Le贸 p谩pa a bar谩ts谩gr贸l, a d枚nt茅s b谩tors谩g谩r贸l 茅s az 脷rral val贸 tal谩lkoz谩sr贸l a fiataloknak
P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán
Leó pápa egy órán keresztül ismerkedett a fiatalokkal, miközben körbejárt köztük
Július 28-ától augusztus 3-ig, hétf艖t艖l vasárnapig tartott a katolikus fiatalok római szentévi jubileuma. Az egy hetes id艖szak során a fiataloknak b艖ven volt ideje megismerkedni a Várossal, barátságot kötni új emberekkel, felkeresni a legfontosabb bazilikákat, áthaladni a Szent Kapukon és közben sokat imádkozni. Pénteken, az Úr szenvedésének napján a fiatalok elcsendesedtek és a b疟nbánat szentségével felkészültek a nagy találkozásra, a vasárnapi szentmisére. Szombat este azonban 鈥� immár Róma Tor Vergata negyedének mezején 鈥� Leó pápával találkoztak, hogy meghallgassák válaszát saját éget艖 kérdéseikre. A Szentatya ezúttal is 鈥瀒d艖ben鈥� érkezett a szombat este fél kilenckor 鈥� éppen naplementében 鈥� kezd艖d艖 imavirrasztásra. Leó pápa negyed nyolckor indult a Vatikánból helikopterrel, hogy ezzel is megkönnyítse a városon való áthaladását. Fél nyolckor már körbejárt a pápamobillal, hogy minél több fiatallal tudjon találkozni, rájuk tekinteni és kezüket megszorítani. Ez a ráhangolódás Leó pápa számára is nagyon fontos, hiszen ez már konkrét válasz volt a fiatalok egyik lényeges kérdésére, mely épp a találkozás jellegét és mélységét kereste.
Az egymillió fiatal számára a Tor Vergata-i program szinte két napot is jelentett. Hátizsákkal, derékaljjal és hálózsákkal érkeztek, mert éjszakára is ott maradtak, igaz az éjjel rövidke zápor is a nyakukba zúdult. Az imavirrasztás el艖tt délután 3-tól 8-ig öt órás el艖-virrasztás keretében színes zenei programokat hallgattak meg, közben pedig tanúságtételek hangzottak el. Amikor negyed nyolckor felt疟nt a fehér pápai helikopter, mindenki érezte: most kezd艖dik igazában, amiért eljöttünk Rómába, videre Petrum, Pétert látni.
Hogyan találhatunk 艖szinte barátságot és valódi szeretetet, amelyek megnyitják az utat a valódi remény felé?
Az els艖 kérdés a barátság lényegét illette: 鈥濻zentatya, mi is korunk gyermekei vagyunk. Olyan kultúrában élünk, amely hozzánk tartozik, és anélkül, hogy észrevennénk, alakít minket; ezt a kultúrát els艖sorban a közösségi hálózatok területén a technológia határozza meg. Gyakran áltatjuk magunkat azzal, hogy sok barátunk van, és szoros kapcsolatokat építünk, pedig közben egyre gyakrabban tapasztaljuk a magány különböz艖 formáit. Közeli kapcsolatban vagyunk ugyan sok emberrel, de ezek nem igazi, tartós kapcsolatok, hanem mulandóak és gyakran illuzórikusak. Szentatya, hogyan találhatunk 艖szinte barátságot és valódi szeretetet, amelyek megnyitják az utat a valódi remény felé? Hogyan segíthet a hit a jöv艖nk építésében?
Az igazság köti össze a szavakat a valósággal
Kedves fiatalok, a másokkal való kapcsolatok mindannyiunk számára nélkülözhetetlenek, kezdve azzal a ténnyel, hogy a világon minden férfi és n艖 valakinek a gyermekeként születik 鈥� kezdte válaszát Leó pápa. Életünk egy kötelék révén kezd艖dik, és kötelékeken keresztül növekszünk fel. Ebben a folyamatban a kultúra alapvet艖 szerepet játszik: ez az a kód, amellyel önmagunkat és a világot értelmezzük. Olyan ez, mint egy szótár, hisz minden kultúra tartalmaz nemes és közönséges szavakat, értékeket és hibákat, amelyeket meg kell tanulnunk felismerni. A igazságot szenvedélyesen keresve nem csak egy kultúrát kapunk, hanem életmódbeli döntéseinkkel át is alakítjuk azt. Az igazság ugyanis egy kötelék, amely összeköti a szavakat a dolgokkal, a neveket az arcokkal. A hazugság viszont elválasztja ezeket a szempontokat, miközben zavart és félreértéseket okoz 鈥� hangsúlyozta a Szentatya.
