杏MAP导航

Alessandro De Carolis / Somogyi Viktória – Vatikán

A kereszténység egyik nagy modern gondolkodója, meghatározó személyiség egy olyan spirituális és emberi úton, amely mély nyomot hagyott az egyházban és a XIX. századi ökumenizmusban, továbbá olyan írások szerz?je, amelyek bemutatják, hogy a hit megélése hogyan jelent mindennapos ?szívt?l szívig” ható párbeszédet Krisztussal. Egy olyan élet, amelyet az Evangélium iránti energiával és szenvedéllyel töltött el – amelynek csúcspontja 2019-es szentté avatása volt –, hamarosan elérkezik oda, hogy az angol John Henry Newman bíborost egyházdoktorrá nyilvánítják.

A hírt július 31-én jelentette be a Szentszék Sajtóirodájának közleménye. E szerint XIV. Leó pápa audiencián fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentté avatási Dikasztérium prefektusát. Ez alkalommal a pápa ?meger?sítette Semeraro bíborosnak, hogy a bíborosok és püspökök, a Szentté avatási Dikasztérium tagjai plenáris ülése támogatja, hogy Szent John Henry Newmant az Egyetemes Egyház doktorának nyilvánítsák”.

?Árnyékokból és képekb?l az Igazságba”

?Vezess, kedves Fény, az engem körül ölel? homályban,

Vezess engem tovább.

Sötét az éjszaka, és messze vagyok az otthonomtól –

Vezess engem tovább…

Mióta a Te hatalmad megáldott, biztosan tovább

Vezet engem

Lápon és mocsáron, sziklán és patakon át, míg

Elmúlik az éjszaka,

És reggelre azok az angyali arcok mosolyognak,

Amelyeket régóta szerettem, és egy ideje elvesztettem.”

John Henry Newman 32 éves volt, amikor ez a megható ima megfogalmazódott a szívében, miközben egy hosszú olaszországi utazás után visszatért Angliába. 1801-ben született, már nyolc éve anglikán pap volt, és széles körben egyháza egyik legragyogóbb elméjeként ismerték el, egy olyan emberként, aki mind a szavakkal, mind az írott szóval leny?göz. Az 1832-es olaszországi út elmélyítette bels? keresését. Newman szomjazott Isten mélységeinek, az ? ?jóságos Világosságának” megismerésére, amely számára az Igazság fénye is volt – az igazság Krisztusról, az Egyház igazi természetér?l és a korai századok hagyományáról, amikor az egyházatyák egy még osztatlan Egyházhoz szóltak. Oxford – hitének központja és a hely, ahol a kés?bbi szent élt és m?ködött – lett az az út, amelyen meggy?z?dése fokozatosan a katolicizmus felé tolódott el.

1845-ben spirituális útját az Esszé a keresztény tanítás fejl?désér?l cím? m?vében s?rítette össze, amely a Fény hosszú keresésének gyümölcse volt, amelyet a katolikus egyházban ismert fel – egy olyan egyházban, amelyet Krisztus szívéb?l születettnek, a vértanúk és az ?si egyházatyák egyházának tekintett, amely, mint egy fa, a történelem során növekedett és fejl?dött. Nem sokkal ezután kérte, hogy vegyék fel a katolikus egyházba, ami 1845. október 8-án történt meg. Kés?bb így írt err?l a pillanatról: ?Olyan volt, mintha egy viharos tenger után kiköt?be érkeztem volna; és az e tekintetben érzett boldogságom a mai napig megszakítás nélkül megmaradt.”

Néri Szent Fülöp nagy tisztel?je

1846-ban visszatért Olaszországba, mint egy alázatos szeminarista – annak ellenére, hogy nemzetközi hír? teológus és gondolkodó volt – beiratkozott a Hitterjesztési Kongregáció kollégiumába. ?Olyan csodálatos itt lenni” – írta. ?Olyan, mint egy álom, mégis olyan nyugodt, olyan biztonságos, olyan boldog, mintha egy hosszú remény beteljesülése és egy új élet kezdete lenne.” 1847. május 30-án pappá szentelésével kiteljesedett hivatásának köre.

Ezekben a hónapokban Newmant mélyen vonzotta Néri Szent Fülöp alakja – egy másik lélek, akit, hozzá hasonlóan, Róma ?örökbe fogadott”. Amikor Boldog IX. Pius pápa arra biztatta, hogy térjen vissza Angliába, Newman oratóriumot alapított ott, amelyet a szentnek szentelt, akivel osztozott az örömteli lelkületben. Ez a jókedv megmaradt a hazájában a katolikus intézmények létrehozása során felmerült számos kihívás során is, amelyek közül sok eleinte megtorpanni látszott. Elméje mégis ragyogó írásokat alkotott a katolicizmus védelmében és támogatásában – még heves támadások közepette is.

1879-ben XIII. Leó pápa bíborossá kreálta. A hír hallatán Newman örömében sírva fakadt: ?A felh? örökre elszállt.” Apostoli munkáját töretlen intenzitással folytatta 1890. augusztus 11-én bekövetkezett haláláig. Sírjára azt kérte, hogy csak a nevét és egy rövid mondatot véssenek fel, amely összefoglalja 89 évének rendkívüli ívét: Ex umbris et imaginibus in Veritatem, ?Árnyékokból és képekb?l az Igazságba”.

XVI. Benedek 2010-ben boldoggá avatta, tisztelegve a mélyen imádkozó ember el?tt, aki a pápa szavaival élve ?odaadó gondoskodásában élte meg a papi szolgálat mélyen emberi vízióját” az emberek iránt: ?látogatta a betegeket és a szegényeket, vigasztalta a gyászolókat, gondoskodott a börtönben lév?kr?l”.

?Cor ad cor loquitur”

Newmant 2019-ben Ferenc pápa avatta szentté, aki a Dilexit nos kezdet? enciklikájában elmagyarázta, miért választotta az angol bíboros mottójául a Cor ad cor loquitur – ?A szív a szívhez szól” – mondatot. Mert – jegyezte meg Ferenc pápa – minden dialektikus vitán túl – az Úr azzal ment meg minket, hogy a szívéb?l szól a miénkhez: ?Ez a felismerés vezette ?t, a kiváló értelmiségit arra, hogy felismerje: legmélyebb találkozása önmagával és az Úrral nem az olvasásból vagy az elmélkedésb?l fakadt, hanem az imádságos párbeszédb?l, szívt?l szívig, az él? és jelenlév? Krisztussal. Newman az Eucharisztiában találkozott Jézus él? szívével, amely képes szabaddá tenni minket, értelmet adni életünk minden pillanatának, és igazi békét nyújtani.”