Leó pápa a francia politikusokhoz: A kereszténység legyen a testvéri világ iránti elkötelezettség
Isabella Piro / Somogyi Viktória – Vatikán
Nem „egyszerű magányos áhítat”, hanem „egy olyan társadalmi életforma, amelyet áthat az Isten és a felebarát iránti szeretet, aki Krisztusban már nem ellenség, hanem testvér”: ez a kereszténység. XIV. Leó erre emlékeztette világosan a Créteil franciaországi egyházmegyéjében található Val de Marne politikai képviselőiből és közéleti személyiségeiből álló küldöttség mintegy negyven tagját. Csütörtökön, augusztus 28-án fogadta őket audiencián a Vatikánban. Francia nyelven szólva a jelenlévőkhöz – Dominique Blanchet püspök kíséretében – a pápa rámutatott arra, hogy a nyugati társadalmakban „mindenféle túlkapással szemben” a keresztényeknek „Krisztus felé kell fordítaniuk tekintetüket”, hogy segítségét kérjék felelősségük gyakorlásában.
A félreértett szekularizmus veszélyezteti az igazságot
Róma püspöke hangsúlyozta, hogy „jól ismeri” ezeket a felelősségeket: annak a nehézségét, hogy a „hittel összhangban cselekedjenek és döntsenek” a „néha félreértett szekularizmus” miatt; a „nyíltan keresztény elkötelezettség” követésének összetettségét egyes nyugati társadalmakban, ahol „Krisztust és egyházát peremre szorítják, gyakran figyelmen kívül hagyják, és időnként kigúnyolják”. Nem is beszélve a „nyomásról, a pártirányelvekről és az ideológiai gyarmatosításról”, amelyeknek a politikusok ki vannak téve – mondta XIV. Leó, elődjét, Ferenc pápát idézve. Mindezzel szemben „szükség van a bátorságra, hogy időnként azt mondjuk: »Nem, nem tehetem!«”, különösen akkor, amikor „az igazság forog kockán” – hangsúlyozta a pápa.
Tanúságtétel Jézusról a közéletben
Ezért a pápa egy tanácsot adott a francia küldöttségnek: legyetek egyre szorosabban egységben Jézussal, éljetek belőle és tegyetek tanúságot róla, mert egy közéleti személyt nem lehet elválasztani a személyiségétől: „Nincs olyan, hogy valaki egyrészt politikus, másrészt pedig keresztény”, hanem „van az a politikus, aki Isten és saját lelkiismerete tekintete szerint keresztény módon éli meg elkötelezettségeit és felelősségét”.
Ne féljünk felkínálni és megvédeni az Egyház tanítását
XIV. Leó ezt követően kiemelte az Egyház tanítását – különösen a társadalmi tanítását –, amelynek alapjai „lényegében összhangban vannak a természeti törvénnyel”, amelyet még a nem keresztények és a nem hívők is „elismerhetnek”. Ezért „nem szabad félnünk attól, hogy meggyőződéssel felkínáljuk és védelmezzük azt”, mivel „ez az üdvösség tana, amely minden ember javát, a békés, harmonikus, virágzó és megbékélt társadalmak építését célozza”.
A társadalmi kérdések kezelése a szeretet erejével
XIV. Leó a francia régió „főbb társadalmi problémáival” is foglalkozott beszédében, külön kiemelve az erőszakot, a biztonság hiányát, a létbizonytalanságot, a kábítószer-problémákat, a munkanélküliséget és a közösségi élet hanyatlását. Hozzátette, hogy mindezt a kihívást a keresztény vezetőknek „társadalmi és politikai szeretettel” kell kezelniük, ami arra készteti őket, hogy „szeressék a közjót és hatékonyan keressék az emberek javát”. Azért is, mert az olyan értékek előmozdítása, amelyek bármennyire evangéliumiak is, de „meg vannak fosztva Krisztustól”, nem teszik lehetővé a „világ megváltoztatását”.
Elkötelezettség egy igazságosabb és testvériesebb világ iránt
Végül a pápa annak a reményének adott hangot a Rómába zarándoklatra érkezett küldöttségnek, hogy reménnyel megerősödve és állhatatosabban dolgoznak „egy igazságosabb, emberibb, testvériesebb világ építésén”, amely nem más, mint „az Evangéliummal jobban átitatott világ”.