Leó pápa: A szeretetszolgálatban törekedjetek a felebarát átfogó jólétére!
Gedő Ágnes - Vatikán
XIV. Leó pápa örömmel találkozott a szegényeket segítő ferences intézmény tagjaival, amely már közel hetven éve foglalkozik a szükséget szenvedő személyek ellátásával és felkarolásával. Ezáltal a keresztény, azon belül is a ferences hagyományt követve a személy teljes emberi előmozdításán fáradozik az egyház tanításának megfelelően.
Nagylelkű szívből született az intézmény
Felidézve a kezdeteket, a Szentatya elmondta, hogy mindez egy alázatos kapus testvér, Tiszteletre méltó Fra Cecilio Maria Cortinovis jószívűségéből született, aki fogékony volt a milánói kapucinus kolostor ajtaján kopogtató szegények szükségleteire. A gondviselés mellé adta a szintén nagylelkű orvost, Emilio Grignani doktort, és ezzel kezdetét vette a Szent Ferenc Műve a szegényekért - az a csodálatos kaland, amelynek most ők tanúi és főszereplői. Ma tehát a szeretetszolgálat egy olyan történetére emlékezünk, amely egy ember hitéből született, és életet adott a béke és az igazságosság nagy közösségének. Ez nem jótevők és felkaroltak története, hanem olyan testvéreké, akik felismerik egymást, és bennük Isten jelenlétét, kölcsönösen támogatva egymást az életszentség útján. Krisztus testét ünnepeljük, melyet sebek borítottak, de ugyanakkor folyamatosan gyógyul, melynek tagjai egymást segítik a szeretetben.
Ellátni a rászorulókat
Leó pápa ezután három fő gondolatot emelt ki a segítő intézmény alapszabályából, mely munkájuk dimenzióit jellemzi: ellátni, befogadni és előmozdítani. Az, hogy valakit ellátunk, azt jelenti, hogy felismerjük, mire van szüksége a másiknak. Nagyon sok és szerteágazó szolgálatban fejezték ki ezt a szegények javára az elmúlt években: az étkeztetéstől a ruházatig, a zuhanyzóktól az orvosi rendelőkig, a pszichológiai támogatástól a munkajogi tanácsokig, évi több, mint harmincezer ember javára.
Megnyitni a szívünket a másik előtt
Az ellátás mellett fontos a befogadás – mutatott rá a pápa -, ami azt jelenti, hogy helyet adok a másiknak a szívemben, az életemben: időt, odafigyelést, támogatást, imát nyújtva neki. Amikor a másik szemébe nézünk, megfogjuk a kezét, lehajolunk hozzá – ez a magatartás oly kedves volt Ferenc pápának -, akkor könnyebben felülemelkedünk az én magányosságán és a mi világos közössége felé mozdulunk el. Milyen nagy szükség van ma erre az érzékenységre társadalmunkban, ahol gyakran oly drámai az elszigeletődés! – állapította meg Leó pápa.
Segítsük és engedjük útjukon tovább a rászorulókat
A harmadik szempont, amit a Szent Ferenc Műve a szegényekért statútumából kiemelt a pápa: az előmozdítás. Itt jön képbe az ajándék önzetlensége, a személyi méltóság tisztelete, amelyből kiindulva pusztán azért veszünk gondjainkba valakit, hogy az ő javára tegyünk, hogy kiteljesedhessen és folytassa útját, anélkül, hogy bármit várnánk cserébe vagy feltételeket szabnánk. Éppúgy, ahogy Isten cselekszik valamennyiünkkel, megmutatva az utat, felajánlva hozzá minden segítséget, de aztán szabadnak hagyva minket.
Ezt a feladatot bízza rájuk az egyház az egész társadalom javára. Ha úgy éljük meg a szeretetszolgálatot, hogy a felebarát átfogó javára figyelünk, az óriási lehetőséget ad az egész emberiség erkölcsi, kulturális és gazdasági fejlődéséhez – idézett XIV. Leó Szent II. János Pál pápa Centesimus annus – k. enciklikájából. Végül köszönetet mondott a szegényeket segítő ferences intézmény tevékenységéért és tanúságtételéért, majd imáiról biztosította és szívből megáldotta őket.