Fernández bíboros homíliája: Ferenc pápa fáradhatatlan munkás volt
Jean-Benoît Harel / Somogyi Viktória - Vatikán
Május 1-jén, csütörtökön, amely a Vatikánban, akárcsak a világ számos országában, munkaszüneti nap, a Bíborosi Kollégium nem tartotta meg a kongregációs ülést a konklávé előkészítésére. Sokan közülük azonban összegyűltek a Szent Péter-bazilikában a hatodik szentmisén, amelyet a kilencnapos gyászidőszakban (novemdiales) tartanak. A szertartást Victor Manuel Fernández bíboros, Ferenc pápa jó barátja vezette, aki a Hittani Dikasztérium prefektusaként szolgált. Fernández bíboros homíliája elején kijelentette, hogy halála óta Ferenc pápa „teljesen Krisztusé”.
A munka által nyert méltóság
Május 1-je a Munka világnapja is – hangsúlyozta az argentin bíboros, aki szerint Ferenc pápa számára „a munka kifejezi és táplálja az emberi lény méltóságát”. „Lehetővé teszi számunkra, hogy fejlesszük képességeinket, segít abban, hogy növekedjünk kapcsolatainkban, lehetővé teszi számunkra, hogy úgy érezzük, Isten munkatársai vagyunk e világ gondozásában és jobbá tételében” – mondta Fernández bíboros. Az emberi méltóság előmozdítása azt jelenti, hogy képessé tesszük az embereket arra, hogy „kifejlesszék mindazt a jót, ami bennük van, hogy az Istentől kapott ajándékokkal keressék kenyerüket, hogy fejlesszék képességeiket” – tette hozzá.
A „meritokrácia” hamis eszméje
Fernández bíboros ezután kifejtette Ferenc pápa meritokráciával kapcsolatos kritikáját, amely ahhoz a gondolathoz vezet, hogy „csak azoknak van érdemük, akik sikeresek az életben”. Az argentin bíboros elmesélte egy Buenos Airesben élő ismerősének történetét, aki napi 12-15 órát dolgozott, és azt választotta, hogy nem látja a gyermekeit, hogy elég pénzt keressen táplálásukra. Egyszer, mondta Fernández bíboros, egy jól öltözött járókelő rákiáltott: „Menj és dolgozz, lustálkodó!” „Ezek a szavak borzasztóan kegyetlennek és hiúnak tűntek” – mondta Fernández bíboros. „De más, elegánsabb beszédekben is jelen vannak”. A mai világban „úgy tűnik, hogy valaki, aki sok vagyont örökölt, méltóbb, mint valaki, aki egész életében keményen dolgozott anélkül, hogy képes lett volna megtakarítani” – hangsúlyozta. Majd feltette a kérdést: „Nincs-e a gyengéknek ugyanolyan méltóságuk, mint nekünk? Vajon azoknak, akik kevesebb lehetőséggel születtek, egyszerűen csak túl kell élniük?”
Ferenc pápa, a fáradhatatlan munkás
Fernández bíboros ezután Ferenc pápáról, mint a dolgozó ember példájáról beszélt. „Nemcsak délelőtt dolgozott, a találkozókon, az audienciákon, a szertartásokon és összejöveteleken, hanem egész délután is” – idézte fel. Hozzátette, hogy a halála előtt mindössze négy nappal, nagyon legyengülve, ragaszkodott hozzá, hogy ellátogasson egy börtönbe. A Szentatya ritkán vett ki szabadságot. Buenos Airesben is már ez volt a szokása, emlékezett vissza Fernández bíboros. „Soha nem ment étterembe, színházba, sétálni vagy megnézni egy filmet, soha nem vett ki egy teljes nap szabadságot”. Ferenc pápa számára „a napi munkája volt a válasz Isten szeretetére”.
A pápát Szent József oltalmára bízta
A Kúria tagjai is munkások, hangsúlyozta Fernández bíboros: „a munka számunkra, a Kúriában, mint keresztények számára az éretté válás és a kiteljesedés útja is”. Homíliája végén az argentin bíboros felidézte, hogy amikor Ferenc pápa aggódott, „egy darab papírt tett Szent József ikonja alá egy könyörgéssel”. Fernández bíboros hangsúlyozta, hogy most ehhez a szenthez imádkozunk, aki oly keményen dolgozott Máriáért és Jézusért: „Kérjük, hogy ölelje át szeretett Ferenc pápánkat a mennyben.”