Öt évvel a kikötői robbanás után a pápa közelségét fejezi ki Bejrút népéhez
Salvatore Cernuzio / Somogyi Viktória – Vatikán
Tanúvallomások, emlékek, néma felvonulás és az áldozatok nevét viselő 75 fa elültetése jelképezte a 2020. augusztus 4-i bejrúti kikötői robbanás ötödik évfordulóján tartott imavirrasztást. Könnyek és imák kísérték az ünnepélyes megemlékezést, miközben a libanoniak öt évvel később ismét a 245 halottra és 6000 sérültre emlékeztek, egy nyílt sebre, a Cédrusok országának újabb megpróbáltatására, a háborúval, a gazdasági és politikai válságokkal, valamint a társadalmi instabilitással együtt. Egy pápák által szeretett föld – II. János Páltól kezdve, aki „üzenetnek” nevezte, egészen Ferenc pápáig, aki alig egy évvel ezelőtt, augusztusban fogadta a kikötői tragédia áldozatai hozzátartozóinak egy csoportját. Most Leó pápa Pietro Parolin bíboros államtitkár által aláírt üzenetben biztosítja őket, hogy Krisztus könnyei „egyesülnek a miénkkel a veszteség és a szenvedés láttán”. „De sosem a halálé az utolsó szó” – erősíti meg a pápa. Közvetíti saját és az egész egyház szeretetét a libanoni népnek. Leó pápa „ismételten együttérzését kívánja kifejezni mindazoknak, akiknek a szíve megsebesült, vagy akik mindent elvesztettek e katasztrófa miatt. A szeretett és szenvedő Libanon továbbra is imái középpontjában áll” – áll az üzenetben. A pápa szavait az augusztus 3-i virrasztáson Paolo Borgia érsek, apostoli nuncius olvasta fel, aki megosztotta a Vatikáni Rádióval az országgal kapcsolatos nézőpontjait és reményeit.
Érsek úr, meséljen nekünk a vasárnapi virrasztásról, amelyet a bejrúti kikötői robbanás ötödik évfordulóján tartottak.
Nagyon megható volt. Karantinában, a Notre-Dame de la Délivrance templom előtti téren tartották a kikötőhöz közel, amelyet a robbanás súlyosabban érintett, ahol a robbanás után közvetlenül a legtöbb mentési erőfeszítés történt. Volt egy rövid ima, amelynek során az áldozatok családjai és a sérültek összegyűltek. Voltak tanúságtételek is, majd a néma menet következett a kikötőbe vezető út mentén található kertbe, ahol az elmúlt napokban 75 fát ültettek el az áldozatok nevével. A jövőben még többet is ültetnek. Ezenkívül a libanoni kulturális miniszter bejelentette, hogy az augusztus 4-én felrobbant silót az ország történelmi emlékhelyévé nyilvánították. Igazán intenzív érzelmi pillanat volt, mert a tragikus robbanás sebei még mindig mélyek. Hatezer-ötszáz embert kezeltek Bejrút kórházaiban, a káosz, a halottak az utcákon – mindez még mindig élénken él a libanoni nép emlékezetében – hangsúlyozta az interjúban az apostoli nuncius.
XIV. Leó pápa is „jelen” akart lenni ezen az évfordulón…
Igen, a Szentatya jelen volt egy szívhez szóló üzeneten keresztül, amelyet a vatikáni államtitkár írt alá. Ez egy bátorító üzenet volt, amelyben kifejezte személyes és a Szentszék lelki közelségét, amely az évek során különös aggodalmat és közelséget mutatott az áldozatok és családjaik iránt. Érdemes felidézni, hogy Ferenc pápa tavaly fogadta az áldozatok hozzátartozóinak küldöttségét – emlékeztetett Borgia érsek.
Igen, 2024. augusztus 26-án Ferenc pápa fogadta az áldozatok családjait, amikor visszhangozta az „igazságszolgáltatás és az igazság” iránti kiáltásukat.
Azon a napon nemcsak az elhunytak hozzátartozói voltak jelen, hanem a sérültek és a súlyos sebesüléseket szenvedettek is. És igen, a pápa megismételte az igazságszolgáltatás és az igazság iránti felhívásukat, amelyet a családok már öt éve hangoztatnak. Ferenc pápa elismerte, hogy a kérdés bonyolult és kényes. És ez igaz – mindannyian tudjuk, hogy az. Ellentétes érdekek játszanak szerepet, de az igazságnak és az igazságszolgáltatásnak mindenek felett érvényesülnie kell. Ma azonban egy kicsit több remény van. A nyomozás szakaszában már történtek lépések. Az áldozatok családjai kezdik visszanyerni a reményt a jövőre nézve, bár még hosszú út áll előttük – állapította meg a libanoni apostoli nuncius.
Pontosabban, hol tart jelenleg a nyomozás?
Még mindig az előzetes szakaszban vagyunk, tanúkat és a tényeket ismerő embereket hallgatnak meg. De ez időbe telik, és reméljük, hogy hamarosan lezárul, mert az áldozatoknak és családjaiknak tudniuk kell az igazságot, és látniuk kell az igazságszolgáltatást. Ezeknek a haláleseteknek még mindig nincs egyértelmű oka vagy magyarázata, és ez súlyos terhet ró az egész országra – mutatott rá az érsek.
Egy olyan ország, amely az elmúlt hónapokban háborút is átélt, és egy közel-keleti puskaporos hordó kellős közepén találja magát. Hogyan éli meg a libanoni nép ezeket az időket?
Valódi megpróbáltatás ez az ország számára. A tűzszünet ellenére kétségtelenül továbbra is feszültség uralkodik, és számos belső és külső politikai probléma súlyos terhet jelent, és megoldásra szorul. Természetesen mindig van remény arra, hogy a béke győzedelmeskedik – hogy a béke megteremthető mind az országon belül, mind a határain. Az út nem könnyű; ez egy bonyolult út. De reméljük, hogy a politikai csomók kibogozhatók, és nemzeti és nemzetközi megoldást találhatunk – hangsúlyozta Paolo Borgia érsek, apostoli nuncius.
A Fiatalok római jubileumának napjaiban több libanoni zászló is látható volt a Via della Conciliazione úton, a Szent Péter tér és a Tor Vergata területén. Mit jelentenek ezek az új nemzedékek Libanon számára?
Két dolgot képviselnek. Először is, a hitet, amely nagyon is él Libanonban és sokféle formában jut kifejeződésre. Másodszor, az erős ragaszkodást a pápához és az egyetemes egyházhoz. Ez egy olyan fiatalság jele, amely szabadulni akar, újjászületni, egy másféle országot építeni – mindennek ellenére. Libanon komoly problémával néz szembe, mivel oly sok fiatal kényszerül elhagyni az országot, és Európába, az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába menni jobb életkörülmények reményében. De sok fiatal marad is, és itt akar dolgozni. Mindenki arra vágyakozik, hogy megtalálja azokat a politikai, társadalmi és gazdasági feltételeket, amelyek sajnos még mindig hiányoznak – olyan feltételeket, amelyek lehetővé tennék sokak számára, akiknek el kellett hagyniuk az országot, hogy visszatérhessenek és békésen élhessenek ebben a gyönyörű országban – zárta interjúját Paolo Borgia érsek, Libanon apostoli nunciusa.