杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán

Jézus az életetek részévé akar válni, hogy belülr艖l beragyogja azt

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! 鈥� kezdte beszédét Leó pápa. Szeretettel köszöntötte a fiatalokat és kísér艖iket. Tudjátok, ez a mostani egy különleges év, mert ez 鈥濻zentév鈥�, amely csak 25 évente ismétl艖dik meg és melynek során az Úr Jézus kivételes lehet艖séget kínál nekünk. Amikor Rómába érkezünk és átlépünk a Szent Kapun, segít nekünk abban, hogy 鈥瀖egtérjünk鈥�, vagyis hogy Feléje forduljunk, növekedjünk a hitben és az 艕 szeretetében, jobb tanítványokká váljunk, hogy életünk szép és jó legyen az 艕 szemei el艖tt, az örök életre gondolva. Ezért nagy ajándék a Mennyb艖l, hogy itt vagytok ebben az évben! Arra hívlak benneteket, hogy fogadjátok ezt az évet azzal, hogy intenzíven megélitek a nektek kijelölt feladatokat, mindenekel艖tt azzal, hogy id艖t szántok arra, hogy Jézussal beszéljetek szívetek mélyén, és hogy egyre jobban szeressétek 艕t.  

Az 艕 egyetlen vágya, hogy életetek részévé váljon, hogy belülr艖l beragyogja azt, hogy a legjobb barátoddá, a legh疟ségesebb barátoddá váljon. Mert az élet Jézussal széppé és boldoggá válik. Ám 艖 várja a válaszodat. Kopog az ajtón, és várja, hogy beléphessen: 鈥濶ézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, 艖 meg velem鈥� (Jel 3,20). Tehát 鈥瀔özel鈥� lenni Jézushoz, 艕hozzá, Isten Fiához, hogy belépjünk a barátságába! Micsoda váratlan sors! Micsoda boldogság! Micsoda vigasztalás! Micsoda remény a jöv艖re nézve!

Csak Jézus tud megmenteni minket, senki más, mert egyedül Neki van hatalma erre

Mert éppen a remény ennek a Szentévnek a témája. Talán érzitek, mennyire szükségünk van arra, hogy reménykedjünk. Bizonyosan érzitek, hogy a világ sora rosszul megy, hogy egyre komolyabb és nyugtalanítóbb kihívásokkal kell szembenéznie. Talán téged vagy a körülötted lév艖ket szenvedés, betegség vagy fogyatékosság, kudarc, egy szeretett személy elvesztése érint; és a megpróbáltatások közepette a szívetek szomorúságot és gyötrelmet érez. Ki fog a segítségünkre sietni? Ki fog irgalmazni nekünk? Ki fog megmenteni minket? 鈥�nemcsak a szenvedésünkt艖l, a korlátainktól és a hibáinktól, hanem magától a haláltól is? 鈥� sorolta a komoly kéréseket a Szentatya.

A válasz tökéletesen világos, és kétezer éven át visszhangzott a történelemben: csak Jézus jön, hogy megmentsen minket, senki más: mert egyedül Neki van hatalma erre 鈥� 艕 maga a Mindenható Isten 鈥�, és mert szeret minket. Szent Péter er艖teljesen mondta: 鈥濶incs más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk鈥� (ApCsel 4,12). Soha ne felejtsétek el ezeket a szavakat, kedves barátaim, véssétek 艖ket a szívetekbe; és helyezzétek Jézust életetek középpontjába. Azt kívánom, hogy Rómából hazaindulva kerüljetek közelebb Hozzá, elszántabban, mint valaha, hogy szeressétek és kövessétek 艕t, és így a reménnyel jobban felvértezve járjátok végig az el艖ttetek megnyíló életet. Ez a remény jelen lesz mindig, a kétség, a csüggedés és a vihar nehéz pillanataiban is, mint egy biztos horgony, mely az ég felé vezet titeket (vö. Zsid 6,19) és lehet艖vé teszi, hogy folytassátok utatokat.

Miért is félnénk egy olyan Istent艖l, aki ennyire szeretett minket?

