Szin贸dusi F贸rum: A p眉sp枚k枚k legyenek 鈥瀟estv茅rek 茅s bar谩tok鈥�
Edoardo Giribaldi / Somogyi Viktória 鈥� Vatikán
鈥濧 püspök szerepe és hatalma a szinódusi egyházban鈥� 鈥� ez volt a címe a két teológiai-pasztorális fórum egyikének, amelyet október 9-én, szerda este rendeztek a szinódus keretében. A római Augustinianum Pápai Patrisztikus Intézetben Anna Rowlands professzor asszony, az Átfogó Emberi Fejl艖dés Dikasztériumának tagja és a Katolikus Társadalmi Gondolat és Gyakorlat Szent Hilda Tanszékének tanára a Durhami Egyetemen (Egyesült Királyság) moderálta a különböz艖 el艖adók felszólalásait, akik mind részt vesznek a szinodalitás témájáról zajló szinódusi közgy疟lésen a Vatikánban.
A tanácskozáson felszólalt Roberto Repole kinevezett bíboros, torinói érsek és Susa püspöke; Gloria Liliana Franco Echeverri n艖vér, O.D.N.; Carlos Maria Galli professzor, az Argentínai Katolikus Egyetem Teológiai Karának professzora; Matteo Visioli professzor, a pármai egyházmegye papja; és Gille Routhier professzor, a québeci Laval Egyetem és a párizsi Katolikus Intézet ekléziológia és gyakorlati teológia professzora.
Dolgozzunk az egyházban és az egyházért
Anna Rowlands professzor asszony mutatta be az els艖 vendéget, Galli professzort, aki a püspökök személyét a 鈥瀟estvérek鈥� és 鈥瀊arátok鈥� kifejezéssel írta le. Megjegyezte, amit a II. Vatikáni Zsinat 鈥�újdonságának鈥� nevezett: 鈥瀉 püspökségben, a 鈥瀖i, Isten népe鈥� valóságában látva a világban zarándokló Egyház megvalósulását.鈥� Ez egy olyan alap Galli professzor szerint, amely az egyházban és az egyházért elkötelezett püspök személyére ugyanazzal a 鈥瀏yermeki méltósággal鈥� tekint, mint annak népére. A 鈥瀡ezetés鈥� különféle funkciókat foglal magában, mindenekel艖tt az 鈥瀒gehirdetést鈥� és a 鈥瀟anúságtételt鈥�. A végs艖 célnak továbbra is 鈥瀉z egyének és közösségek karizmáinak megkülönböztetésének kell maradnia az evangéliumi küldetés szolgálatában鈥�.
A püspök példája mindig Jézus, aki képes 鈥瀉 szolgálat által kormányozni鈥�. Az egyházi hatalom tehát nem rendelkezik 鈥瀉 karizmák összességével鈥� 鈥� állapította meg Galli professzor. A püspök 鈥瀎elügyelhet鈥�, de nem 鈥瀟ehet meg mindent鈥�. Ezért a delegálás képességét is szükségesnek tekinti, anélkül, hogy eltitkolná a saját, személyes gyengeségeinek jelenlétét. Galli professzor két kérdéssel zárta beszédét: 鈥濧 püspököknek vannak tanácsadóik összetett gyakorlati kérdésekben, de vannak-e teológiai tanácsadóik?鈥� és 鈥濧 püspökök Istennek tartoznak elszámolással szolgálatukért, hogyan lehetnek elszámoltathatók Isten népe egészének?鈥�
Mindig Isten népét艖l függ
Repole érsek követte Galli professzort a felszólalások sorában. Beszédében zsinati szövegekre hivatkozott, amelyek képesek a felszentelt szolgálatot 鈥瀙ontos kifejezésekkel鈥� és 鈥瀉z egyház szolgálataként鈥� megfogalmazni. A felszentelt szolgálat azonban 鈥瀗em jelenti azt, hogy független az Isten által rábízott nép részét艖l鈥�. A torinói érsek egyetértett Galli professzorral abban, hogy a püspök alakját úgy ábrázolja, mint aki 鈥瀔épes összegy疟jteni minden ajándékot, amit a Lélek ad鈥�. Bár az ilyen kijelentések szinte 鈥瀟ermészetesnek vehet艖ek鈥�, és mégis megvalósultak a II. Vatikáni Zsinatnak köszönhet艖en, amely az átmenetet jelentette 鈥瀉 papságból, amelynek példaképe az Eucharisztiára és a felszentelt szolgálat felfogására tekint艖 papság volt鈥�, amely három szintre oszlik és amelynek célja az igehirdetés, a szentmise bemutatás és a lelkipásztori vezetés. Repole érsek megjegyezte, hogy ez egy 鈥瀉lapvet艖en ignáci鈥� modell, amely Antióchiai Szent Ignácra utal. Mindazonáltal ez 鈥瀉 kis egyház püspökének modelljét鈥� képviseli, amely egy olyan személy alakjában értelmezhet艖, aki 鈥瀗aponta vezeti a szentmisét鈥�. Hangsúlyozta, hogy amikor egy ilyen elképzelést alkalmaznak a 鈥瀔ülönböz艖 egyházi modellekre, akkor az rövidzárlatokat idézhet el艖, amelyeket ez a szinódus fel tud oldani鈥�.