Amikor az információs eszköz uralja az embert, az ember maga is eszközzé válik
Az életünket jellemz艖 számos kulturális kapcsolat közül az internet és a média 鈥瀝endkívüli lehet艖séget kínál a párbeszédre, a találkozásra és a cserére az emberek között, valamint az információhoz és a tudáshoz való hozzáférésre鈥� (Ferenc pápa, Christus vivit, 87). Ezek az eszközök azonban kétértelm疟ek, ha a kereskedelmi logika és egyéb olyan érdekek dominálnak bennük, amelyek kapcsolatainkat állandóan megszakítják. Ebben az összefüggésben Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy néha 鈥瀉 kommunikáció, a reklám és a közösségi hálózatok mechanizmusait oly módon használjuk, hogy közben elaltatott, fogyasztás-függ艖 alanyokká válunk鈥� (Christus vivit, 105). Ekkor kapcsolataink zavarosak, bizonytalanok vagy instabilak lesznek. Amikor az eszköz uralja az embert, az ember maga is eszközzé válik: igen, a piac eszközévé, és az ember maga is árucikk lesz. Csak az 艖szinte kapcsolatok és a stabil kötelékek hoznak létre jó életet.
Nincs h疟séges barátság Krisztuson kívül. A barátság csak Benne lehet boldog és örök
Kedves barátaim, minden ember természetesen úgy vágyik erre a jó életre, ahogy a tüd艖 a leveg艖re, de milyen nehéz azt megtalálni! 鈥� folytatta Leó pápa. Századokkal ezel艖tt Szent Ágoston megértette szívünk mély vágyát, anélkül, hogy ismerte volna a mai technológiai fejl艖dést. 艕 is viharos fiatalságot élt át, de nem elégedett meg ezzel, nem hallgattatta el szívének kiáltását. Az igazságot kereste, amely nem csal meg, a szépséget, amely nem múlik el. Hogyan találta meg? Hogyan talált 艖szinte barátságot, reményt adó szeretetet? 鈥� kérdezte a Szentatya. Úgy, hogy találkozott Azzal, aki már kereste 艖t: Jézus Krisztussal. Hogyan építette fel a jöv艖jét? Úgy, hogy követte 艕t, aki mindig is a barátja volt. Íme a szavai: 鈥濶incs h疟séges barátság Krisztuson kívül. A barátság csak Benne lehet boldog és örök鈥� (A pelagiánusok két levele ellen, I, I, 1); 鈥濧z szereti igazán barátját, aki a barátjában Istent szereti鈥� (336. beszéd). A Krisztussal való barátság, amely a hit alapja, nem csak egy a sok közül, hanem ez segít a jöv艖 építésében és ez a mi vezércsillagunk. Ahogy boldog Pier Giorgio Frassati írta: 鈥濰it nélkül, megvédend艖 örökség nélkül, az Igazságért folytatott küzdelem nélkül élni nem élet, hanem csak létezés鈥� (Levelek, 1925. február 27.). Amikor kapcsolataink visszatükrözik ezt az intenzív köt艖dést Jézushoz, akkor azok biztosan 艖szinték, nagylelk疟ek és igazak lesznek.
Második kérdés: A választás bátorsága
Szentatya, életünk fontos döntésekkel teli, amelyek meghatározzák jöv艖nket. Azonban a bizonytalanság légköre arra késztet minket, hogy halogassuk a döntéseket, és a félelem a bizonytalan jöv艖t艖l megbénít minket. Tudjuk, hogy a választás egyben lemondást is jelent, és ez megakadályoz minket a cselekvésben, de mégis érzékeljük, hogy a remény elérhet艖 célokat jelöl ki, még ha azok a jelen bizonytalanságával is terheltek. Szentatya, honnan merítsünk bátorságot a választáshoz? Hogyan lehetünk bátrak és hogyan élhetjük meg a valódi szabadság kalandját, radikális és jelent艖ségteljes döntéseket hozva?
