Krisztus Teste az ?r?k ¨¦let kenyere: XIV. Le¨® p¨¢pa hom¨ªli¨¢ja ?rnapj¨¢n
Vertse Márta - Vatikán
Az ünnepi szertartást követte a Santa Maria Maggiore-bazilikához vezet? hagyományos eucharisztikus körmenet, amely során a pápa végig vitte a Legszentebb Oltáriszentséget Róma utcáin, hogy felkínálja mind a hív?k, mind a nem hív?k szíve számára.
Amikor Isten uralkodik, az ember megszabadul minden gonosztól
Kedves testvéreim, jó Jézussal lenni ¨C kezdte homíliáját XIV. Leó pápa, felidézve az ünnep evangéliumi szakaszát, amely elbeszéli, hogy a tömeg órákon át Jézussal maradt, aki Isten országáról beszélt és betegeket gyógyított (vö. Lk 9,11). Jézusnak a szenved?kkel való együttérzése Isten szeret? közelségét nyilvánítja ki, aki azért jön el a világba, hogy üdvözítsen minket. Amikor Isten uralkodik, az ember megszabadul minden gonosztól ¨C mondta a pápa, rámutatva, hogy még azok számára is, akik Jézustól hallják a jó hírt, elérkezik a megpróbáltatás órája. A pusztában, ahol a tömegek hallgatták a Mestert, lemegy a nap, és nincs mit enni. A nép éhsége és a naplemente egy olyan korlátnak a jelei, amely a világra, minden teremtményre rá nehezedik: a nap véget ér, akárcsak az emberek élete. És ebben az órában, az ínség és az árnyak idején, Jézus közöttünk marad ¨C szögezte le a Szentatya.
Jézus ad er?t és értelmet életünknek
Éppen, amikor a nap lemen?ben van és az éhség egyre n?, miközben maguk az apostolok is kérik, hogy bocsássa el a népet, Krisztus meglep minket irgalmasságával. Együtt érez az éhez?kkel és arra kéri tanítványait, hogy gondoskodjanak róluk: az éhség nem olyan szükséglet, amely nem kapcsolódik az Isten országa hirdetéséhez és az üdvösségr?l való tanúságtételhez. Ellenkez?leg, ez az éhség Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik. Öt kenyér és két hal azonban nem t?nik elegend?nek a nép éhségének csökkentésére: a tanítványok számításai látszólag ésszer?ek, de valójában kevés hitükre utalnak. Mert valójában Jézusnál van minden, ami szükséges ahhoz, hogy er?t és értelmet adjunk az életünknek ¨Changsúlyozta XIV. Leó pápa.
Osztozzunk a javakban, sokszorozzuk meg a reményt, hirdessük Isten országát
Homíliájában ezután kifejtette, hogy az éhségre Jézus az osztozás jelével válaszol: felnéz az égre, elmondja az áldást, megtöri a kenyeret, és minden jelenlév?nek ad bel?le. Az Úr cselekedetei nem egy bonyolult mágikus rituálét jelentenek, hanem egyszer?en tanúskodnak az Atya iránti hálaérzetr?l, a Fiú imájáról és a testvéri közösségr?l, amelyet a Szentlélek tart fenn. A kenyér és halszaporításnál Jézus a meglév?ket osztja el: ez elég mindenkinek, s?t, b?ven van bel?le. Miután ettek ¨C és jól laktak ¨C tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot vittek el. Ez az a logika, amely megmenti az éhez? népet: Jézus Isten stílusa szerint cselekszik, és arra tanít, hogy tegyünk mi is így ¨C tanította a Szentatya. Ma a Bibliában említett tömegek helyett egész népek állnak, akiket inkább mások kapzsisága aláz meg, mint a saját éhségük. Sokak nyomorúságával szemben a javak néhány ember által való felhalmozása egy közömbös kevélység jele, amely fájdalmat és igazságtalanságot eredményez. Ahelyett, hogy egymás között megosztanánk, a javakban való dúskálás elpazarolja a föld és az emberi munka gyümölcsét. Különösen ebben az jubileumi évben az Úr példája sürget? útmutatás számunkra, hogy cselekedjünk és hogyan szolgáljunk: a kenyérben való osztozás, hogy megsokszorozzuk a reményt, hirdeti Isten országának eljövetelét ¨C buzdított rá Leó pápa.
