XIV. Le¨® p¨¢pa misszi¨®s meg¨²jul¨¢st s¨¹rget Franciaorsz¨¢gban
Jean-Benoît Harel / Somogyi Viktória ¨C Vatikán
A három szent példaképek a modern francia egyház el?tt álló kihívások leküzdéséhez. Ez a gondolat áll XIV. Leó pápa levelének középpontjában, amelyet a Francia Püspöki Konferenciának küldött. Ebben hangsúlyozza a három francia szent szentté avatása közelg? centenáriumának jelent?ségét. ?A franciaországi egyházat egy évszázaddal kés?bb ér? kihívások nagysága, valamint az életszentség e három modelljének mindig meghatározó jellege arra ösztönöz, hogy felkérjem Önöket: szenteljenek különleges figyelmet ennek az évfordulónak¡± ¨C írja XIV. Leó pápa.
Három francia szent
Az els? Lisieux-i Szent Teréz, egy XIX. századi francia karmelita szerzetesn?, aki 24 éves korában halt meg, és akit egyházdoktorrá és a missziók véd?szentjévé nyilvánítottak, 1925. május 17-én avatták szentté. XIV. Leó pápa így jellemzi ?t: ?A scientia amoris [a szeretet tudománya] nagy doktora, akire világunknak szüksége van ¨C ? az, aki élete minden pillanatában Jézus nevét ?lélegezte¡±, spontán módon és frissességgel.¡± Két héttel ?t követ?en XI. Piusz pápa két papot emelt az oltár dics?ségére. Az els? Eudes Szent János (1601¨C1680) volt, egy francia pap, a Jézusról és Máriáról elnevezett Kongregáció (eudisták) és ?a Szeretetr?l nevezett Miasszonyunk¡± rend alapítója. Életét a papok képzésének, valamint a pénzügyi vagy szociális nehézségekkel küzd? n?k támogatásának szentelte, és el?mozdította a Jézus és Mária Szíve iránti tiszteletet.
A másik pap Vianney Szent János (1786¨C1859) volt, ismertebb nevén az Ars-i plébános, egy francia pap, aki lelkipásztori buzgalmáról, gyóntatási gyakorlatáról és intenzív imaéletér?l híres. Ismert mondása szerint ?a papi lét Jézus Szívének szeretete¡±.
?Követend? példák¡±
XIV. Leó pápa örömének ad hangot, hogy levéllel fordul a francia egyház pásztoraihoz, és kiemeli XI. Pius pápa szándékát e három szent szentté avatásával: ?tanítókká akarta tenni ?ket, akikre érdemes hallgatni, követend? példaképekké és er?teljes közbenjárókká, akikhez imádkozni lehet és akiket segítségül tudunk hívni¡±. ??k fenntartás nélkül szerették Jézust ¨C egyszer?, er?s és hiteles módon; jóságát és gyengédségét különleges mindennapi közelségben tapasztalták meg, és csodálatra méltó missziós buzgalommal tettek tanúbizonyságot róla.¡± Ferenc pápa legutóbbi, a Szent Szívnek ajánlott Dilexit nos (?Szeretett minket¡±) kezdet? enciklikáját idézve Leó pápa egy missziós útitervet javasolt Franciaország számára: ?Segítsetek mindenkinek felfedezni Jézus irántuk érzett gyengéd és különleges szeretetét, ami olyan er?teljes, hogy képes átalakítani az életüket¡±.
Franciaország keresztény öröksége
E három szent szentté avatása centenáriumának megünneplése ?arra hív, hogy hálát adjunk az Úrnak a csodákért, amelyeket Franciaország földjén m?velt az evangelizáció és a keresztény élet évszázadai során¡± ¨C írja XIV. Leó. Hangsúlyozza, hogy ?a szentek nem spontán módon, hanem kegyelemb?l emelkednek ki az él? keresztény közösségekb?l, amelyek tudták, hogyan adják tovább a hitet¡±. ?Ez a keresztény örökség továbbra is a tiétek¡± ¨C mutat rá Leó pápa. ?Még mindig mélyen áthatja a kultúrátokat, és sok ember szívében él. Ezért remélem, hogy ezek az ünnepségek nem csupán nosztalgikusan emlékeznek majd egy elmúltnak t?n? korra, hanem felébresztik a reményt és új missziós lendületet teremtenek.¡±
?Megújítani a csodákat¡±
Miután ezt a három szentet Franciaországnak adta, Isten ismét ?meg tudja újítani a múltban m?velt csodáit¡± ¨C emlékeztetett XIV. Leó pápa. ?Nem lehetne Szent Teréz a missziók véd?szentje azon a földön, ahol született?¡± A két pap személye is bátorságot adhat a fiatal férfiaknak, hogy válaszoljanak Isten hívására, különösen a paphiány idején, amikor ?a papok egyre nagyobb terhet viselnek és próbatételeket szenvednek¡±. Végül Leó pápa a három, 1925-ben kanonizált szent közbenjárását kéri Franciaországért és az ott él? katolikusokért, akik ?a közöny, az anyagiasság és az individualizmus ellentétes és néha ellenséges szelei közepette folytatják életüket¡±.