杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Leó pápa egy órán keresztül ismerkedett a fiatalokkal, miközben körbejárt köztük  

Július 28-ától augusztus 3-ig, hétf?t?l vasárnapig tartott a katolikus fiatalok római szentévi jubileuma. Az egy hetes id?szak során a fiataloknak b?ven volt ideje megismerkedni a Várossal, barátságot kötni új emberekkel, felkeresni a legfontosabb bazilikákat, áthaladni a Szent Kapukon és közben sokat imádkozni. Pénteken, az Úr szenvedésének napján a fiatalok elcsendesedtek és a  b?nbánat szentségével felkészültek a nagy találkozásra, a vasárnapi szentmisére. Szombat este azonban – immár Róma Tor Vergata  negyedének mezején – Leó pápával találkoztak, hogy meghallgassák válaszát saját éget? kérdéseikre. A Szentatya ezúttal is ?id?ben” érkezett a szombat este fél kilenckor – éppen naplementében – kezd?d? imavirrasztásra. Leó pápa negyed nyolckor indult a Vatikánból helikopterrel, hogy ezzel is megkönnyítse a városon való áthaladását. Fél nyolckor már körbejárt a pápamobillal, hogy minél több fiatallal tudjon találkozni, rájuk tekinteni és kezüket megszorítani. Ez a ráhangolódás Leó pápa számára is nagyon fontos, hiszen ez már konkrét válasz volt a fiatalok egyik lényeges kérdésére, mely épp a találkozás jellegét és mélységét kereste.

Az egymillió fiatal számára a Tor Vergata-i program szinte két napot is jelentett. Hátizsákkal, derékaljjal és hálózsákkal érkeztek, mert éjszakára is ott maradtak, igaz az éjjel rövidke zápor is a nyakukba zúdult. Az imavirrasztás el?tt délután 3-tól 8-ig öt órás el?-virrasztás keretében színes zenei programokat hallgattak meg, közben pedig tanúságtételek hangzottak el. Amikor negyed nyolckor felt?nt a fehér pápai helikopter, mindenki érezte: most kezd?dik igazában, amiért eljöttünk Rómába, videre Petrum, Pétert látni.  

Megérkezik a Szentatya, kezében a jubileumi kereszttel   (ANSA)

Hogyan találhatunk ?szinte barátságot és valódi szeretetet, amelyek megnyitják az utat a valódi remény felé?                                         

Az els? kérdés a barátság lényegét illette: ?Szentatya, mi is korunk gyermekei vagyunk. Olyan kultúrában élünk, amely hozzánk tartozik, és anélkül, hogy észrevennénk, alakít minket; ezt a kultúrát els?sorban a közösségi hálózatok területén a technológia határozza meg. Gyakran áltatjuk magunkat azzal, hogy sok barátunk van, és szoros kapcsolatokat építünk, pedig közben egyre gyakrabban tapasztaljuk a magány különböz? formáit. Közeli kapcsolatban vagyunk ugyan sok emberrel, de ezek nem igazi, tartós kapcsolatok, hanem mulandóak és gyakran illuzórikusak. Szentatya, hogyan találhatunk ?szinte barátságot és valódi szeretetet, amelyek megnyitják az utat a valódi remény felé? Hogyan segíthet a hit a jöv?nk építésében?

Az igazság köti össze a szavakat a valósággal  

Kedves fiatalok, a másokkal való kapcsolatok mindannyiunk számára nélkülözhetetlenek, kezdve azzal a ténnyel, hogy a világon minden férfi és n? valakinek a gyermekeként születik – kezdte válaszát Leó pápa. Életünk egy kötelék révén kezd?dik, és kötelékeken keresztül növekszünk fel. Ebben a folyamatban a kultúra alapvet? szerepet játszik: ez az a kód, amellyel önmagunkat és a világot értelmezzük. Olyan ez, mint egy szótár, hisz minden kultúra tartalmaz nemes és közönséges szavakat, értékeket és hibákat, amelyeket meg kell tanulnunk felismerni. A igazságot szenvedélyesen keresve nem csak egy kultúrát kapunk, hanem életmódbeli döntéseinkkel át is alakítjuk azt. Az igazság ugyanis egy kötelék, amely összeköti a szavakat a dolgokkal, a neveket az arcokkal. A hazugság viszont elválasztja ezeket a szempontokat, miközben zavart és félreértéseket okoz – hangsúlyozta a Szentatya.

