杏MAP导航

Vertse Márta 鈥� Vatikán

Az Úr azért jött el a világba, hogy elhintse az emberek és a történelem szívében a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre. Imádkozzunk az aratás Urához, folytassunk fele párbeszédet és hirdessük szüntelenül az evangélium reménységét, Sz疟z Mária közbenjárásával legyünk Isten országának örömteli munkásai 鈥� tanította Leó pápa, elemezve az évközi 14. vasárnap evangéliumi szakaszát. 

Az evangélium reménysége minden néphez szól

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Lk 10,1-12.17-20) a misszió jelent艖ségére emlékeztet bennünket, amelyre mindannyian meghívást kaptunk, mindenki a saját hivatása szerint, az Úr által adott konkrét helyzetekben 鈥� kezdte beszédét XIV. Leó pápa. Megállapította, hogy a Jézus által elküldött tanítványok száma, a hetvenkett艖, egy jelképes szám, amely azt fejezi ki, hogy az evangélium reménysége minden néphez szól. Ez Isten szívének gazdagsága, az 艕 b艖séges aratása, vagyis m疟ve, amelyet a világban végez, amelynek célja, hogy szeretete eljusson minden gyermekéhez, és mindnyájan üdvözüljenek 鈥� fejtette ki beszédében XIV. Leó pápa, majd idézte az evangéliumi szakasz szavait, amikor Jézus azt mondja, hogy 鈥濧z aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába鈥�.

Isten elhintette az emberek szívében a végtelen utáni vágy magvát

Egyrészt Isten, mint egy magvet艖, nagylelk疟en eljött a világba, hogy magot vessen, és az ember és a történelem szívébe elhelyezte a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre. Ezért az aratnivaló sok, Isten országa, mint egy mag, kicsírázik a földben, és a mai n艖k és férfiak, még akkor is, amikor látszólag sok más dolog elsodorja 艖ket, várnak egy nagyobb igazságra, keresik életük teljesebb értelmét, áhítoznak az igazságosságra, és magukban hordozzák az örök élet iránti vágyat.

Kevesen vannak, akik felismerik és befogadják Isten szeretetének ajándékát

Másrészt azonban csak kevesen vannak azok a munkások, akik elmennek, hogy az Úr által bevetett földeken dolgozzanak, és akik már el艖tte is képesek felismerni Jézus szemével a jó érett búzát, amely készen áll a betakarításra (vö. Jn 4,35-38). Van valami nagyszer疟, amit az Úr tenni akar életünkben és az emberiség történetében, de kevesen vannak, akik felismerik ezt és megállnak, hogy elfogadják az ajándékot és hirdessék azt, továbbadva másoknak.

Hitünk ne legyen egyfajta küls艖 címke

Az egyháznak és a világnak nincs szüksége olyan emberekre, akik a vallási kötelezettségeiket úgy teljesítik, mintha hitüket egyfajta küls艖 címkeként mutatnák be. Ehelyett olyan munkásokra van szüksége, akik a missziós területen kívánnak dolgozni, szeretetteljes tanítványokra, akik bárhol is legyenek, tanúskodnak Isten országáról. Talán nem hiányoznak az 鈥瀉lkalmi keresztények鈥�, akik id艖nként helyet adnak néhány szép vallási érzésnek vagy részt vesznek valamilyen eseményen, de kevesen vannak olyanok, akik nap mint nap készen állnak, hogy dolgozzanak Isten mezején, megm疟velve szívükben az Evangélium magvát, hogy azután átadják azt a mindennapi életben, a családban, a munkahelyen és a tanulmányok során, a különböz艖 társadalmi környezetekben és a szükséget szenved艖k számára.

Ima és párbeszéd az aratás Urával

Ehhez nem szükséges túl sok elméleti fogalom a lelkipásztori eszmékr艖l; els艖sorban imádkozni kell az aratás Urához 鈥� mutatott rá a Szentatya, arra buzdítva, hogy els艖 helyen álljon az Úrral való kapcsolatunk, ápoljuk az 艕vele való párbeszédet. 艕 akkor munkásaivá tesz bennünket és mint országának a tanúit, elküld minket a világ szántóföldjére 鈥� mondta XIV. Leó pápa, majd beszéde végén így fohászkodott a Sz疟zanyához: 鈥濳érjük Sz疟z Máriát, aki 鈥瀒tt vagyok鈥� válaszával nagylelk疟en felajánlotta saját magát az üdvösség m疟vében, járjon közben értünk és kísérjen minket az Úr követésének útján, hogy mi is Isten országának örömteli munkásai lehessünk鈥�.