„Békesség mindnyájatoknak” – ez a 2026. január 1-jei Béke Világnap mottója
Edoardo Giribaldi / Somogyi Viktória – Vatikán
„Békesség mindnyájatoknak: egy „lefegyverzett és lefegyverző” béke felé – ez Leó pápa 2026. január elsejei Béke Világnapra készülő üzenetének témája. Pápasága első pillanatától kezdve, amikor május 8-án délután először megjelent a Szent Péter-bazilika központi loggiáján, a 2026-os Béke Világnap témájáig – amelyet augusztus 26-án jelentett be az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításáért felelős dikasztérium – a béke maradt a központi motívuma, amely áthatja XIV. Leó pápa szavait és gesztusait.
„A valódi béke elfogadása”
A témáról kiadott sajtóközleményben a dikasztérium hangsúlyozza: a pápa „arra hívja az emberiséget, hogy utasítsa el az erőszak és a háború logikáját, és fogadja el a valódi békét, amely a szereteten és az igazságosságon alapul”. Egy olyan békét, amely nem egyszerűen a konfliktus hiánya, hanem a leszerelés választása, „vagyis nem a félelemre épül”. A tüzérség csendje ekkor „lefegyverzővé” válik, mert „képes megoldani a konfliktusokat, megnyitni a szíveket, és bizalmat, empátiát és reményt kelteni”. De nem elég pusztán fohászkodni érte, figyelmeztet a szöveg: „egy olyan életmódban kell megtestesülnie, amely elutasítja az erőszak minden formáját, legyen az látható vagy strukturális”. „Békesség nektek” (Jn 20,19): a feltámadt Krisztus üdvözlésétől Péter utódjának üdvözléséig ez a hívás egyetemes, „hívőkhöz, nem hívőkhöz, politikai vezetőkhöz és állampolgárokhoz” szól, azzal a heves vággyal, hogy „építsük Isten országát, és együtt építsünk egy emberi és békés jövőt”.
A különbségek felismerése, elfogadása és meghaladása
XIV. Leó szavaiban a béke témája soha nem szakad el a jelenlegi kontextustól, annak még mindig nyitott sebeitől. „Világunk a konfliktusok, az egyenlőtlenség, a környezet pusztulása és a spirituális kötődés hiánya egyre növekvő érzésének mély sebeit viseli” – emlékeztette a pápa az 1925-ös Stockholmi ökumenikus találkozó centenáriumát ünneplő Ökumenikus hét résztvevőit. A megbékélés – jegyezte meg a veronai Békearénát elindító egyházi mozgalmakhoz és társulatokhoz intézett beszédében – „a valóságból”, a területekből és a közösségekből fakad, és a helyi intézményekben növekszik. Nem a „különbségek” és a „konfliktusok” tagadásával, hanem azok elismerésével, elfogadásával és meghaladásával.
„Ha békét akarsz, építsd a béke intézményeit”
Mégis, ahol a fájdalom győzedelmeskedni látszik, ott merül fel a legnagyobb felelősség: a megbékélés jövőjét építeni. Ez ma egy paradoxon, amely olyan impulzusokat feltételez, amelyek képesek megtörni a status quo tehetetlenségét. A latinok azt mondták: Si vis pacem, para bellum (Ha békét akarsz, készülj a háborúra), XIV. Leó pedig erőteljesen megismételte: „Ha békét akarsz, építsd a béke intézményeit”. Nemcsak felülről, hanem „alulról is, párbeszédben mindenkivel”. Az építésének egyetemes feltétele továbbra is ugyanaz: „Megbocsátás nélkül soha nem lesz béke!” – jelentette ki Leó pápa a portugálul beszélő hívőknek az általános kihallgatáson augusztus 20-án.
„Békét akarunk a világban”
Egy ilyen erőteljes gesztus révén a béke így a „világ világosságává” válik: „mindenki” keresi, de különösen a fiatalok, akik arra hivatottak, hogy belakják a jövőt. „Mennyire szüksége van a világnak az Evangélium misszionáriusaira, akik az igazságosság és a béke tanúságtevői!” – mondta a pápa a Fiatalok szentévi zarándoklatának virrasztásán, amelyet a Tor Vergata római városnegyedben tartottak. És egy egyszerű, gyakran elfeledett utat jelölt ki nekik: „A barátság valóban megváltoztathatja a világot. A barátság a békéhez vezető út.” Végül egy olyan felkiáltást bízott az új generációkra, akik a szentév eseményeit ünneplő misére gyűltek össze a Szent Péter téren, amely eljutott az égig és megmaradt az emlékezetünkben: „Békét akarunk a világban!”.