Le贸 p谩pa 眉zenetet k眉ld枚tt a perui T谩rsadalmi H茅t r茅sztvev艖inek
Salvatore Cernuzio / Somogyi Viktória 鈥� Vatikán
XIV. Leó pápa Peru nagy szentjeinek példájára mutat rá a 2025-ös perui Társadalmi Hét résztvev艖inek, amelyet Limában tartanak augusztus 14. és 16. között. A helyi Püspöki Konferencia által támogatott országos rendezvény helyet ad a találkozásra, a párbeszédre és az elkötelez艖désre, amelynek célja válaszok és projektek kidolgozása az ország összetett társadalmi-politikai valóságának kezelésére, valamint a 2026-os választásokra való tekintettel. A pápa spanyol nyelv疟 levelét az Állampolgári és szinodális tapasztalatok vásárán olvastak fel. Ebben azt javasolja, hogy a 鈥瀞zámos gazdasági, politikai és kulturális kihívással jellemzett id艖szakban鈥� olyan válaszokat kell adni, amelyek megtalálhatók Limai Szent Róza, Porres Szent Márton, Macías Szent János és Szent Turibius de Mogrovejo munkásságában.
A szentek tanúságtétele
Ezek a személyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a perui földet, ahol a pápa korábban misszionáriusként élt, mindig is 鈥瀉 Gondviselés sajátos terve kísérte, különösen katolikus hitünket illet艖en, amelyet mindig a leginkább rászorulók iránti gondoskodással és szolgálattal összhangban vallottunk meg鈥�. Peruban az évszázadok során az 鈥�életszentség s疟r疟sége鈥� figyelhet艖 meg, a misztikus élet, a szegények iránti szeretet és az Evangélium er艖teljes és termékeny jelenlétének tanúságtételei közepette. Ma ezzel kell foglalkoznunk, hogy el艖mozdítsuk egyházi és társadalmi munkánkat. 鈥濧z igazságtalanság és a kirekesztés fájdalma, amelyet oly sok testvérünk és n艖vérünk elszenved, arra készteti az összes megkereszteltet, hogy egyházként válaszoljon, amelynek az Evangélium mélységeib艖l kell választ adnia az id艖k jeleire. Ehhez sürg艖sen szükségünk van a mai szentek tanúságtételére, vagyis olyan emberekére, akik egységben maradnak az Úrral, mint a sz艖l艖vessz艖k a sz艖l艖t艖vel鈥� 鈥� figyelmeztet XIV. Leó pápa üzenetében.
Krisztus a középpont és a cél
A szentek 鈥瀗em a barokk múlt díszei鈥� 鈥� er艖síti meg a pápa 鈥�, 鈥瀐anem Isten hívásából fakadnak, hogy egy jobb jöv艖t építsünk鈥�. Ezért 鈥瀉z Egyház minden társadalmi cselekvésének középpontjában és céljában álljon Krisztus evangéliumának hirdetése, hogy a mindennapi dolgok elhanyagolása nélkül mindig tudatában maradjunk szolgálatunk megfelel艖 és végs艖 irányának.鈥� 鈥濰a Krisztust nem a maga teljességében osztjuk meg másokkal, akkor mindig nagyon keveset fogunk adni鈥� 鈥� hangsúlyozza XIV. Leó.
Az Evangéliumból kiinduló megújuló er艖k
Ebben a tekintetben a pápa Szent VI. Pál 鈥瀖egvilágosító鈥� szavait idézi Macías Szent János 1975-ös szentté avatása alkalmából: 鈥瀖indenkit egyesített a szeretetben, az átfogó humanizmusért dolgozva. És mindezt azért tette, mert szerette az embereket, mert meglátta bennük Isten képét. Mennyire szeretnénk erre emlékeztetni mindazokat, akik ma a szegények és a peremre szorultak között dolgoznak!鈥� 鈥� jegyzi meg üzenetében a pápa. 鈥濶em szabad eltávolodnunk az Evangéliumtól, és nem szabad megszegnünk a szeretet törvényét, hogy er艖szakos eszközökkel keressünk nagyobb igazságosságot. Az Evangéliumban elegend艖 potenciál rejlik ahhoz, hogy megújító er艖ket ihlessen, amelyek belülr艖l alakítják át az embereket és arra ösztönzik 艖ket, hogy minden szükséges módon megváltoztassák a struktúrákat és tegyék azokat igazságosabbá és emberibbé鈥� 鈥� emlékeztet üzenetében XIV. Leó.
Az Evangélium a 鈥瀙erifériákon鈥�
Leó pápa ezt követ艖en kiemeli Szent Toribio de Mogrovejo püspöki szolgálatát, aki spanyol születés疟, de 鈥瀖issziós tevékenysége és kiterjedt lelkipásztori munkája miatt nyilvánvalóan perui鈥�. Püspöksége idején Toribio száz plébániát alapított, összehívott egy Pánamerikai zsinatot, két tartományi zsinatot és tizenkét egyházmegyei szinódust. Mindeközben 鈥瀗aponta ereje legjavát adta az elhagyatottaknak és azoknak, akik azokat a földrajzi vagy kulturális régiókat lakták, amelyeket el艖döm, Ferenc pápa 鈥瀙erifériáknak鈥� nevezett鈥�.
Leó pápa hangsúlyozza, hogy a XVI. században Toribio 鈥瀉 hiteles szinodalitás és a perifériáknak felkínált Evangélium püspöki szimbóluma volt鈥�. A perui vidékek nemcsak apostoli cselekvésének 鈥瀊uzgalmában鈥� látták 艖t, 鈥瀉mely ma is leny疟göz minket鈥�, hanem 鈥瀗yugodt arcának csendjében és összeszedett, áhítatos tekintetében鈥� is, amely világosan megmutatta, hogy ez az er艖 az intenzív imából fakad.
Az éhség a 鈥濵ennyei Kenyérre鈥�
鈥濳edves testvéreim és n艖véreim, nem kétféle szeretet van, hanem csak egy és ugyanaz鈥� 鈥� írja XIV. Leó a limai Társadalmi Hét résztvev艖ihez intézett üzenetének végén. Csak 鈥瀍gy és ugyanaz鈥� a szeretet létezik, 鈥瀉mely arra ösztönöz minket, hogy ajándékozzunk mind fizikai kenyeret, mind az Ige Kenyerét, amely viszont dinamizmusával felébreszti az éhséget a Mennyei Kenyér iránt, amelyet csak az Egyház adhat Krisztus parancsára és akaratára, és amelyet semmilyen emberi intézmény, bármilyen jó szándékú is, nem pótolhat.鈥� Ne feledkezzünk meg a Pogányok Apostolának szavairól: 鈥濶e fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk鈥� (Gal 6,9)