Amikor az információs eszköz uralja az embert, az ember maga is eszközzé válik

Az életünket jellemz? számos kulturális kapcsolat közül az internet és a média ?rendkívüli lehet?séget kínál a párbeszédre, a találkozásra és a cserére az emberek között, valamint az információhoz és a tudáshoz való hozzáférésre” (Ferenc pápa, Christus vivit, 87). Ezek az eszközök azonban kétértelm?ek, ha a kereskedelmi logika és egyéb olyan érdekek dominálnak bennük, amelyek kapcsolatainkat állandóan megszakítják. Ebben az összefüggésben Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy néha ?a kommunikáció, a reklám és a közösségi hálózatok mechanizmusait oly módon használjuk, hogy közben elaltatott, fogyasztás-függ? alanyokká válunk” (Christus vivit, 105). Ekkor kapcsolataink zavarosak, bizonytalanok vagy instabilak lesznek. Amikor az eszköz uralja az embert, az ember maga is eszközzé válik: igen, a piac eszközévé, és az ember maga is árucikk lesz. Csak az ?szinte kapcsolatok és a stabil kötelékek hoznak létre jó életet.

?szinte lelkesedéssel...   (@Vatican Media)

Nincs h?séges barátság Krisztuson kívül. A barátság csak Benne lehet boldog és örök

Kedves barátaim, minden ember természetesen úgy vágyik erre a jó életre, ahogy a tüd? a leveg?re, de milyen nehéz azt megtalálni! – folytatta Leó pápa. Századokkal ezel?tt Szent Ágoston megértette szívünk mély vágyát, anélkül, hogy ismerte volna a mai technológiai fejl?dést. ? is viharos fiatalságot élt át, de nem elégedett meg ezzel, nem hallgattatta el szívének kiáltását. Az igazságot kereste, amely nem csal meg, a szépséget, amely nem múlik el. Hogyan találta meg? Hogyan talált ?szinte barátságot, reményt adó szeretetet? – kérdezte a Szentatya. Úgy, hogy találkozott Azzal, aki már kereste ?t: Jézus Krisztussal. Hogyan építette fel a jöv?jét? Úgy, hogy követte ?t, aki mindig is a barátja volt. Íme a szavai: ?Nincs h?séges barátság Krisztuson kívül. A barátság csak Benne lehet boldog és örök” (A pelagiánusok két levele ellen, I, I, 1); ?Az szereti igazán barátját, aki a barátjában Istent szereti” (336. beszéd). A Krisztussal való barátság, amely a hit alapja, nem csak egy a sok közül, hanem ez segít a jöv? építésében és ez a mi vezércsillagunk. Ahogy boldog Pier Giorgio Frassati írta: ?Hit nélkül, megvédend? örökség nélkül, az Igazságért folytatott küzdelem nélkül élni nem élet, hanem csak létezés” (Levelek, 1925. február 27.). Amikor kapcsolataink visszatükrözik ezt az intenzív köt?dést Jézushoz, akkor azok biztosan ?szinték, nagylelk?ek és igazak lesznek.

Második kérdés: A választás bátorsága

Szentatya, életünk fontos döntésekkel teli, amelyek meghatározzák jöv?nket. Azonban a bizonytalanság légköre arra késztet minket, hogy halogassuk a döntéseket, és a félelem a bizonytalan jöv?t?l megbénít minket. Tudjuk, hogy a választás egyben lemondást is jelent, és ez megakadályoz minket a cselekvésben, de mégis érzékeljük, hogy a remény elérhet? célokat jelöl ki, még ha azok a jelen bizonytalanságával is terheltek. Szentatya, honnan merítsünk bátorságot a választáshoz? Hogyan lehetünk bátrak és hogyan élhetjük meg a valódi szabadság kalandját, radikális és jelent?ségteljes döntéseket hozva?

