杏MAP导航

Isabella Piro / Somogyi Viktória – Vatikán

Nem ?egyszer? magányos áhítat”, hanem ?egy olyan társadalmi életforma, amelyet áthat az Isten és a felebarát iránti szeretet, aki Krisztusban már nem ellenség, hanem testvér”: ez a kereszténység. XIV. Leó erre emlékeztette világosan a Créteil franciaországi egyházmegyéjében található Val de Marne politikai képvisel?ib?l és közéleti személyiségeib?l álló küldöttség mintegy negyven tagját. Csütörtökön, augusztus 28-án fogadta ?ket audiencián a Vatikánban. Francia nyelven szólva a jelenlév?khöz – Dominique Blanchet püspök kíséretében – a pápa rámutatott arra, hogy a nyugati társadalmakban ?mindenféle túlkapással szemben” a keresztényeknek ?Krisztus felé kell fordítaniuk tekintetüket”, hogy segítségét kérjék felel?sségük gyakorlásában.

A félreértett szekularizmus veszélyezteti az igazságot

Róma püspöke hangsúlyozta, hogy ?jól ismeri” ezeket a felel?sségeket: annak a nehézségét, hogy a ?hittel összhangban cselekedjenek és döntsenek” a ?néha félreértett szekularizmus” miatt; a ?nyíltan keresztény elkötelezettség” követésének összetettségét egyes nyugati társadalmakban, ahol ?Krisztust és egyházát peremre szorítják, gyakran figyelmen kívül hagyják, és id?nként kigúnyolják”. Nem is beszélve a ?nyomásról, a pártirányelvekr?l és az ideológiai gyarmatosításról”, amelyeknek a politikusok ki vannak téve – mondta XIV. Leó, el?djét, Ferenc pápát idézve. Mindezzel szemben ?szükség van a bátorságra, hogy id?nként azt mondjuk: »Nem, nem tehetem!«”, különösen akkor, amikor ?az igazság forog kockán” – hangsúlyozta a pápa.

Tanúságtétel Jézusról a közéletben

Ezért a pápa egy tanácsot adott a francia küldöttségnek: legyetek egyre szorosabban egységben Jézussal, éljetek bel?le és tegyetek tanúságot róla, mert egy közéleti személyt nem lehet elválasztani a személyiségét?l: ?Nincs olyan, hogy valaki egyrészt politikus, másrészt pedig keresztény”, hanem ?van az a politikus, aki Isten és saját lelkiismerete tekintete szerint keresztény módon éli meg elkötelezettségeit és felel?sségét”.

Ne féljünk felkínálni és megvédeni az Egyház tanítását

XIV. Leó ezt követ?en kiemelte az Egyház tanítását – különösen a társadalmi tanítását –, amelynek alapjai ?lényegében összhangban vannak a természeti törvénnyel”, amelyet még a nem keresztények és a nem hív?k is ?elismerhetnek”. Ezért ?nem szabad félnünk attól, hogy meggy?z?déssel felkínáljuk és védelmezzük azt”, mivel ?ez az üdvösség tana, amely minden ember javát, a békés, harmonikus, virágzó és megbékélt társadalmak építését célozza”.

A társadalmi kérdések kezelése a szeretet erejével

XIV. Leó a francia régió ?f?bb társadalmi problémáival” is foglalkozott beszédében, külön kiemelve az er?szakot, a biztonság hiányát, a létbizonytalanságot, a kábítószer-problémákat, a munkanélküliséget és a közösségi élet hanyatlását. Hozzátette, hogy mindezt a kihívást a keresztény vezet?knek ?társadalmi és politikai szeretettel” kell kezelniük, ami arra készteti ?ket, hogy ?szeressék a közjót és hatékonyan keressék az emberek javát”. Azért is, mert az olyan értékek el?mozdítása, amelyek bármennyire evangéliumiak is, de ?meg vannak fosztva Krisztustól”, nem teszik lehet?vé a ?világ megváltoztatását”.

Elkötelezettség egy igazságosabb és testvériesebb világ iránt

Végül a pápa annak a reményének adott hangot a Rómába zarándoklatra érkezett küldöttségnek, hogy reménnyel meger?södve és állhatatosabban dolgoznak ?egy igazságosabb, emberibb, testvériesebb világ építésén”, amely nem más, mint ?az Evangéliummal jobban átitatott világ”.