Kezdjetek hozzá
Gloria Liliana Franco Echeverri n艖vér felszólalásában azt mondta a teremben jelen lév艖 püspököknek, hogy elhívásuk 鈥瀞zolgálóinkká és testvéreinkké鈥� teszi 艖ket. Arra kérte 艖ket, imádkozzanak, 鈥瀐ogy sikerüljön Krisztus stílusához igazodniuk鈥�. Gloria n艖vér arra kérte a pásztorokat, hogy legyenek nagyobb mértékben befogadók terveikben, 鈥瀉nélkül, hogy id艖t vesztegetnének bürokratikus ügyekre鈥�. 鈥濶e hallgassanak el, ne temessenek el semmit鈥� 鈥� kérte az apáca a bántalmazás drámai csapásával kapcsolatban, hozzátéve, hogy 鈥瀉 semmiféle visszaélésnek鈥� kell jellemeznie a pásztor hangját. A püspök 鈥� folytatta Echeverri n艖vér 鈥� felkérést kap, hogy lealacsonyítsa magát, és azt suttogja közössége tagjainak: 鈥濴éteztek, fontosak vagytok鈥�. Egy másik kérdés, amelyet érintett, az volt, hogy az egyházi hatalom ismerje a valóságot, amelyben m疟ködik. 鈥濴egyetek alázatosak, rendelkezzetek annak az alázatával, aki tanul鈥� 鈥� mondta. Eljön az az id艖 is, 鈥瀉mikor elavultnak érzitek majd magatokat鈥� 鈥� folytatta Gloria n艖vér. Mindazonáltal arra biztatta a püspököket, hogy 鈥瀙róbálják el艖mozdítani a hálózatokat, a kötelékeket és a kapcsolatokat鈥�. Gloria n艖vér azzal zárta felszólalását, hogy visszatért a püspök, mint 鈥瀟estvér鈥� fogalmához: 鈥濻enki sem akadályoz meg benneteket abban, hogy jobban szeressetek, mint mi. Szóval kezdjetek hozzá!鈥�
A közösség körében
A negyedik meghívott el艖adó Routhier professzor volt, aki üzenetében a püspöknek, mint 鈥瀟estvér a testvérek közötti鈥� természetére összpontosított. A püspökök funkciójáról szólva, a professzor szerint több kifejezés is használatos ezzel kapcsolatban, de ritkán szerepel a 鈥瀡ele鈥�, a 鈥瀊enne鈥� vagy a 鈥瀔özött鈥� szó (a keresztény népre utalva). A püspök pozíciója 鈥瀟ehát nagyon összetett. Azonban sohasem szakad el attól a közösségt艖l, amelynek a vezet艖je.鈥� Routhier professzor szerint a Lumen gentium 鈥瀍l艖ször Isten népét mutatja be, majd ezután beszél a püspökökr艖l鈥�. Ilyennek kell lennie 鈥瀉z Egyház szerkezetének: egy gyülekezetnek, amelybe beillesztik a püspök alakját鈥�. Amikor a püspök imádkozik, azt nem 鈥瀉 saját nevében鈥�, hanem az egész gyülekezetet is magában foglalva teszi.