A választást az élet próbáin keresztül tanuljuk meg
A választás alapvet艖 emberi cselekedet 鈥� kezdte válaszát Leó pápa. Ha figyelmesen tekintünk rá, megértjük, hogy nem csak valamit választunk, hanem valakit. Amikor választunk, szigorú értelemben véve eldöntjük, ki akarunk lenni. A választás ugyanis kiváltképpen az életünkr艖l szóló döntés: Milyen férfi akarsz lenni? Milyen n艖 akarsz lenni? Kedves fiatalok, a választást az élet próbáin keresztül tanuljuk meg, mindenekel艖tt úgy, hogy emlékezünk arra, akik minket választottak. Ezt az emléket kell feltárni és ápolni. Az életet ingyen kaptuk, anélkül, hogy választottuk volna! Nem a mi döntésünk volt az eredete, hanem egy szeretet, amely akart minket. Az élet során az bizonyul igazi barátnak, aki segít nekünk felismerni és megújítani ezt a kegyelmet a döntésekben, amelyeket meg kell hoznunk.
A választás nehéz lemondással jár
Kedves fiatalok, jól mondtátok: 鈥濧 választás azt is jelenti, hogy lemondunk valamir艖l, és ez néha akadályoz minket鈥�. Ahhoz, hogy szabadok legyünk, egy szilárd alapról kell indulnunk, egy szikláról, amely megtámasztja lépteinket. Ez a szikla a szeretet, amely megel艖z, meglep és végtelenül meghalad minket, ez Isten szeretete. Ezért el艖tte a választás olyan ítélet lesz, amely nem vesz el semmi jót, de mindig a legjobbhoz vezet. A választáshoz szükséges bátorság a szeretetb艖l fakad, amelyet Isten Krisztusban mutat meg nekünk. 艕 az, aki teljes lényével szeretett minket, megváltotta a világot, és ezzel megmutatta nekünk, hogy az élet ajándéka az út személyiségünk megvalósításához. Ezért a Jézussal való találkozás megfelel szívünk legmélyebb vágyainak, mert 艕 az emberré lett Isten szeretete.
Jézust keresitek, amikor a boldogságról álmodtok: 艕 vár rátok
Ebben a tekintetben huszonöt évvel ezel艖tt, pontosan itt, ahol most vagyunk, Szent II. János Pál így szólt: 鈥濲ézust keresitek, amikor a boldogságról álmodtok; 艕 vár rátok, amikor semmi sem elégít ki abból, amit találtok; 艕 az a szépség, amely annyira vonz titeket; 艕 az, aki arra késztet titeket, hogy ne alkudjatok meg, hogy ne alkalmazkodjatok; 艕 az, aki arra ösztönöz titeket, hogy levessétek azokat az álarcokat, amelyek hamissá teszik az életet; 艕 az, aki a szívetekben olvassa azokat a leg艖szintébb döntéseket, amelyeket mások el akarnak fojtani鈥� (Imádság a XV. Világifjúsági Napon, 2000. augusztus 19.). A félelem így helyet ad a reménynek, mert biztosak vagyunk abban, hogy Isten befejezi azt, amit elkezdett. Felismerjük a h疟ségét azoknak a szavaiban, akik igazán szeretnek, mert 艖ket már igazán szerették. 鈥濼e vagy az én életem, Uram鈥� 鈥� mondja ezt egy pap és egy szerzetesn艖, örömt艖l és szabadságtól eltelve. 鈥濫lfogadlak téged feleségemül, elfogadlak téged férjemül鈥� 鈥� ez a mondat alakítja át a férfi és a n艖 szerelmét Isten szeretetének hatékony jelképévé. Ezek radikális és jelent艖ségteljes döntések: a házasság, a papság és a szerzetesi élet kifejezik az önátadást, a szabad és felszabadító önátadást, amely igazán boldoggá tesz minket. Ezek a döntések értelmet adnak életünknek, átalakítva azt a tökéletes Szeretet képére, amely megteremtett és megváltott minden gonosztól.
Harmadik kérdés: Felhívás a jóra és a csend értékére
Szentatya, vonz minket a bens艖 élet, még ha els艖 pillantásra felszínes és gondtalan nemzedéknek ítélnek minket. Mélyen magunkban érezzük a szépség és a jóság vonzerejét, mint az igazság forrását. A csend értéke, miként ebben a virrasztásban, megragad minket, még ha néha félelmet is kelt bennünk az üresség érzése. Szentatya, hogyan találkozhatunk valóban a feltámadott Úrral az életünkben, és hogyan lehetünk biztosak jelenlétében a nehézségek és bizonytalanságok közepette is.
