Krisztus Teste az 枚r枚k 茅let kenyere: XIV. Le贸 p谩pa hom铆li谩ja 脷rnapj谩n
Vertse Márta - Vatikán
Az ünnepi szertartást követte a Santa Maria Maggiore-bazilikához vezet艖 hagyományos eucharisztikus körmenet, amely során a pápa végig vitte a Legszentebb Oltáriszentséget Róma utcáin, hogy felkínálja mind a hív艖k, mind a nem hív艖k szíve számára.
Amikor Isten uralkodik, az ember megszabadul minden gonosztól
Kedves testvéreim, jó Jézussal lenni 鈥� kezdte homíliáját XIV. Leó pápa, felidézve az ünnep evangéliumi szakaszát, amely elbeszéli, hogy a tömeg órákon át Jézussal maradt, aki Isten országáról beszélt és betegeket gyógyított (vö. Lk 9,11). Jézusnak a szenved艖kkel való együttérzése Isten szeret艖 közelségét nyilvánítja ki, aki azért jön el a világba, hogy üdvözítsen minket. Amikor Isten uralkodik, az ember megszabadul minden gonosztól 鈥� mondta a pápa, rámutatva, hogy még azok számára is, akik Jézustól hallják a jó hírt, elérkezik a megpróbáltatás órája. A pusztában, ahol a tömegek hallgatták a Mestert, lemegy a nap, és nincs mit enni. A nép éhsége és a naplemente egy olyan korlátnak a jelei, amely a világra, minden teremtményre rá nehezedik: a nap véget ér, akárcsak az emberek élete. És ebben az órában, az ínség és az árnyak idején, Jézus közöttünk marad 鈥� szögezte le a Szentatya.
Jézus ad er艖t és értelmet életünknek
Éppen, amikor a nap lemen艖ben van és az éhség egyre n艖, miközben maguk az apostolok is kérik, hogy bocsássa el a népet, Krisztus meglep minket irgalmasságával. Együtt érez az éhez艖kkel és arra kéri tanítványait, hogy gondoskodjanak róluk: az éhség nem olyan szükséglet, amely nem kapcsolódik az Isten országa hirdetéséhez és az üdvösségr艖l való tanúságtételhez. Ellenkez艖leg, ez az éhség Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik. Öt kenyér és két hal azonban nem t疟nik elegend艖nek a nép éhségének csökkentésére: a tanítványok számításai látszólag ésszer疟ek, de valójában kevés hitükre utalnak. Mert valójában Jézusnál van minden, ami szükséges ahhoz, hogy er艖t és értelmet adjunk az életünknek 鈥揾angsúlyozta XIV. Leó pápa.
Osztozzunk a javakban, sokszorozzuk meg a reményt, hirdessük Isten országát
Homíliájában ezután kifejtette, hogy az éhségre Jézus az osztozás jelével válaszol: felnéz az égre, elmondja az áldást, megtöri a kenyeret, és minden jelenlév艖nek ad bel艖le. Az Úr cselekedetei nem egy bonyolult mágikus rituálét jelentenek, hanem egyszer疟en tanúskodnak az Atya iránti hálaérzetr艖l, a Fiú imájáról és a testvéri közösségr艖l, amelyet a Szentlélek tart fenn. A kenyér és halszaporításnál Jézus a meglév艖ket osztja el: ez elég mindenkinek, s艖t, b艖ven van bel艖le. Miután ettek 鈥� és jól laktak 鈥� tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot vittek el. Ez az a logika, amely megmenti az éhez艖 népet: Jézus Isten stílusa szerint cselekszik, és arra tanít, hogy tegyünk mi is így 鈥� tanította a Szentatya. Ma a Bibliában említett tömegek helyett egész népek állnak, akiket inkább mások kapzsisága aláz meg, mint a saját éhségük. Sokak nyomorúságával szemben a javak néhány ember által való felhalmozása egy közömbös kevélység jele, amely fájdalmat és igazságtalanságot eredményez. Ahelyett, hogy egymás között megosztanánk, a javakban való dúskálás elpazarolja a föld és az emberi munka gyümölcsét. Különösen ebben az jubileumi évben az Úr példája sürget艖 útmutatás számunkra, hogy cselekedjünk és hogyan szolgáljunk: a kenyérben való osztozás, hogy megsokszorozzuk a reményt, hirdeti Isten országának eljövetelét 鈥� buzdított rá Leó pápa.