Az átláthatóság szükségessége
Végül Matteo Visioli professzor emelkedett szóra a nagy el艖adóban. Beszédében a 鈥瀐atalom鈥� fogalma állt a középpontban, a 鈥瀝end鈥� és a 鈥瀓oghatóság鈥� dimenzióira bontva: az el艖bbi a szentségi cselekményekre, az utóbbi a kormányzási funkciókra utalt. Ennek a megkülönböztetésnek három következménye van, állította Visioli. 鈥濧z alkalmazandó doktrínán túl鈥� fontos 鈥�úgy gondolni a szolgálatra, mint egy közös kormányzásra鈥�. Következésképpen nem szabad 鈥瀖onarchikus鈥� tendenciák felé hajlani annak ellenére, hogy 鈥瀉 rendek szentségének teljességével鈥� ruházzák fel a püspököt.
Másodszor, a püspöknek 鈥瀕ehet és kell鈥� átruházni a laikus hív艖k megfelel艖 tagjaira a 鈥瀎elel艖sségteljes feladatokat az egyház kormányzásában鈥�. 鈥濴ehet és kell鈥� 鈥� ismételte Visioli professzor. Hangsúlyozta, hogy a 鈥瀐atalom鈥� nem tarthatja vissza a püspököket attól, hogy 鈥瀉z átláthatóság logikájának megfelel艖en számoljanak el tetteikr艖l鈥�.
Kérdések a hallgatóság köréb艖l
Ezután teret kapott a közönség is, hogy feltegye kérdéseit. Galli professzor felidézett egy könyvet, amelyet egy 鈥瀒smeretlen ekkléziológus鈥� írt 1940-ben Ecclesiologo in divenire [鈥濧 készül艖ben lev艖 ekléziológia鈥漖 címmel, amely el艖revetítette, hogy a Lumen gentium hogyan fog 鈥瀍l艖reláthatatlan és óriási következményekkel járni az egyház jöv艖je szempontjából鈥�. Az egyik pontosan a szinódus tapasztalata, amely a 鈥瀔ölcsönös meghallgatáson鈥� alapul. Ebben az értelemben Galli professzor felhívta a figyelmet az 鈥濱sten és a mások meghallgatása közötti feszültség鈥� jelenlétére. Ez egy olyan törés, aminek nem szabad léteznie. 鈥濵eg kell különböztetnünk az imában, a lelkiismeretünkben. Ebben az értelemben sok a tennivaló.鈥� Galli utolsó példaként felidézte Ferenc pápa kett艖s szentté avatását: XXIII. János és II. János Pál esetét említve.
Átláthatónak lenni, visszalépni egy lépést
A fórum alkalmából, amikor a Vatikáni Média az 鈥�átláthatóságról鈥� kérdezte Visioli professzort, kifejtette, hogy ezzel kapcsolatban két szempontot kell figyelembe venni: 鈥濧z egyik az, hogy elmondjuk, számot adunk arról, amit csinálunk, és a motivációkról, valamint a kormányzás választásait illet艖en is. A másik, rejtettebb szempont, amely véleményem szerint megérdemli, hogy újra felfedezzük, minden hív艖 joga és kötelessége, hogy a püspökt艖l vagy a vezet艖kt艖l számon kérje döntéseik okait.鈥� 鈥�És ez nem azért van, hogy kivizsgálás alá vonják, vagy hogy kényelmetlen helyzetben érezze magát, hanem éppen ellenkez艖leg, hogy eltávolítsuk a döntések meghozatalának magányától, amit egy püspök oly gyakran érez magával kapcsolatban鈥� 鈥� magyarázta a professzor.
Ugyanebben a szellemben a pap rámutatott a 鈥瀖ás püspökökkel való osztozásra és párbeszédre鈥�, hogy a pásztor megértse, mikor kell delegálnia és mikor kell tenni egy lépést visszafelé. 鈥濧 megkülönböztetés soha nem egyedül történik, ez a szinódus erre tanít bennünket, és ezért minden kérdést, ami a 鈥瀖ikor tehetem meg鈥� aspektust illeti, a megkülönböztetés megfelel艖 fórumára kell elvinni, ami az egyházi szeretetközösségé: a püspökök a püspökök között, és a püspökök Isten népével鈥� 鈥� mondta Visioli professzor. 鈥濧 válasz 鈥� fejezte be reményteljes hangon 鈥� minden bizonnyal megérkezik.鈥�
