Az Oroszlán á貹: vatikáni dokumentumfilm Leó pápa perui missziós éveiről
Vertse Márta - Vatikán
A riport a Chulucanas, Trujillo, Chiclayo, Callao és Lima közötti útvonalon követte nyomon a leendő pápa életét és munkásságát, amelynek fontos részét alkotja az ágostonrendieknél végzett képzés, az árvizek és járványok idején a lakosságnak nyújtott segítség, a fiatalok és családok körében folytatott plébániai élet, az ingyen konyhák szervezése és az emberkereskedelem elleni küzdelem.
„A perui pápa! A perui pápa!”. Peruban mindenki XIV. Leó pápáról beszél. Mindenki szeretettel és nosztalgiával idézi fel személyiségét, emlékezve a tőle kapott jóra. Miközben a riportban megkérdezett személyek az új pápa iránti határtalan szeretetről tanúskodnak, háttérbe szorul a szegénység, a bizonytalanság, a környezetszennyezés és a bűnözési ráta növekedése, ami az utolsó öt évben már meghaladta a 70%-ot, ezért már kerülni kell, hogy este egyedül menjen ki valaki az utcára, mert veszélyessé vált.
A peruiak számára lényegtelen, hogy Leó pápa Chicagóban született
„A Pápa perui!” A latin-amerikai ország lakói számára elhanyagolható az a tény, hogy Robert Francis Prevost Chicagóban született. „A Pápa perui” – mondják ezt mindannyian, különösen az ország északi részén. Az viszont egyáltalán nem elhanyagolható, hogy aki 2025. május 8-án XIV. Leó pápa lett, mintegy húsz éven át végezte missziós munkáját Chulucanasban, Trujillóban, mint apostoli kormányzó Callaóban, majd, mint püspök Chiclayóban. Az ágostonrendi misszionárius mély nyomot hagyott a latin-amerikai országban, a zene, az öröm, a befogadás földjén, amely olyan természeti szépségekkel rendelkezik, mint a Machu Picchu, mint az Andok hegyvonulata, és mint az ’overturism’, a túlzott turizmus által ostromolt egyéb helyszínek, de az ország egyidejűleg a végletes szegénység és a lepusztultság helye. Rossz állapotú, göröngyös és poros utak, fából és téglából készült kis házak, amelyeket egyfajta iszapkeverékkel ragasztottak össze, néhány közülük színes, mintha a Lego építőjáték tégláiból állították volna össze őket. Máshol egy darab kerítés szolgál ajtóként és a szegények végtelen sorokban kopogtatnak a plébániákon berendezett étkezdék ajtaján vagy más, hasonlóan szegény lakóházak udvaraiban.
Egyre inkább kiszélesednek a nyomornegyedek
A favelák nyomornegyedek, amelyeket itt pueblo nuevo-nak, új városnak hívnak, egyre jobban elterjednek. A száraz éghajlat égeti a tetőlemezeket, és az egyetlen víz a Községházáról érkezik, megöntözve 5-6 virágágyást. A hámló falú, sárgás színű kis templomokat most a pápa fényképe díszíti. Kolostorok, szerzetesnővérek és fogadalmasok házai, a gyarmatosítás idejét idéző szent épületek váltják egymást ékszerekkel díszített Szűzanyákkal, Krisztus szobrokkal, amelyek valódi haját fiatal lányok adományozták, a templomokban az oltárokat a barokk kézművesség jellegzetes intarziái gazdagítják – számol be róla a vatikáni média riportja.
Prevost ágostonrendi szerzetes mindig a szükséget szenvedők segítségére sietett
Ezen a mély különbségekkel és ellentmondásokkal teli, ugyanakkor annyi humánummal, annyi életörömmel, és a mások iránti elkötelezettséggel jellemezhető helyszínen az ágostonrendi Prevost közel huszonkét éven át misszionáriusként képezte magát és a fogadalmasokat, élt, beszélt, tanított, viccelődött és énekelt. Szentmiséket mutatott be és lelkigyakorlatokat szervezett szexmunkás csoportoknak, az emberkereskedelem női áldozatainak, azoknak, akiket prostitúcióra kényszerítettek, hogy meghallgassa problémáikat és segítsen nekik, hogy ki tudjanak lépni a végzetes körből és saját vállalkozásokba kezdhessenek.
Szandálban járta végig a szeméttel teli sugárutakat, a tengervíz áradásával járó „El Niño” jelenség idején sárba süllyedő csizmában kereste fel híveit, padlóburkolat nélküli termekben mutatott be szentmisét, áldoztatott, bérmált, ebédelt idős házaspárok és egykeresős családok otthonában. Szegények számára kezdeményezett menzákat más szegények házában vagy plébániákon, megafonnal járta körbe a rá bízott kerületeket, hogy hívja az embereket: vegyenek részt a vasárnapi szentmisén. Perui hívei elmondták, hogy mindig komoly és mindig derűlátó volt, arcán a szokásos kedves mosollyal, mindig figyelmesen fordult mindenki és minden felé. Egy olyan plébános volt, aki az imádságnak és a kánonjog tanulmányozásának szentelte magát, ahogy azt a trujillói szobájában lévő éjjeliszekrényén lévő könyve is tanúsítja, amit a rendtársai érintetlenül hagytak. Egyben olyan lelkipásztor volt, aki mindig készen állt arra, hogy segítsen. A pandémia tetőpontján a Callao peremvidékén található nyomorúságos Pachacutéc kerületében négyezer csirkét és sertést küldött a plébániára, hogy enyhítse éhségét azoknak, akiknek nem volt sem ennivalójuk, sem munkájuk. Készen állt arra, hogy pizzát készítsen a többi ágostonrendi szerzetessel és elfújja a gyertyákat egy születésnapi tortán, miközben a perui népi kultúra szerves részét képező néptánc énekét, a Marinera-t dalolja. Olyan lelkipásztor volt, aki készen állt mindig, hogy egyedül elinduljon autójával és városrészről városrészre Szűzanya szobrokat avasson fel, ebédeljen fiatalokkal, akik az utolsó percben hívták meg. Készen állt arra, hogy esőkabátjában és csizmájában a súlyos áradás sújtotta utcákon segítsen azoknak a családoknak, akiknek mindenét elvitte a csaknem kétméter magasságú árvíz.
A perui hívek ma is Roberto atyának hívják XIV. Leó pápát
„El padre” – „Az atya” - Nagyon kevesen vannak a szerzetesek, papok, hívők, családok, fiatalok és a rengeteg szegény között, akik képesek XIV. Leó pápának hívni Péter új utódját. Ő még mindenki számára Roberto atya, legfeljebb annyit tesznek hozzá, hogy monsignore, vagyis prelátus.
A vatikáni média rekonstruálta Prevost ágostonrendi szerzetes perui éveit egy olyan utazáson keresztül, amely Lima, Callao, Trujillo, Chichlayo, Chulucanas és Piura városait érintette. Többek között néhány teljesen új kép, helyszín, hangfelvétel, tanúbizonyság, videó és fénykép látható abban a dokumentumfilmben, amelyet a Kommunikációs Dikasztérium készített, és amelyet a nemzetközi közönség számára június 20-án 17 órakor tették közzé. Egy órával korábban, 16 órakor a Vatikáni Filmarchívumban is levetítették a dokumentumfilmet, amelynek címe: „A Perui Oroszlán”. XIV. Leó pápa egy Oroszlán Pápa, név és lélek szerint; „de Perú”, Peruból, mert a pápa perui, „el Papa es peruano”, ahogy perui hívei továbbra is ezt hirdetik.