XIV. Leó pápa missziós megújulást sürget Franciaországban
Jean-Benoît Harel / Somogyi Viktória – Vatikán
A három szent példaképek a modern francia egyház előtt álló kihívások leküzdéséhez. Ez a gondolat áll XIV. Leó pápa levelének középpontjában, amelyet a Francia Püspöki Konferenciának küldött. Ebben hangsúlyozza a három francia szent szentté avatása közelgő centenáriumának jelentőségét. „A franciaországi egyházat egy évszázaddal később érő kihívások nagysága, valamint az életszentség e három modelljének mindig meghatározó jellege arra ösztönöz, hogy felkérjem Önöket: szenteljenek különleges figyelmet ennek az évfordulónak” – írja XIV. Leó pápa.
Három francia szent
Az első Lisieux-i Szent Teréz, egy XIX. századi francia karmelita szerzetesnő, aki 24 éves korában halt meg, és akit egyházdoktorrá és a missziók védőszentjévé nyilvánítottak, 1925. május 17-én avatták szentté. XIV. Leó pápa így jellemzi őt: „A scientia amoris [a szeretet tudománya] nagy doktora, akire világunknak szüksége van – ő az, aki élete minden pillanatában Jézus nevét „lélegezte”, spontán módon és frissességgel.” Két héttel őt követően XI. Piusz pápa két papot emelt az oltár dicsőségére. Az első Eudes Szent János (1601–1680) volt, egy francia pap, a Jézusról és Máriáról elnevezett Kongregáció (eudisták) és „a Szeretetről nevezett Miasszonyunk” rend alapítója. Életét a papok képzésének, valamint a pénzügyi vagy szociális nehézségekkel küzdő nők támogatásának szentelte, és előmozdította a Jézus és Mária Szíve iránti tiszteletet.
A másik pap Vianney Szent János (1786–1859) volt, ismertebb nevén az Ars-i plébános, egy francia pap, aki lelkipásztori buzgalmáról, gyóntatási gyakorlatáról és intenzív imaéletéről híres. Ismert mondása szerint „a papi lét Jézus Szívének szeretete”.
„Követendő példák”
XIV. Leó pápa örömének ad hangot, hogy levéllel fordul a francia egyház pásztoraihoz, és kiemeli XI. Pius pápa szándékát e három szent szentté avatásával: „tanítókká akarta tenni őket, akikre érdemes hallgatni, követendő példaképekké és erőteljes közbenjárókká, akikhez imádkozni lehet és akiket segítségül tudunk hívni”. „Ők fenntartás nélkül szerették Jézust – egyszerű, erős és hiteles módon; jóságát és gyengédségét különleges mindennapi közelségben tapasztalták meg, és csodálatra méltó missziós buzgalommal tettek tanúbizonyságot róla.” Ferenc pápa legutóbbi, a Szent Szívnek ajánlott Dilexit nos („Szeretett minket”) kezdetű enciklikáját idézve Leó pápa egy missziós útitervet javasolt Franciaország számára: „Segítsetek mindenkinek felfedezni Jézus irántuk érzett gyengéd és különleges szeretetét, ami olyan erőteljes, hogy képes átalakítani az életüket”.
Franciaország keresztény öröksége
E három szent szentté avatása centenáriumának megünneplése „arra hív, hogy hálát adjunk az Úrnak a csodákért, amelyeket Franciaország földjén művelt az evangelizáció és a keresztény élet évszázadai során” – írja XIV. Leó. Hangsúlyozza, hogy „a szentek nem spontán módon, hanem kegyelemből emelkednek ki az élő keresztény közösségekből, amelyek tudták, hogyan adják tovább a hitet”. „Ez a keresztény örökség továbbra is a tiétek” – mutat rá Leó pápa. „Még mindig mélyen áthatja a kultúrátokat, és sok ember szívében él. Ezért remélem, hogy ezek az ünnepségek nem csupán nosztalgikusan emlékeznek majd egy elmúltnak tűnő korra, hanem felébresztik a reményt és új missziós lendületet teremtenek.”
„Megújítani a csodákat”
Miután ezt a három szentet Franciaországnak adta, Isten ismét „meg tudja újítani a múltban művelt csodáit” – emlékeztetett XIV. Leó pápa. „Nem lehetne Szent Teréz a missziók védőszentje azon a földön, ahol született?” A két pap személye is bátorságot adhat a fiatal férfiaknak, hogy válaszoljanak Isten hívására, különösen a paphiány idején, amikor „a papok egyre nagyobb terhet viselnek és próbatételeket szenvednek”. Végül Leó pápa a három, 1925-ben kanonizált szent közbenjárását kéri Franciaországért és az ott élő katolikusokért, akik „a közöny, az anyagiasság és az individualizmus ellentétes és néha ellenséges szelei közepette folytatják életüket”.