Leó pápa Palestrina születésének 500 évfordulójára: a polifón zene egység a különbözőségben
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Leó pápa az ünnepi zenei esten szeretettel üdvözölte az őt köszöntő Dominique Mamberti bíborost és Raffaella Petrini nővért, a Vatikáni Kormányzóság elnökét. Kifejezésre juttatta, hogy örömmel vesz részt a találkozón, amelyen szavakkal és zenével ünnepelik a Bartolucci Alapítvány által támogatott estét, melyen bemutatják a Vatikáni Posta által a Pierluigi Palestrina zeneszerző születésének ötszázadik évfordulójára megjelentetett új vatikáni bélyegeket.
A gregorián ének által inspirált kompozíciói szorosan egyesítik a zenét és a liturgiát
Giovanni Pierluigi da Palestrina az egyháztörténelem azon zeneszerzőinek egyike, aki a leginkább hozzájárult az egyházi zene népszerűsítéséhez az ellenreformáció kényes és izgalmas összefüggésében „Isten dicsőségére és a hívek megszentelésére és épülésére” – idézett a Szentatya X. Szent Piusz pápa 1903-ban közzétett Motu propriójából. A Mester ünnepélyes és szigorú, a gregorián ének által inspirált kompozíciói szorosan egyesítik a zenét és a liturgiát, ahogy a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium konstitúciója tanítja: „Ezért a szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez: bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat” (SC 112).
A polifon zene az imádság és a keresztény élet számára is jelentőséggel bír
Maga a polifónia ráadásul olyan zenei forma – folytatta Leó pápa – amely az imádság és a keresztény élet számára is jelentőséggel bír. Mindenekelőtt ugyanis a szent szöveg inspirálja, amelyet „illő dallammal kíván felöltöztetni”, hogy jobban eljusson „a hívek értelméhez” . Ráadásul ezt a célt úgy éri el, hogy a szavakat több hangra bízza, amelyek mindegyike a maga eredeti módján, változatos és egymást kiegészítő dallam- és harmóniamozgásokkal ismétli azokat. Végül mindent harmonizál, köszönhetően annak az ügyességnek, amellyel a zeneszerző a dallamokat az ellenpont szabályait tiszteletben tartva fejleszti és szövi egymásba, egymás visszhangjává teszi őket, néha disszonanciákat is létrehozva, amelyek aztán új akkordokban találnak feloldást. Ennek a dinamikus egységnek a sokféleségében – amely a Szentlélek vezetése alatti közös hitbeli utunk metaforája – az a hatása, hogy a hallgatót hozzásegíti ahhoz, hogy egyre mélyebben belemerüljön a szavak által kifejezett misztériumba, és adott esetben válaszolni tudjon a responzóriumokkal vagy az in alternatim váltóénekkel.
Palestrina hatalmas művészeti és lelkiségi örökséget hagyott ránk
Éppen e formai és tartalmi gazdagság miatt a római polifonikus hagyomány, amellett, hogy hatalmas művészeti és lelkiségi örökséget hagyott ránk, a zene területén ma is olyan hivatkozási pont, amelyre – bár megfelelő kiigazításokkal – a szent és liturgikus zeneszerzésben is érdemes odafigyelni, hogy az éneken keresztül „a hívek teljes mértékben, tudatosan és aktívan részt vehessenek a liturgiában” (Sacrosanctum Concilium, 14), a hang, az elme és a szív mély bevonásával. Mindezekre par excellence, kiváltképpen is példa a Missa Papae Marcelli, a Marcellus pápa miséje, valamint a felejthetetlen Domenico Bartolucci bíboros, illusztris zeneszerző és közel ötven éven át a pápai „Sixtusi”kápolna-kórus igazgatója által ránk hagyott értékes kompozíciós repertoár.
Ezért Leó pápa köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a találkozót: a Bartolucci Alapítványnak, a felszólalóknak, a kórusnak és mindenkinek, a Szentatya imáiban megemlékezik róluk. Szent Ágoston a húsvéti Alleluja énekléséről szólva tanította: „Énekeljük hát most, testvéreim! Ahogy az útonjárók szoktak énekelni, énekeljetek, de haladjatok! Haladjatok előre, haladjatok előre a jóságban. Énekeljetek és járjatok! Ne térjetek le az útról, ne forduljatok vissza, ne álljatok meg!” (Sermo 256,3). Tegyük magunkévá az ő felhívását, különösen a jubileum szentév idején – kérte Leó pápa, majd apostoli áldását adta a jelenlévőkre.
Palestrina többek között 104 misét komponált
Palestrina nagyon termékeny zeneszerző volt. Több száz művet hagyott ránk, többek között 104 misét, több mint 300 motettát, 68 offertóriumot, 72 himnuszt, 140 madrigált, 4 vagy 5 siralmi éneket, 35 magnificatot és számos más művet. Miséi Itáliában az első nemzeti jelegű vallási zeneművek voltak. Közülük a leghíresebb a patrónusának, II. Marcell pápának ajánlott Missa papae Marcelli mise. Művészi teljesítményének és a pápák által elismert szolgálatának is köszönhetően már életében is rendkívül népszerű volt, de halála után elismertsége még tovább növekedett. Minthogy tevékenysége az ellenreformáció idejére esett, amikor a tridenti zsinaton a többszólamúságnak a templomi zenében való teljes tiltásáról tárgyaltak. Palestrina viszont kiállt a többszólamú zene mellett, mondván, hogy a többszólamúság is éppúgy kifejezhet vallásos üzenetet, mint a hagyományos egyházi zene. A zsinat megenyhült, és emiatt Palestrinát a templomi polifon zene „megmentőjének” is tartják.