杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán      

Kontempláció és apostoli szeretet       

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A béke legyen veletek! 鈥� köszöntötte a Szentatya a Konzisztórium-teremben összegy疟lt vendégeit, külön kiemelve az egyes káptalanokon most megválasztott új legf艖bb rendi elöljárókat. A résztvev艖k közül a nagykáptalan keretében életük és az egész egyház életének fontos id艖szakában érkeztek erre a találkozóra. Ezért mindenekel艖tt imádkozzunk az Úrhoz a rendi közösségekért és minden megszentelt személyért, hogy bármely szerzetes intézmény tagjai 鈥� mindenekel艖tt és egyedül Istent keresvén 鈥� a kontemplációt, mellyel szívvel-lélekkel Hozzá kapcsolódnak, kössék össze az apostoli szeretettel, mellyel a Megváltó m疟véhez csatlakoznak és Isten országát akarják terjeszteni鈥� 鈥� idézett Leó pápa a II. Vatikáni Zsinat Perfectae caritatis kezdet疟 zsinati konstitúciójából, mely a szerzetesi élet korszer疟 megújítását tárgyalja. Önök itt most három karizmatikus valóságot képviselnek, amelyek az Egyház történelmének különböz艖 id艖szakaiban születtek, különböz艖 jelleg疟 szükségletekre adott válaszként, ám mindig egyesülve és egymást kiegészítve Krisztus Misztikus Testének harmonikus szépségében.

Maradjunk a megtérés állandó útján!

Leó pápa a jelenlév艖k közül el艖ször a legrégebbi alapításhoz, Szent Ferenc Világi Harmadrendjének 50 f艖s csoportjához fordult, melynek kezdetei magára Assisi Szentjére nyúlnak vissza, és amelyet kés艖bb V. Miklós pápa emelt rend rangjára az 1447-ben kelt bullájával. A ferences harmadrendiek 113. nagykáptalanján a közös élet, a képzés és a hivatások témáit tárgyalják, melyek Isten nagy családjának egészét érintik. Fontos azonban, hogy a káptalani találkozó mottójában jelzett fogalomnak megfelel艖en a 鈥瀊疟nbánati鈥� karizma fényében foglalkozzanak velük. Ez ugyanis arra emlékeztet bennünket, hogy 鈥� Szent Ferenc szavaival élve 鈥� csakis a megtérés állandó útján tudjuk testvéreinknek 鈥瀉 mi Urunk Jézus Krisztus illatos szavait鈥� felajánlani (Els艖 levél a hívekhez, 19).

Maradjanak h疟ek az apostoli igehirdetés egyszer疟ségéhez!

Beszéde középs艖 részében Leó pápa az Afrikai Missziós Társulat nagykáptalanjának 90 tagból álló közösségéhez szólt, amelyet 1856. december 8-án alapított a tiszteletreméltó Melchior de Marion Brésillac püspök. Ez a missziós alapítás  az Egyház életének középpontjából fakad, ahogy azt Ferenc pápa írta az Evangelii gaudium kezdet疟 apostoli buzdításában. A Missziós Társulat története jól tanúskodik err艖l az igazságról: a misszióhoz való h疟ség, valójában azáltal, hogy id艖vel ezernyi nehézséget leküzdöttek a közösségeiken belül és kívül, lehet艖vé tette számukra, hogy növekedjenek, s艖t a megpróbáltatásokból alkalmat és inspirációt merítve új apostoli horizontok felé induljanak Afrikában, majd a világ más részein. Ebben a tekintetben nagyszer疟 az Alapító által rájuk hagyott buzdítás, hogy igehirdetéseikben maradjanak h疟ek az apostoli igehirdetés egyszer疟ségéhez, ugyanakkor mindig legyenek készek a 鈥瀔ereszt d艖reségét鈥� elfogadni, ahogy azt Pál apostol nevezi az els艖 korinthusi levelében (1 Kor 1,17-25) és maradjanak egyszer疟ek és nyugodtak, még a világ értetlenségével és gúnyjával szemben is. Szabadok mindenféle feltételhez kötést艖l, mert 鈥瀊eteltek鈥� Krisztussal, és képesek arra, hogy testvéreiket és n艖véreiket a Vele való találkozáshoz vezessék, mert hiszen egyetlen törekvés élteti 艖ket: hirdetni az 艕 evangéliumát az egész világnak (vö. Fil 1,12-14.21). Milyen nagyszer疟 jel ez az egész Egyház és az egész világ számára!

鈥濰ogy üressé ne váljunk és el ne merüljünk, bocsássunk meg!鈥�

Végül Leó pápa a legújabban alapított intézet, a Paraklétosz-Vigasztaló Szolgái rend 25 f艖s nagykáptalani csoportját köszöntötte. 艕k annak a Léleknek a szolgái, aki a keresztség ajándéka által bennünk lakozik (vö. Róm 8,9), és aki meggyógyítja 鈥瀜uod est saucium鈥� - vagyis ami megsebesült bennünk 鈥� ahogyan azt néhány nap múlva a pünkösdi szekvenciában énekeljük majd. A gyógyító Lélek szolgái: ez volt Gerald Fitzgerald atya kívánsága, aki 1942-ben elindította a társulat munkáját a nehéz helyzetben lév艖 papok gondozására, 鈥濸ro Christo sacerdote鈥� - Krisztus papjáért, ahogy a nagykáptalan mottója is jelzi. Azóta a világ különböz艖 részein végzi alázatos, türelmes, tapintatos és diszkrét szolgálatát a mélyen sérült emberek közelében, olyan terápiás utakat kínálva számukra, amelyek az egyszer疟 és intenzív lelki, személyes és közösségi életet magasan képzett szakmai segítséggel ötvözik, a szükségleteknek megfelel艖en tagoltan. A Vigasztaló szolgáinak a jelenléte egy fontos dologra is emlékeztet bennünket: nevezetesen arra, hogy mindannyian, bár arra vagyunk hivatottak, hogy testvéreink számára Krisztusnak, a lelkek orvosának segít艖i legyünk (vö. Lk 5,31-32), els艖sorban betegek vagyunk, akik maguk is gyógyulásra szorulnak. Ahogy Szent Ágoston mondja, egy bárka képét használva, mindnyájunknak 鈥瀍bben az életben mintegy halandóságunknak és gyarlóságunknak megfelel艖 repedések vannak, amelyeken keresztül ennek a kornak a hullámain belép a b疟n鈥�.

A hippói szent püspök pedig gyógyírt is javasol a bajra: 鈥濰ogy üressé ne váljunk és el ne merüljünk鈥� 鈥� mondja 鈥� bocsássunk meg鈥�. Bocsássunk meg, hogy mindenütt, 鈥瀙lébániáinkon, közösségeinkben, egyesületeinkben és mozgalmainkban, egyszóval mindenütt, ahol keresztények vannak, bárki megtalálhassa az irgalmasság oázisát.

Kedves szeretteim 鈥� szólt immár mindenkihez a pápa 鈥� köszönjük a látogatást, amely ma ebben a teremben az egyházat szépségének három fényl艖 dimenziójában mutatja meg nekünk, melyek a megtérés iránti elkötelezettség, a misszió lelkesedése és végül az irgalmasság melegsége. Köszönjük azt a sok munkát, amelyet végeztek, szerte a világon. Megáldalak benneteket és imádkozom értetek Pünkösd kilencedében, hogy Isten tervei szerint egyre engedelmesebb eszközei legyetek a Szentléleknek. Köszönöm nektek! 鈥� búcsúzott hálásan vendégeit艖l Leó pápa.