Biztos próbája van annak, hogy Jézus szeret és megment minket, hiszen 艕 az életét adta értünk, felajánlva azt a kereszten. Valóban nincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja valakiért, akit szeret (vö. Jn 15,13). Ez a legcsodálatosabb dolog a katolikus hitünkben, amit senki sem képzelhetett el vagy remélhetett volna: Isten, a menny és a föld teremt艖je, aki szenvedni és meghalni akart értünk, teremtményekért. Isten annyira szeretett minket, hogy meghalt! Ehhez leszállt a mennyb艖l, megalázta magát, hozzánk hasonlóvá lett, és felajánlotta magát áldozatul a kereszten, ami a világtörténelem legfontosabb eseménye volt. Miért is félnénk egy olyan Istent艖l, aki ennyire szeretett minket? Mit remélhetnénk még? Mivel is viszonozhatnánk azt, amit 艖 ezért megérdemel? Dics艖ségesen feltámadva Jézus az Atyjánál van, így most gondoskodik rólunk, és megosztja velünk örök életét.

Az Eucharisztia az Egyház kincse, a kincsek Kincse

Az Egyház pedig nemzedékr艖l nemzedékre gondosan 艖rzi az Úr halálának és feltámadásának emlékét, amelyr艖l tanúskodik, mint legdrágább kincsér艖l. Meg艖rzi és továbbadja az Eucharisztia ünneplésével, amelyet Ti örömmel és megtiszteltetéssel szolgálhattok. Az Eucharisztia az Egyház kincse, a kincsek kincse. Létezése els艖 napjától kezdve, majd évszázadokon át az Egyház vasárnapról vasárnapra megünnepelte a szentmisét, hogy emlékezzen arra, mit tett érte az Ura. A pap kezében, és szavaira: 鈥濫z az én testem, ez az én vérem鈥�, Jézus ma is életét adja az oltáron, ma is vérét ontja értünk. Kedves ministránsok, 鈥瀘ltárszolgák鈥�, a szentmise ünneplése ma is megvált minket! Üdvözíti a világot ma is! Ez a legfontosabb esemény a keresztény életében és az Egyház életében, mert ez az a találkozás, amelyben Isten szeretetb艖l, újra és újra odaadja magát nekünk. A keresztény nem kötelességb艖l megy misére, hanem mert feltétlenül szüksége van rá; az Isten életére van szüksége, aki anélkül adja magát, hogy bármit is kérne cserébe!

Mindig tartsátok szem el艖tt a szentmise nagyságát és szentségét

Kedves barátaim, köszönöm elkötelezettségeteket: valóban nagyszer疟 és nagylelk疟 szolgálatot tesztek plébániátoknak, és arra buzdítalak benneteket, hogy h疟ségesen tartsatok ki. Amikor az oltárhoz járultok, mindig tartsátok szem el艖tt a szentmise nagyságát és szentségét. A mise az ünneplés és az öröm pillanata. Valóban, hogyan ne érezhetnénk örömet a szívünkben Jézus jelenlétében? De a mise ugyanakkor komoly, ünnepélyes pillanat, amelyet komolyság hatja át. Testtartásotok, csendetek, szolgálatotok méltósága, liturgikus szépsége, gesztusaitok rendje és fensége vezesse be a híveket a Misztérium szent nagyságába 鈥� kérte t艖lük a Szentatya.

A pápa azt is reméli, hogy figyelmesek lesznek arra a hívásra, amellyel Jézus talán hozzájuk fordul, hogy szorosabban kövessék 艖t a papságban. Fiatal, lelkes és nagylelk疟 emberek lelkiismeretéhez szólok, és mondok nektek valamit, amire figyelnetek kell, még ha kissé nyugtalanít is: a paphiány Franciaországban, a világban, ez nagy csapás! Baj az Egyháznak, baj az országotoknak! Bárcsak apránként, vasárnapról vasárnapra felfedeznétek ennek a hivatásnak a szépségét, boldogságát és szükségességét. Milyen csodálatos annak a papnak az élete, aki minden napja közepén ilyen kivételes módon találkozik Jézussal, és 艖t nyújtja a világnak!

Kedves ministránsok, ismételten köszönöm látogatásotokat. Létszámotok és a hitetek, amely inspirál titeket, nagy vigasztalást, a remény jelét jelenti. Tartsatok ki bátran, és tegyetek tanúságot magatok körül arról a büszkeségr艖l és örömr艖l, amelyet a szentmise szolgálata nyújt nektek. Szívb艖l adom rátok, valamint társaitokra, papjaitok és családjaitok apostoli áldásomat 鈥� zárta buzdító beszédét Leó pápa a francia ministránsok nemzeti zarándoklata 360 f艖s csoportjának.