Szükségünk van valakire, aki a javunkat akarja
A jubileumot meghirdet艖 dokumentuma legelején Ferenc pápa azt írta, hogy 鈥瀖inden ember szívében ott rejlik a remény, mint a jó iránti vágy és várakozás鈥� (Spes non confundit, 1). A 鈥瀞zív鈥� szó a bibliai nyelvben 鈥瀕elkiismeretet鈥� jelent: mivel minden ember a szívében a jót kívánja, ebb艖l a forrásból fakad a remény, hogy azt megkapja. De mi is a 鈥瀓ó鈥�? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, tanúra van szükségünk: valakire, aki jót tesz nekünk. S艖t, szükségünk van valakire, aki a mi javunkat akarja, és szeretettel hallgatja a lelkiismeretünkben lüktet艖 vágyat. E tanúk nélkül nem születtünk volna meg, és nem n艖ttünk volna fel a jóban: mint igazi barátok, 艖k támogatják a jó iránti közös vágyat, és segítenek nekünk megvalósítani azt a mindennapi döntéseinkben.
A barát, aki mindig kíséri a lelkiismeretünket, Jézus
Kedves fiatalok, az a barát, aki mindig elkíséri a lelkiismeretünket, Jézus. Tényleg találkozni akartok a feltámadott Úrral? Hallgassátok meg az 艖 Szavát, amely a megváltás evangéliuma! Keressétek az igazságot, újítsátok meg életmódotokat, hogy egy emberibb világot építsetek! Szolgáljátok a szegényeket, tanúságot téve arról a jóról, amelyet mindig szeretnénk kapni a felebarátunktól. Imádjátok az Eucharisztia, az örök élet forrását! Tanuljatok, dolgozzatok, szeressetek Jézus példája szerint, a jó Mester szerint, aki mindig mellettünk jár!
Aki hisz, soha nincs egyedül
Minden lépésnél, miközben a jót keressük, kérjük t艖le: Maradj velünk, Urunk! (vö. Lk 24,29). Maradj velünk, mert nélküled nem tudjuk megtenni azt a jót, amit szeretnénk. Te a mi javunkat akarod; Te vagy a mi javunk. Aki találkozik Veled, azt kívánja, hogy mások is találkozzanak Veled, mert a Te szavad világosabb fény, mint bármely csillag, amely a legsötétebb éjszakát is megvilágítja. Ahogy XVI. Benedek pápa szerette ismételni: 鈥�Aki hisz, soha nincs egyedül鈥�. Éppen ezért valóban találkozunk Krisztussal az Egyházban, vagyis azok közösségében, akiket az Úr gy疟jt maga köré, hogy a történelem során minden emberrel találkozzon, aki 艖szintén keresi 艖t. Mennyire szüksége van a világnak az evangélium misszionáriusaira, akik az igazságosság és a béke tanúi! Mennyire szüksége van a jöv艖nek olyan férfiakra és n艖kre, akik a remény tanúi! Íme, kedves fiatalok, ez a feladat, amelyet a feltámadott Úr ránk bízott.
Uram, add, hogy aki velem találkozik, Veled is találkozhasson!
Ebben az állandó elkötelezettségben, ahogy Szent Ágoston írta: 鈥濽ram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; er艖s hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében b疟ne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellenállsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged. A te indításod az bennünk, hogy gyönyör疟ség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned鈥� (Vallomások I. Vass István fordítása). Összekapcsolva ezt a fohászt a kérdéseitekkel, kedves fiatalok, egy imát bízok rátok: 鈥濳öszönöm, Jézusom, hogy elértél minket: vágyam arra, hogy a barátaid között maradjak, mert ha téged megölellek, útitársa lehetek mindenkinek, akivel találkozom. Uram, add, hogy aki velem találkozik, Veled is találkozhasson, még ha korlátaimon és gyengeségeimen keresztül is鈥�. Ezekkel a szavakkal a párbeszédünk tovább folytatódik minden alkalommal, amikor a keresztre tekintünk: benne találkozik össze a szívünk. Maradjatok tehát h疟ségesek a hitben, örömmel és bátorsággal. Köszönöm! 鈥� zárta a fiatalok kérdéseire adott válaszát Leó pápa.