Az Eucharisztia szentségében a hit misztériumát ünnepeljük
Azzal, hogy megmenti a tömeget az éhségt艖l, Jézus bejelenti, hogy mindenkit meg fog menteni a haláltól. Ez a hit misztériuma, amelyet az Eucharisztia szentségében ünnepelünk. Ahogyan az éhség az életünket jellemz艖 radikális nélkülözés jele, úgy a kenyértörés az üdvösség isteni ajándékának jele. Krisztus Isten válasza az ember éhségére, mert teste az örök élet kenyere: vegyétek és egyétek mindnyájan! Jézus meghívása magában foglalja mindennapi tapasztalatunkat: ahhoz, hogy éljünk, szükségünk van arra, hogy táplálkozzunk az élettel, elvonva azt a növényekt艖l és az állatoktól. Ezek a halott dolgok arra emlékeztetnek minket, hogy mi is, bármit is eszünk, meg fogunk halni. Viszont amikor Jézussal táplálkozunk, aki az él艖 és igaz kenyér, 艕érte élünk. Az önmagát teljesen felajánló, feltámadt, Keresztre feszített Jézus átadja magán nekünk, így felfedezzük, hogy az Istennel való táplálkozásra lettünk teremtve. Éhes természetünk egy olyan szükségletnek a jelét viseli magán, amelyet az Eucharisztia kegyelme csillapít. A Szentatya itt idézte Szent Ágoston szavait, miszerint valóban Krisztus az, aki 鈥瀔enyér, amely táplál és soha nem fogy el; egy kenyér, amelyet lehet fogyasztani, de soha nem fogy el鈥� (panis qui reficit, et non deficit; panis qui sumi potest, consumi non potest). Az Eucharisztia ugyanis az Üdvözít艖 igazi, valóságos és lényegi jelenléte (vö. a Katolikus Egyház Katekizmusa, 1413), amely a kenyeret átalakítja, hogy minket átalakítson 艕benne. Él艖 és életet adó, az Úr teste, Corpus Domini, minket, azaz az Egyházat is az Úr testévé tesz.
Mindenki meghívást kapott a Krisztussal való egységre
Ezért, Pál apostol szavai szerint (vö. 1Kor 10,17), a II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy 鈥濧z eucharisztikus kenyér egyszerre jelzi és valósítja meg a hív艖k egységét, akik egy testet alkotnak Krisztusban (vö. 1Kor 10,17). Minden ember erre a Krisztussal való egységre hivatott, aki a világ világossága, akit艖l eredünk, aki által élünk, s aki felé tartunk鈥� (Lumen gentium, Dogmatikus konstitúció 3) 鈥� idézett XIV. Leó pápa a Lumen gentium k. dogmatikus konstitúcióból. Utalt rá, hogy a hamarosan kezd艖d艖 körmenet ennek az útnak a jele, majd így folytatta: 鈥濫gyütt, pásztorok és nyáj, táplálkozunk a Legszentebb Oltáriszentséggel, imádjuk és az utcákon hordozzuk. Ezáltal eljuttatjuk az emberek szemébe, tudatába és szívébe. Azok szívéhez, akik hisznek, hogy még szilárdabban higgyenek; azok szívéhez, akik nem hisznek, hogy feltegyék maguknak a kérdést a lelkünkben lév艖 éhségr艖l és a kenyérr艖l, amely kielégítheti azt鈥�.
Vigyük el Jézust mindenki szívéhez
Az Istent艖l kapott ételt艖l felfrissülve elvisszük Jézust mindenki szívéhez, mert Jézus mindenkit bevon az üdvösség munkájába, mindenkit meghív, hogy vegyen részt vendégségében. Boldogok a meghívottak, akik tanúi lesznek ennek a szeretetnek! 鈥� fejezte be XIV. Leó pápa úrnapi homíliáját a Lateráni Szent János-bazilika el艖tt bemutatott szentmisén.