A választást az élet próbáin keresztül tanuljuk meg

A választás alapvet? emberi cselekedet – kezdte válaszát Leó pápa. Ha figyelmesen tekintünk rá, megértjük, hogy nem csak valamit választunk, hanem valakit. Amikor választunk, szigorú értelemben véve eldöntjük, ki akarunk lenni. A választás ugyanis kiváltképpen az életünkr?l szóló döntés: Milyen férfi akarsz lenni? Milyen n? akarsz lenni? Kedves fiatalok, a választást az élet próbáin keresztül tanuljuk meg, mindenekel?tt úgy, hogy emlékezünk arra, akik minket választottak. Ezt az emléket kell feltárni és ápolni. Az életet ingyen kaptuk, anélkül, hogy választottuk volna! Nem a mi döntésünk volt az eredete, hanem egy szeretet, amely akart minket. Az élet során az bizonyul igazi barátnak, aki segít nekünk felismerni és megújítani ezt a kegyelmet a döntésekben, amelyeket meg kell hoznunk.

A választás nehéz lemondással jár

Kedves fiatalok, jól mondtátok: ?A választás azt is jelenti, hogy lemondunk valamir?l, és ez néha akadályoz minket”. Ahhoz, hogy szabadok legyünk, egy szilárd alapról kell indulnunk, egy szikláról, amely megtámasztja lépteinket. Ez a szikla a szeretet, amely megel?z, meglep és végtelenül meghalad minket, ez Isten szeretete. Ezért el?tte a választás olyan ítélet lesz, amely nem vesz el semmi jót, de mindig a legjobbhoz vezet. A választáshoz szükséges bátorság a szeretetb?l fakad, amelyet Isten Krisztusban mutat meg nekünk. ? az, aki teljes lényével szeretett minket, megváltotta a világot, és ezzel megmutatta nekünk, hogy az élet ajándéka az út személyiségünk megvalósításához. Ezért a Jézussal való találkozás megfelel szívünk legmélyebb vágyainak, mert ? az emberré lett Isten szeretete.

Jézust keresitek, amikor a boldogságról álmodtok: ? vár rátok

Ebben a tekintetben huszonöt évvel ezel?tt, pontosan itt, ahol most vagyunk, Szent II. János Pál így szólt: ?Jézust keresitek, amikor a boldogságról álmodtok; ? vár rátok, amikor semmi sem elégít ki abból, amit találtok; ? az a szépség, amely annyira vonz titeket; ? az, aki arra késztet titeket, hogy ne alkudjatok meg, hogy ne alkalmazkodjatok; ? az, aki arra ösztönöz titeket, hogy levessétek azokat az álarcokat, amelyek hamissá teszik az életet; ? az, aki a szívetekben olvassa azokat a leg?szintébb döntéseket, amelyeket mások el akarnak fojtani” (Imádság a XV. Világifjúsági Napon, 2000. augusztus 19.). A félelem így helyet ad a reménynek, mert biztosak vagyunk abban, hogy Isten befejezi azt, amit elkezdett. Felismerjük a h?ségét azoknak a szavaiban, akik igazán szeretnek, mert ?ket már igazán szerették. ?Te vagy az én életem, Uram” – mondja ezt egy pap és egy szerzetesn?, örömt?l és szabadságtól eltelve. ?Elfogadlak téged feleségemül, elfogadlak téged férjemül” – ez a mondat alakítja át a férfi és a n? szerelmét Isten szeretetének hatékony jelképévé. Ezek radikális és jelent?ségteljes döntések: a házasság, a papság és a szerzetesi élet kifejezik az önátadást, a szabad és felszabadító önátadást, amely igazán boldoggá tesz minket. Ezek a döntések értelmet adnak életünknek, átalakítva azt a tökéletes Szeretet képére, amely megteremtett és megváltott minden gonosztól.

Harmadik kérdés: Felhívás a jóra és a csend értékére   

Szentatya, vonz minket a bens? élet, még ha els? pillantásra felszínes és gondtalan nemzedéknek ítélnek minket. Mélyen magunkban érezzük a szépség és a jóság vonzerejét, mint az igazság forrását. A csend értéke, miként ebben a virrasztásban, megragad minket, még ha néha félelmet is kelt bennünk az üresség érzése. Szentatya, hogyan találkozhatunk valóban a feltámadott Úrral az életünkben, és hogyan lehetünk biztosak jelenlétében a nehézségek és bizonytalanságok közepette is.

