok és a különböz? tevékenységének szerves részének tekinti. A témáról való gondolkodásunk mostani, els? részében ezt a kapcsolatrendszert és annak a keresztény hit egészében elfoglalt helyét tekintjük át. A teremtésvédelem és tágabb értelemben az élet kultúrájának el?mozdítása kiváló alkalom a keresztények és más vallásúak, illetve a hív?k és nem hív?k közötti gyümölcsöz? együttm?ködésre.

Pápák az emberi életr?l és az emberi fejl?désr?l

XVI. Benedek pápa 2009-ben a Caritas in veritate kezdet? enciklikában (vö. CV 31) el?djét, VI. Pált idézve a világi tudományok mögött meglév? olyan bölcseletet hiányol, amely az emberi élet egésze számára ad iránymutatást, és az egyes szaktudományokat is egy tágabb keretbe f?zi össze. Ez a kultúrát el?mozdító szemlélet a keresztény ember számára a kinyilatkoztatásban és Jézus Krisztus személyében gyökerezik. VI. Pál pápa az emberi fejl?désr?l szóló, 1967-ben napvilágot látott Populorum progressio kezdet? enciklikájában a fejl?dés keresztény szemléletér?l ír, amennyiben az nem redukálható a puszta gazdasági növekedésre (vö. PP 14). A pápák közül ? használja el?ször a teljeskör?, olaszul integrale vagy németül ganzheitlich jelz?t, amely a tejes test-lélek egysége ember és minden ember kibontakozását veszi figyelembe. A gazdasági növekedés és az anyagiak meglétének bizonyos szintje az emberi méltóság meg?rzéséhez fontos, de messze nem elegend?. Érdekes megfigyelés, hogy az egyes társadalmak boldogsága, elégedettsége és a nemzeti össztermék vagy más hasonló mér?szám között nincs egyenes arányosság. Az anyagi jólét nem eredményez szükségszer?en nagyobb boldogságot, és a szerényebb körülmények sem jelentenek alacsonyabb érték? életet, s?t. Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikában a spiritualitás és a hétköznapi élet keresztény lelkület kapcsán ír a kis dolgoknak való örülni tudás képességér?l, ami boldogságot és bels? békét hoz (vö. LS 222-227). Vajon mi lehet a pápai tanítás ?kevesebb sokszor több” (LS 222) kifejezése mögött? Bizonyára az, hogy számos dolog, például egy szép táj, a nagymama által f?zött ebéd vagy a közös családi játék különös, szimbolikus jelentéssel bírnak, ami elmélyíti a személyek közötti kapcsolatokat, és így végs? soron a teremt? és megváltó Istenre vonatkozik. A szimbolikus jelentésre a természeti környezettel való kapcsolat filozófiai alapjainál még visszatérünk.

A sebezhet?ség különös erkölcsi kihívás

Felmerül tehát a kérdés, hogy a környezetvédelem, illetve a teológia kifejezésével élve a teremtésvédelem milyen kapcsolati hálóba illeszkedik? A II. Vatikáni Zsinatnak az egyház és a világ összefüggésér?l szóló Gaudium et spes kezdet? lelkipásztori konstitúciója a dokumentum els? részének els? fejezetében az emberr?l beszél, akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett. A teremt? és az egyedüli személyes természettel rendelkez? teremtmény, vagyis az ember közötti kapcsolat mellett ott áll az anyagvilággal meglév? emberi reláció, amelynek mintája Isten gondoskodó jelenléte a teremtett világban. Az embert pedig Isten nem hagyta magára, hanem segít?társat adott mellé, az asszonyt (vö. GS 12). Az Isten, ember és a teremtett világ emberen kívüli részének hármassága az a keret, amelyben élünk, és ahol a keresztények tudatosan is Isten országát valósítják meg úgy, hogy együttm?ködnek minden jóakaratú emberrel. Az értelemben és a szabadságban különösen is megmutatkozó istenhasonlóság a Teremt? gondoskodó uralmában való aktív részvételre hív. II. János Pál az Élet evangéliuma (Evangelium vitae) kezdet?, éppen 25 éve megjelent enciklikájában ír err?l. Az ember felel?s önmagáért, társaiért és a teremtett világ egészének meg?rzéséért is. A sebezhet?ség különös erkölcsi kihívás, a gyengét a védtelent különösen is gyámolítani kell. ?A szül?k sajátos küldetésén túl az élet elfogadásának és szolgálatának kötelessége mindenkire vonatkozik, és f?ként a gyengeség állapotában lév? élet felé kell megnyilvánulnia. Maga Krisztus figyelmeztet erre, amikor elvárja, hogy ?t szeressük és szolgáljuk a szenvedés bármilyen formájában próbára tett testvéreinkben: az éhez?kben, a szomjazókban, a hontalanokban, ruhátlanokban, betegekben, foglyokban..., bármit tettünk ezek közül valakinek, magának Krisztusnak tettük” (EV 43).

