杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán  

Kiáltsunk, soha ne adjuk fel a reményt!

Leó pápa katekézise kezdetén arra kérte a híveket, hogy helyezzék Krisztus Szíve elé életük  legfájdalmasabb, legérzékenyebb részeit, ahol úgy érzik, hogy megrekedtek és elakadtak. Éppen ezért kérjék bizalommal az Urat, hogy hallja meg kiáltásukat és gyógyítsa meg 艖ket! A katekézis f艖szerepl艖je segít megérteni nekik, hogy soha nem szabad feladnunk a reményt, még akkor sem, ha elveszettnek érezzük magunkat. Ezzel a vak és koldus Bartimeussal Jézus Jerikóban találkozott (vö. Mk 10,40-52). A hely azért jelent艖s, mert Jézus Jeruzsálembe tart, de útját, úgymond, Jerikó 鈥瀉lvilágából鈥�, a tengerszint alatti városból kezdi meg. Jézus halálával éppen azért ment el az alvilágba, hogy visszavegye az oda lezuhant Ádámot, akinek sorsa mindnyájunkat képviseli.

Hívjuk segítségül a bennünk rejl艖 er艖forrásokat!

Bartimeus azt jelenti, hogy 鈥濼imeus fia鈥�, ami egy kapcsolaton át jellemzi ezt az embert, ám aki mégis drámaian egyedül van. Ez a név azonban jelenthetné azt is, hogy a 鈥瀟isztesség fia鈥� vagy 鈥瀉 csodálat fia鈥�, ami pontosan az ellenkez艖je annak a helyzetnek, amiben 艖 van.  Minthogy a név a zsidó kultúrában nagyon fontos, ez a helyzet azt jelenti, hogy Bartimeus nem felel meg annak, amire hivatott. Ellentétben a Jézus mögött haladó emberek nagy mozgásával, Bartimeus mozdulatlanul áll. Az evangélista azt mondja, hogy az úton ül, ezért szüksége van valakire, aki talpra állítja, és segít neki újra elindulni. Mi mit tehetünk, amikor olyan helyzetbe kerülünk, amelyb艖l látszólag nincs kiút? 鈥� kérdezte a pápa. Bartimeus arra tanít minket, hogy hívjuk segítségül azokat az er艖forrásokat, amelyeket magunkban hordozunk, mint saját részünket. 艕 egy koldus, tud kérni, s艖t kiáltani is! Ha valamire igazán vágysz, mindent megteszel, hogy elérd, még akkor is, ha mások szemrehányást tesznek neked, megaláznak, és azt mondják, hogy hagyd már abba! De ha igazán vágysz valamire, akkor kiabálj csak tovább! 鈥� buzdított a Szentatya.    

Oda kell adni legutolsó biztosítékainkat is!          

Márk evangéliumában Bartimeus kiáltása 鈥� 鈥� Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!鈥� 鈥� a keleti hagyományban jól ismert zarándok-imává vált, amelyet mi is használhatunk: 鈥濽ram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, b疟nösön鈥�. Bartimeus vak, de paradox módon jobban lát, mint a többiek, és felismeri, hogy ki az a Jézus! Kiáltására Jézus megáll és megszólítja 艖t, mert nincs olyan kiáltás, amelyet Isten ne hallana meg, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában annak, hogy hozzá szólunk (vö. 2Móz 2,23). Furcsának t疟nik, hogy szemközt egy vak emberrel, Jézus nem megy oda hozzá azonnal; de ha belegondolunk, látjuk, hogy ez az útja Bartimeus élete újraindításának. Jézus sürgeti 艖t, hogy álljon fel, abban bízva, hogy tud járni, hogy ez az ember újra talpra állhat, felkelhet halálos helyzetéb艖l. Ehhez azonban egy nagyon jelent艖s gesztust kell neki tennie: el kell dobnia a köpenyét! Leó pápa megmagyarázta a gesztus jelentését.  Egy koldus számára ugyanis a köpeny a minden: ez a biztonság, ez az otthon, ez a védelem, amely oltalmazza 艖t. Még törvény is védte a koldus köpenyét, és kötelezte az embert, hogy este visszaadják neki, ha zálogba vették (vö. 2Móz 22,25). Pedig sokszor éppen a látszólagos biztosítékaink, amiket saját védelmünkre magunkra öltünk, akadályoznak meg minket a járásban. Ahhoz, hogy 艖 Jézushoz menjen, és hagyja magát meggyógyítani, Bartimeusnak fel kell tárnia magát el艖tte teljes kiszolgáltatottságában. Ez alapvet艖 lépés a gyógyuláshoz vezet艖 összes úton 鈥� szögezte le a pápa.

A hit az, ami megmenti Bartimeust és mindnyájunkat

Jézusnak még a hozzá intézett kérdése is furcsának t疟nhet: 鈥濵it akarsz, mit tegyek érted?鈥�. A valóságban ugyanis egyáltalán nem magától értet艖d艖, hogy meg akarunk gyógyulni a betegségünkb艖l; néha inkább helyben maradnánk, hogy ne kelljen felel艖sséget vállalnunk. Bartimeus válasza mélyreható: a görög anablepein igét használja, amely jelentheti azt, hogy 鈥�újra látni鈥�, de fordíthatjuk úgy is, hogy 鈥瀎别濒苍&别补肠耻迟别;锄苍颈鈥�. Bartimeus valójában nemcsak újra látni akar, hanem vissza akarja nyerni a méltóságát is! Ahhoz, hogy felnézzünk, fel kell emelnünk a fejünket. Néha az emberek elakadnak, mert az élet megalázta 艖ket, és csak újra meg akarják találni annak értékét. Ami megmenti Bartimeust és mindnyájunkat, az a hit. Jézus meggyógyít minket, hogy szabaddá válhassunk. Nem kéri Bartimeustól, hogy kövesse 艖t, hanem azt mondja neki, hogy menjen és kezdje el járni az útját. Márk mégis azzal zárja a történetet, hogy Bartimeus követni kezdi Jézust: szabadon választja, hogy követi 艖t, aki az Út! Kedves testvéreim, vigyük bizalommal Jézus elé saját és szeretteink betegségeit is, vigyük el azoknak a fájdalmát, akik úgy érzik, hogy elvesztek és életük kilátástalanná vált! Kiáltsunk értük is, és bízzunk abban, hogy az Úr meghallgat minket és megáll el艖ttünk! 鈥� zárta szerdai katekézisét Leó pápa.