Olyan kereszt¨¦nyekre van sz¨¹ks¨¦g, akik sz¨¹ntelen¨¹l tan¨²skodnak Isten orsz¨¢g¨¢r¨®l
Vertse Márta ¨C Vatikán
Az Úr azért jött el a világba, hogy elhintse az emberek és a történelem szívében a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre. Imádkozzunk az aratás Urához, folytassunk fele párbeszédet és hirdessük szüntelenül az evangélium reménységét, Sz?z Mária közbenjárásával legyünk Isten országának örömteli munkásai ¨C tanította Leó pápa, elemezve az évközi 14. vasárnap evangéliumi szakaszát.
Az evangélium reménysége minden néphez szól
A vasárnapi evangéliumi szakasz (Lk 10,1-12.17-20) a misszió jelent?ségére emlékeztet bennünket, amelyre mindannyian meghívást kaptunk, mindenki a saját hivatása szerint, az Úr által adott konkrét helyzetekben ¨C kezdte beszédét XIV. Leó pápa. Megállapította, hogy a Jézus által elküldött tanítványok száma, a hetvenkett?, egy jelképes szám, amely azt fejezi ki, hogy az evangélium reménysége minden néphez szól. Ez Isten szívének gazdagsága, az ? b?séges aratása, vagyis m?ve, amelyet a világban végez, amelynek célja, hogy szeretete eljusson minden gyermekéhez, és mindnyájan üdvözüljenek ¨C fejtette ki beszédében XIV. Leó pápa, majd idézte az evangéliumi szakasz szavait, amikor Jézus azt mondja, hogy ?Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába¡±.
Isten elhintette az emberek szívében a végtelen utáni vágy magvát
Egyrészt Isten, mint egy magvet?, nagylelk?en eljött a világba, hogy magot vessen, és az ember és a történelem szívébe elhelyezte a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre. Ezért az aratnivaló sok, Isten országa, mint egy mag, kicsírázik a földben, és a mai n?k és férfiak, még akkor is, amikor látszólag sok más dolog elsodorja ?ket, várnak egy nagyobb igazságra, keresik életük teljesebb értelmét, áhítoznak az igazságosságra, és magukban hordozzák az örök élet iránti vágyat.
Kevesen vannak, akik felismerik és befogadják Isten szeretetének ajándékát
Másrészt azonban csak kevesen vannak azok a munkások, akik elmennek, hogy az Úr által bevetett földeken dolgozzanak, és akik már el?tte is képesek felismerni Jézus szemével a jó érett búzát, amely készen áll a betakarításra (vö. Jn 4,35-38). Van valami nagyszer?, amit az Úr tenni akar életünkben és az emberiség történetében, de kevesen vannak, akik felismerik ezt és megállnak, hogy elfogadják az ajándékot és hirdessék azt, továbbadva másoknak.
Hitünk ne legyen egyfajta küls? címke
Az egyháznak és a világnak nincs szüksége olyan emberekre, akik a vallási kötelezettségeiket úgy teljesítik, mintha hitüket egyfajta küls? címkeként mutatnák be. Ehelyett olyan munkásokra van szüksége, akik a missziós területen kívánnak dolgozni, szeretetteljes tanítványokra, akik bárhol is legyenek, tanúskodnak Isten országáról. Talán nem hiányoznak az ?alkalmi keresztények¡±, akik id?nként helyet adnak néhány szép vallási érzésnek vagy részt vesznek valamilyen eseményen, de kevesen vannak olyanok, akik nap mint nap készen állnak, hogy dolgozzanak Isten mezején, megm?velve szívükben az Evangélium magvát, hogy azután átadják azt a mindennapi életben, a családban, a munkahelyen és a tanulmányok során, a különböz? társadalmi környezetekben és a szükséget szenved?k számára.
Ima és párbeszéd az aratás Urával
Ehhez nem szükséges túl sok elméleti fogalom a lelkipásztori eszmékr?l; els?sorban imádkozni kell az aratás Urához ¨C mutatott rá a Szentatya, arra buzdítva, hogy els? helyen álljon az Úrral való kapcsolatunk, ápoljuk az ?vele való párbeszédet. ? akkor munkásaivá tesz bennünket és mint országának a tanúit, elküld minket a világ szántóföldjére ¨C mondta XIV. Leó pápa, majd beszéde végén így fohászkodott a Sz?zanyához: ?Kérjük Sz?z Máriát, aki ?itt vagyok¡± válaszával nagylelk?en felajánlotta saját magát az üdvösség m?vében, járjon közben értünk és kísérjen minket az Úr követésének útján, hogy mi is Isten országának örömteli munkásai lehessünk¡±.