Az Eucharisztia szentségében a hit misztériumát ünnepeljük
Azzal, hogy megmenti a tömeget az éhségt?l, Jézus bejelenti, hogy mindenkit meg fog menteni a haláltól. Ez a hit misztériuma, amelyet az Eucharisztia szentségében ünnepelünk. Ahogyan az éhség az életünket jellemz? radikális nélkülözés jele, úgy a kenyértörés az üdvösség isteni ajándékának jele. Krisztus Isten válasza az ember éhségére, mert teste az örök élet kenyere: vegyétek és egyétek mindnyájan! Jézus meghívása magában foglalja mindennapi tapasztalatunkat: ahhoz, hogy éljünk, szükségünk van arra, hogy táplálkozzunk az élettel, elvonva azt a növényekt?l és az állatoktól. Ezek a halott dolgok arra emlékeztetnek minket, hogy mi is, bármit is eszünk, meg fogunk halni. Viszont amikor Jézussal táplálkozunk, aki az él? és igaz kenyér, ?érte élünk. Az önmagát teljesen felajánló, feltámadt, Keresztre feszített Jézus átadja magán nekünk, így felfedezzük, hogy az Istennel való táplálkozásra lettünk teremtve. Éhes természetünk egy olyan szükségletnek a jelét viseli magán, amelyet az Eucharisztia kegyelme csillapít. A Szentatya itt idézte Szent Ágoston szavait, miszerint valóban Krisztus az, aki ?kenyér, amely táplál és soha nem fogy el; egy kenyér, amelyet lehet fogyasztani, de soha nem fogy el¡± (panis qui reficit, et non deficit; panis qui sumi potest, consumi non potest). Az Eucharisztia ugyanis az Üdvözít? igazi, valóságos és lényegi jelenléte (vö. a Katolikus Egyház Katekizmusa, 1413), amely a kenyeret átalakítja, hogy minket átalakítson ?benne. Él? és életet adó, az Úr teste, Corpus Domini, minket, azaz az Egyházat is az Úr testévé tesz.
Mindenki meghívást kapott a Krisztussal való egységre
Ezért, Pál apostol szavai szerint (vö. 1Kor 10,17), a II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy ?Az eucharisztikus kenyér egyszerre jelzi és valósítja meg a hív?k egységét, akik egy testet alkotnak Krisztusban (vö. 1Kor 10,17). Minden ember erre a Krisztussal való egységre hivatott, aki a világ világossága, akit?l eredünk, aki által élünk, s aki felé tartunk¡± (Lumen gentium, Dogmatikus konstitúció 3) ¨C idézett XIV. Leó pápa a Lumen gentium k. dogmatikus konstitúcióból. Utalt rá, hogy a hamarosan kezd?d? körmenet ennek az útnak a jele, majd így folytatta: ?Együtt, pásztorok és nyáj, táplálkozunk a Legszentebb Oltáriszentséggel, imádjuk és az utcákon hordozzuk. Ezáltal eljuttatjuk az emberek szemébe, tudatába és szívébe. Azok szívéhez, akik hisznek, hogy még szilárdabban higgyenek; azok szívéhez, akik nem hisznek, hogy feltegyék maguknak a kérdést a lelkünkben lév? éhségr?l és a kenyérr?l, amely kielégítheti azt¡±.
Vigyük el Jézust mindenki szívéhez
Az Istent?l kapott ételt?l felfrissülve elvisszük Jézust mindenki szívéhez, mert Jézus mindenkit bevon az üdvösség munkájába, mindenkit meghív, hogy vegyen részt vendégségében. Boldogok a meghívottak, akik tanúi lesznek ennek a szeretetnek! ¨C fejezte be XIV. Leó pápa úrnapi homíliáját a Lateráni Szent János-bazilika el?tt bemutatott szentmisén.
