Leó pápa a teremtésvédelemért tartott szentmisén: Az ökológiai válság szemlélődő tekintetet igényel
Devin Watkins / Somogyi Viktória – Vatikán
Mindössze néhány nappal azután, hogy megkezdte nyári szabadságát Castel Gandolfóban, XIV. Leó pápa bemutatta az első teremtésvédelemért tartott szentmisét, amely a Római Misekönyv új része. A szentmisére a Róma közelében levő pápai nyári rezidencián található Laudato Si’ faluban, egy oktatási központban került sor. A szertartáson a központ munkatársai is részt vettek. Prédikációja elején a Szentatya rögtönözve megjegyezte, hogy a szentmisét a szépséggel övezett, „egyfajta ’természetes’ katedrálisban” tartják.
Megjegyezte, hogy a Laudato Si’ falu elrendezése, amelynek elején egy oltár és a közelében egy vizesmedence található, az ókori keresztény templomokra emlékeztet, amelyek a bejárat közelében helyezték el a keresztelőkutat annak szimbólumaként, hogy a keresztények a vízen keresztül haladtak át, hogy megtisztuljanak bűneiktől és gyengeségeiktől. Leó pápa sajnálkozva szólt a világszerte embereket sújtó számos természeti katasztrófáról, amelyeket „gyakran – legalábbis részben – az emberi túlkapások és életmódunk okoz”. „Imádkozzunk sok ember megtéréséért is, mind az Egyházon belül, mind azon kívül, akik még mindig nem ismerik fel a közös otthonunkról való gondoskodás sürgősségét” – mondta a pápa.
XIV. Leó az előkészített homíliája szövegére hivatkozva megjegyezte, hogy a Laudato Si’ falu nyugodt környezete ellentétben áll a globális felmelegedéssel és a világunkat sújtó fegyveres konfliktusokkal. „Mégis, a szentév közepén valljuk: van remény!” „Megtaláltuk ezt Jézusban, a világ Megváltójában. Ő még mindig szuverén módon lecsendesíti a vihart.” A tengeri vihar lecsendesítéséről elmélkedve a pápa rámutatott, hogy Jézus Isten Országáról szóló példabeszédei gyakran felidézik az élet ritmusát és a természetben rejlő évszakokat. A szél és a tenger megdorgálásával Jézus „kinyilatkoztatja életének és üdvösségének erejét, amely fölébe magasodik azoknak az erőknek, amelyekkel szemben a teremtmények elvesznek”.
Leó pápa kijelentette, hogy keresztényként a teremtés gondozására irányuló küldetésünket az Úr bízta ránk, hogy békét és kiengesztelődést hozzunk a bajba jutott világunkba. „Halljuk a föld és a szegények kiáltását” – mondta –, „mert ez a kiáltás elérte Isten szívét. A mi felháborodásunk az Ő felháborodása; a mi munkánk az Ő munkája.” Az Egyház ezért arra hivatott, hogy igazságot hirdessen a nemzeteknek, hogy a rosszat jóvá, az igazságtalanságot igazságossággá, a kapzsiságot pedig szeretetközösséggé változtassa, mivel az Egyház tanúságot tesz a „Teremtő és a teremtmények közötti elpusztíthatatlan szövetségről”. Emlékeztetett arra, hogy Assisi Szent Ferenc Isten egész teremtés iránti szeretetére összpontosított, amely mindennek életet ad. „Csak a szemlélődő tekintet változtathatja meg a teremtett dolgokkal való kapcsolatunkat, és vezethet ki minket az ökológiai válságból, amelyet az Istennel, felebarátunkkal és a földdel meglévő kapcsolatok megszakadása okoz a bűn következményeként – világított rá a Szentatya.
XIV. Leó pápa utalt rá, hogy Ferenc pápa azt szerette volna, ha a Laudato Si’ falu „egy laboratórium” lenne, amelyben a teremtéssel való harmónia testesül meg, miközben új módszereket keres a természet védelmére. Befejezésül Leó pápa arra hívta a keresztényeket, hogy terjesszék a harmóniát az egész világon, Szent Ágostontól merítve ihletet. „Uram, műveid dicsérnek Téged, hogy mi is szeressünk téged, és mi is szeretünk téged, hogy műveid dicsérhessenek Téged.”