Elapadnak az elfogadásnak a közösség számára szükséges formái

Az ember kapcsolatainak hármas rendszerét, az Istennel, önmagunkkal, az embertársakkal és a teremtett világgal való viszonyt az emberi szív, vagyis az emberi magatartás egysége fogja össze. Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikában így ír err?l: ?Mivel minden összefügg mindennel, a természet védelme az abortusz igazolásával sem összeegyeztethet?. Nem t?nik járható útnak a bennünket körülvev? sebezhet? él?k elfogadásának útja, akik néha bosszantóak vagy kellemetlenek, ha nem védjük meg az emberi magzatot, még ha érkezése kényelmetlenségeket és nehézségeket okoz is: Ha elvész az egyéni és társadalmi érzékenység az új élet elfogadása iránt, akkor az elfogadásnak a közösség számára szükséges többi formái is elapadnak” (LS 120). Egyfel?l az élet tiszteletének és az emberi méltóság el?mozdításának kultúrája egységes a keresztény hitben, másfel?l azonban az egyes teremtmények között a teremt? Isten felé tartó értékrangsor jelenik meg az élettelen dolgok, az él?lények, köztük az állatok, majd végül az ember irányában. A célra irányuló teremtett és megváltott létez?k harmonikus hierarchiája az emberi cselekvés erkölcsi min?ségének legf?bb mércéje. Az értékrend nagyon különböz? dolgokat fog át, mint amilyen a vértanúság, az állatkísérletek, az orvosi etika, az épített örökség védelme és nem utolsó sorban a tízparancsolat bels? szerkezete, sorrendje.

A teljeskör? ökológia

A teljeskör? ökológia tehát a pusztán biológiai értelemben vett ökológiát tágabb összefüggésbe, s?t végs? soron a keresztény hit fókuszába, a teremtésr?l és a megváltásról szóló tanítás egészébe illeszti. A szó szoros értelmében vett ökológia, mint a biológia tudományának része az egyes él?lények egymás közötti, és a különböz? él? egyedek és az él?helyek kapcsolatát vizsgálja, vagyis az ún. egyed feletti szervez?dési szintekkel foglalkozik, mint amilyen a populáció, a társulás és a bioszféra egésze. Az ökológia az urbanisztika, a nagyvárosok élhet?vé tételének, valamint a gazdasági tevékenység és a közlekedés hatásainak összetett vizsgálatával egészülhet ki. A humánökológia, ez a nem pontosan körülírható tudományterület a múlt század húszas éveiben a szociológián belül született.

Az ember és a teremtés kapcsolata

A katolikus teológia számos ága foglalkozik az ember és a teremtés kapcsolatával. A gyakorlati, vagyis az emberi magatartásra vonatkozó reflexió az erkölcsteológia, amely az Egyház társadalmi tanítását is magában foglalja. A teológiai alapon álló bioetika nemcsak az emberi élet, hanem a teremtett világ egészének a megóvását tárgyalja foglalkozik. Ezek a gyakorlati diszciplínák a dogmatikára, azon belül is a teremtésteológiára és a megváltásra vonatkozó témakörre, vagyis a szóteriológiára épülnek. A szótériológia tulajdonképpen krisztológia is, hiszen Jézus Krisztus személye és a megváltás m?ve elválaszthatatlanok egymástól. A rendszeres teológia legf?bb forrása a Biblia, a ?Szentírás könyve” azonban egyfajta analógia alapján szoros kapcsolatban áll a ?Természet könyvével”, amelyet a természettudományok vizsgálnak. A hittudományi fels?oktatásra vonatkozó Veritatis gaudium (Az igazság öröme) konstitúció 2017. december 8-i dátumot visel és az inter-, valamint a transzdiszciplinaritás fontosságát hangsúlyozva a szaktudományok eredményeinek a kinyilatkoztatás fényében történ? szemlélésre és Krisztusra mutat: ?Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse” (Kol 2,3). Korunk bizonytalanságot és relativizmust támogató plurális szellemi közegében a teljeskör? ökológia dinamikusságot, nyitottságot, de ugyanakkor a keresztény hit szerves egységének garanciáját nyújtja.