杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán         

Köszönet a pápa egyetemes küldetése iránti felel艖sségvállalásban      

Nagyon vágytam arra, hogy találkozzam veletek, hogy közelebbr艖l megismerhesselek benneteket és hogy elkezdjünk együtt járni 鈥� kezdte a papokhoz intézett beszédét Leó pápa. Megköszönte nekik az életüket, amelyet az Ország szolgálatára ajánlottak fel, a mindennapi munkájukat, a szolgálatuk gyakorlásában tanúsított nagylelk疟ségüket, mindazt, amit csendben megélnek, ami pedig id艖nként szenvedéssel vagy félreértéssel is jár. A Római Egyházmegye szeretetben és közösségben elnököl az egész egyház testében, és Leó pápa köszöni nekik, hogy ezt a küldetést nekik köszönhet艖en is tudja teljesíteni, a püspökökkel való kegyelmi kötelékben és Isten egész népével való gyümölcsöz艖 közös felel艖sségvállalásban. A római egyházmegye azért is különleges, mert ide nagyon sok pap érkezik a világ különböz艖 részeir艖l, különösen tanulmányi okokból, és ez azt jelenti, hogy a lelkipásztori életet is 鈥� f艖ként a plébániákon - az egyetemesség és az ezzel járó kölcsönös elfogadás jellemez. A Szentatya ebb艖l az egyetemes római szemléletb艖l kiindulva néhány alapvet艖 szempontot hangsúlyozott. Az els艖 megjegyzése az egységr艖l és a közösségr艖l különösen közel áll a szívéhez, hiszen ezt kérte Jézus is az Atyától, hogy az 鈥�övéi egyek legyenek鈥� (vö. Jn 17,20-23). Az Úr jól tudja, hogy csak Vele és egymással egyesülve tudnak a követ艖i gyümölcsöt teremni és hiteles tanúságot tenni.

Az együtt-járás mindig az evangéliumhoz való h疟ség garanciája

Róma 艖si hagyománya szerint a papok együtt éltek a plébániákon, így 艖k eleve közösségi emberek voltak 鈥� folytatta a pápa. Ma azonban mindezt akadályozza egy olyan kulturális légkör, amely az elszigetel艖dést vagy az önreferencialitást részesíti el艖nyben. Ezt nehezítik még a 鈥瀊els艖鈥� akadályok, melyek érintik az egyházmegye bens艖 életét, a személyes kapcsolatokat és az egyének szívében szület艖 érzéseket, mint például a fáradtság, vagy a meg-nemértettség. Leó pápa szeretne ebben segíteni nekik, azzal, hogy velük együtt jár, hogy így mindenki visszanyerje a nyugalmát a szolgálatában, de éppen ezért kéri t艖lük a lendületet a papi testvériségben, amely a szilárd lelki életben, az Úrral való találkozásban és Igéjének hallgatásában gyökerezik. A közösséget ebben az egyházmegyében is elkötelezettséggé kell alakítani. Leó pápa arra kér mindenkit, hogy figyeljen ennek az egyháznak a lelkipásztori útjára, amely helyi jelleg疟, de vezet艖jének 鈥� a pápának 鈥� a megbízatása révén egyetemes is. Az együtt-járás mindig az evangéliumhoz való h疟ség garanciája; együtt és harmóniában, arra törekedve, hogy saját karizmájával gazdagítsa az egyházat, de a szívekben egy testet alkotva, amelynek Krisztus a feje.

Érezzük meg és éljük át az els艖 óra szeretetét!

A Szentatya második gondolata a példamutatásé. Utalt Szent Pál szavaira, aki az efezusi presbitereknek mondta egykor: 鈥濼udjátok, hogyan viselkedtem köztetek鈥� (ApCsel 20,18). Ennek mintájára a pápa atyai és lelkipásztori szívvel kéri, hogy 鈥瀟örekedjünk mindannyian arra, hogy hiteles és példamutató papok legyünk! Tisztában vagyunk természetünk korlátaival, az Úr pedig mélységesen ismer bennünket, ám mi rendkívüli kegyelmet kaptunk, értékes kincset bíztak ránk, amelynek szolgálattev艖i vagyunk. A szolgától pedig azt kérjük, hogy legyen h疟séges. Egyikünk sem mentesül evilág csábításaitól, és a város a maga ezernyi ajánlatával még a szent élet iránti vágytól is elvonhat bennünket. Maradjunk meg a Mester eredeti hívásának mai vonzásában, hogy megérezzük és átéljük az els艖 óra szeretetét, azt, ami er艖s döntésekre és bátor lemondásokra késztetett bennünket. Ha együtt próbálunk példamutatóak lenni egy alázatos életen belül, akkor képesek leszünk kifejezni az evangélium megújító erejét mindenki számára 鈥� buzdított Leó pápa.

Utolsó megjegyzésként kérte, hogy korunk kihívásait prófétai értelmezésben szemléljék. Aggódunk és elszomorít bennünket mindaz, ami nap mint nap történik a világban: megsebez bennünket a halált okozó er艖szak, a társadalmi egyenl艖tlenségek, a szegénység, a peremre szorulás, és a széles kör疟 szenvedés, amely olyan rossz közérzetet kelt. Mindezt Rómát is érinti, amelyet a szegénység több formája és a lakhatás súlyos vészhelyzete is jellemez.

鈥濻zeressétek ezt az Egyházat, maradjatok ebben az Egyházban, legyetek ez az Egyház!鈥�

Az Úr azonban azt kéri t艖lünk, hogy fogadjuk el ezeket a kihívásokat, hogy evangéliumi módon értelmezzük 艖ket, hogy a tanúságtétel lehet艖ségeként éljük meg 艖ket. Ne meneküljünk el el艖lük! Legyen a lelkipásztori elkötelezettség, akárcsak a tanulás, amelyb艖l megtanulhatjuk, hogyan építsük Isten országát a mai bonyolult és kihívásokkal teli történelemben. Az utóbbi id艖kben olyan szent papok példáját láthattuk, akik képesek voltak összekapcsolni a történelem iránti szenvedélyt az evangélium hirdetésével, mint Don Primo Mazzolari és Don Lorenzo Milani, a béke és az igazságosság prófétái. És itt Rómában volt don Luigi Di Liegro, aki a nagy szegénységgel szembesülve életét az igazságosság és az emberi fejl艖dés útjainak keresésére áldozta. Merítsünk er艖t ezekb艖l a példákból, hogy folytassuk a szentség magvainak elvetését városunkban.

Leó pápa végül közelségér艖l, szeretetér艖l és arról a készségér艖l biztosította római papjait, hogy velük együtt járjon. Bízzuk papi életünket az Úrra, és kérjük, hogy egységben, példamutatásban és prófétai elkötelezettségben növekedjen korunk szolgálatában. Kísérjen bennünket Szent Ágoston szívb艖l jöv艖 felhívása, aki azt mondta: 鈥濻zeressétek ezt az Egyházat, maradjatok ebben az Egyházban, legyetek ez az Egyház. Szeressétek a jó Pásztort, a gyönyör疟 V艖legényt, aki senkit sem csal meg, és nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Imádkozzatok az elveszett bárányért, hogy 艖k is jöjjenek, hogy 艖k is felismerjék, hogy 艖k is szeressék, hogy egy nyáj és egy pásztor legyen鈥� 鈥� zárta  a római papokhoz intézett beszédét XIV. Leó pápa.