Szükségünk van valakire, aki a javunkat akarja

A jubileumot meghirdet? dokumentuma legelején Ferenc pápa azt írta, hogy ?minden ember szívében ott rejlik a remény, mint a jó iránti vágy és várakozás” (Spes non confundit, 1). A ?szív” szó a bibliai nyelvben ?lelkiismeretet” jelent: mivel minden ember a szívében a jót kívánja, ebb?l a forrásból fakad a remény, hogy azt megkapja. De mi is a ?jó”? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, tanúra van szükségünk: valakire, aki jót tesz nekünk. S?t, szükségünk van valakire, aki a mi javunkat akarja, és szeretettel hallgatja a lelkiismeretünkben lüktet? vágyat. E tanúk nélkül nem születtünk volna meg, és nem n?ttünk volna fel a jóban: mint igazi barátok, ?k támogatják a jó iránti közös vágyat, és segítenek nekünk megvalósítani azt a mindennapi döntéseinkben.

A Sz?zanyára bízta a fiatalokat   (@Vatican Media)

A barát, aki mindig kíséri a lelkiismeretünket, Jézus

Kedves fiatalok, az a barát, aki mindig elkíséri a lelkiismeretünket, Jézus. Tényleg találkozni akartok a feltámadott Úrral? Hallgassátok meg az ? Szavát, amely a megváltás evangéliuma! Keressétek az igazságot, újítsátok meg életmódotokat, hogy egy emberibb világot építsetek! Szolgáljátok a szegényeket, tanúságot téve arról a jóról, amelyet mindig szeretnénk kapni a felebarátunktól. Imádjátok az Eucharisztia, az örök élet forrását! Tanuljatok, dolgozzatok, szeressetek Jézus példája szerint, a jó Mester szerint, aki mindig mellettünk jár!

Aki hisz, soha nincs egyedül

Minden lépésnél, miközben a jót keressük, kérjük t?le: Maradj velünk, Urunk! (vö. Lk 24,29). Maradj velünk, mert nélküled nem tudjuk megtenni azt a jót, amit szeretnénk. Te a mi javunkat akarod; Te vagy a mi javunk. Aki találkozik Veled, azt kívánja, hogy mások is találkozzanak Veled, mert a Te szavad világosabb fény, mint bármely csillag, amely a legsötétebb éjszakát is megvilágítja. Ahogy XVI. Benedek pápa szerette ismételni: ?Aki hisz, soha nincs egyedül”. Éppen ezért valóban találkozunk Krisztussal az Egyházban, vagyis azok közösségében, akiket az Úr gy?jt maga köré, hogy a történelem során minden emberrel találkozzon, aki ?szintén keresi ?t. Mennyire szüksége van a világnak az evangélium misszionáriusaira, akik az igazságosság és a béke tanúi! Mennyire szüksége van a jöv?nek olyan férfiakra és n?kre, akik a remény tanúi! Íme, kedves fiatalok, ez a feladat, amelyet a feltámadott Úr ránk bízott.

Uram, add, hogy aki velem találkozik, Veled is találkozhasson!

Ebben az állandó elkötelezettségben, ahogy Szent Ágoston írta: ?Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; er?s hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében b?ne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellenállsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged. A te indításod az bennünk, hogy gyönyör?ség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned” (Vallomások I. Vass István fordítása). Összekapcsolva ezt a fohászt a kérdéseitekkel, kedves fiatalok, egy imát bízok rátok: ?Köszönöm, Jézusom, hogy elértél minket: vágyam arra, hogy a barátaid között maradjak, mert ha téged megölellek, útitársa lehetek mindenkinek, akivel találkozom. Uram, add, hogy aki velem találkozik, Veled is találkozhasson, még ha korlátaimon és gyengeségeimen keresztül is”. Ezekkel a szavakkal a párbeszédünk tovább folytatódik minden alkalommal, amikor a keresztre tekintünk: benne találkozik össze a szívünk. Maradjatok tehát h?ségesek a hitben, örömmel és bátorsággal. Köszönöm! – zárta a fiatalok kérdéseire adott válaszát Leó pápa.