杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán         

Köszönet a pápa egyetemes küldetése iránti felel?sségvállalásban      

Nagyon vágytam arra, hogy találkozzam veletek, hogy közelebbr?l megismerhesselek benneteket és hogy elkezdjünk együtt járni – kezdte a papokhoz intézett beszédét Leó pápa. Megköszönte nekik az életüket, amelyet az Ország szolgálatára ajánlottak fel, a mindennapi munkájukat, a szolgálatuk gyakorlásában tanúsított nagylelk?ségüket, mindazt, amit csendben megélnek, ami pedig id?nként szenvedéssel vagy félreértéssel is jár. A Római Egyházmegye szeretetben és közösségben elnököl az egész egyház testében, és Leó pápa köszöni nekik, hogy ezt a küldetést nekik köszönhet?en is tudja teljesíteni, a püspökökkel való kegyelmi kötelékben és Isten egész népével való gyümölcsöz? közös felel?sségvállalásban. A római egyházmegye azért is különleges, mert ide nagyon sok pap érkezik a világ különböz? részeir?l, különösen tanulmányi okokból, és ez azt jelenti, hogy a lelkipásztori életet is – f?ként a plébániákon - az egyetemesség és az ezzel járó kölcsönös elfogadás jellemez. A Szentatya ebb?l az egyetemes római szemléletb?l kiindulva néhány alapvet? szempontot hangsúlyozott. Az els? megjegyzése az egységr?l és a közösségr?l különösen közel áll a szívéhez, hiszen ezt kérte Jézus is az Atyától, hogy az ?övéi egyek legyenek” (vö. Jn 17,20-23). Az Úr jól tudja, hogy csak Vele és egymással egyesülve tudnak a követ?i gyümölcsöt teremni és hiteles tanúságot tenni.

Az együtt-járás mindig az evangéliumhoz való h?ség garanciája

Róma ?si hagyománya szerint a papok együtt éltek a plébániákon, így ?k eleve közösségi emberek voltak – folytatta a pápa. Ma azonban mindezt akadályozza egy olyan kulturális légkör, amely az elszigetel?dést vagy az önreferencialitást részesíti el?nyben. Ezt nehezítik még a ?bels?” akadályok, melyek érintik az egyházmegye bens? életét, a személyes kapcsolatokat és az egyének szívében szület? érzéseket, mint például a fáradtság, vagy a meg-nemértettség. Leó pápa szeretne ebben segíteni nekik, azzal, hogy velük együtt jár, hogy így mindenki visszanyerje a nyugalmát a szolgálatában, de éppen ezért kéri t?lük a lendületet a papi testvériségben, amely a szilárd lelki életben, az Úrral való találkozásban és Igéjének hallgatásában gyökerezik. A közösséget ebben az egyházmegyében is elkötelezettséggé kell alakítani. Leó pápa arra kér mindenkit, hogy figyeljen ennek az egyháznak a lelkipásztori útjára, amely helyi jelleg?, de vezet?jének – a pápának – a megbízatása révén egyetemes is. Az együtt-járás mindig az evangéliumhoz való h?ség garanciája; együtt és harmóniában, arra törekedve, hogy saját karizmájával gazdagítsa az egyházat, de a szívekben egy testet alkotva, amelynek Krisztus a feje.

Érezzük meg és éljük át az els? óra szeretetét!

A Szentatya második gondolata a példamutatásé. Utalt Szent Pál szavaira, aki az efezusi presbitereknek mondta egykor: ?Tudjátok, hogyan viselkedtem köztetek” (ApCsel 20,18). Ennek mintájára a pápa atyai és lelkipásztori szívvel kéri, hogy ?törekedjünk mindannyian arra, hogy hiteles és példamutató papok legyünk! Tisztában vagyunk természetünk korlátaival, az Úr pedig mélységesen ismer bennünket, ám mi rendkívüli kegyelmet kaptunk, értékes kincset bíztak ránk, amelynek szolgálattev?i vagyunk. A szolgától pedig azt kérjük, hogy legyen h?séges. Egyikünk sem mentesül evilág csábításaitól, és a város a maga ezernyi ajánlatával még a szent élet iránti vágytól is elvonhat bennünket. Maradjunk meg a Mester eredeti hívásának mai vonzásában, hogy megérezzük és átéljük az els? óra szeretetét, azt, ami er?s döntésekre és bátor lemondásokra késztetett bennünket. Ha együtt próbálunk példamutatóak lenni egy alázatos életen belül, akkor képesek leszünk kifejezni az evangélium megújító erejét mindenki számára – buzdított Leó pápa.

Utolsó megjegyzésként kérte, hogy korunk kihívásait prófétai értelmezésben szemléljék. Aggódunk és elszomorít bennünket mindaz, ami nap mint nap történik a világban: megsebez bennünket a halált okozó er?szak, a társadalmi egyenl?tlenségek, a szegénység, a peremre szorulás, és a széles kör? szenvedés, amely olyan rossz közérzetet kelt. Mindezt Rómát is érinti, amelyet a szegénység több formája és a lakhatás súlyos vészhelyzete is jellemez.

?Szeressétek ezt az Egyházat, maradjatok ebben az Egyházban, legyetek ez az Egyház!”

Az Úr azonban azt kéri t?lünk, hogy fogadjuk el ezeket a kihívásokat, hogy evangéliumi módon értelmezzük ?ket, hogy a tanúságtétel lehet?ségeként éljük meg ?ket. Ne meneküljünk el el?lük! Legyen a lelkipásztori elkötelezettség, akárcsak a tanulás, amelyb?l megtanulhatjuk, hogyan építsük Isten országát a mai bonyolult és kihívásokkal teli történelemben. Az utóbbi id?kben olyan szent papok példáját láthattuk, akik képesek voltak összekapcsolni a történelem iránti szenvedélyt az evangélium hirdetésével, mint Don Primo Mazzolari és Don Lorenzo Milani, a béke és az igazságosság prófétái. És itt Rómában volt don Luigi Di Liegro, aki a nagy szegénységgel szembesülve életét az igazságosság és az emberi fejl?dés útjainak keresésére áldozta. Merítsünk er?t ezekb?l a példákból, hogy folytassuk a szentség magvainak elvetését városunkban.

Leó pápa végül közelségér?l, szeretetér?l és arról a készségér?l biztosította római papjait, hogy velük együtt járjon. Bízzuk papi életünket az Úrra, és kérjük, hogy egységben, példamutatásban és prófétai elkötelezettségben növekedjen korunk szolgálatában. Kísérjen bennünket Szent Ágoston szívb?l jöv? felhívása, aki azt mondta: ?Szeressétek ezt az Egyházat, maradjatok ebben az Egyházban, legyetek ez az Egyház. Szeressétek a jó Pásztort, a gyönyör? V?legényt, aki senkit sem csal meg, és nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Imádkozzatok az elveszett bárányért, hogy ?k is jöjjenek, hogy ?k is felismerjék, hogy ?k is szeressék, hogy egy nyáj és egy pásztor legyen” – zárta  a római papokhoz intézett beszédét XIV. Leó pápa.