Le贸 p谩pa a csal谩dok jubileum谩n: Krisztusra alapozva val贸s铆tsuk meg az egyetemes egys茅get
Vertse Márta 鈥� Vatikán
A világ minden részét képvisel艖 zarándokok színes sapkáikat, társulataik, mozgalmaik zászlóit, nemzetiszín疟 lobogóikat lengetve, véget nem ér艖 tapsviharral fejezték ki XIV. Leó pápa iránti szeretetüket. Homíliájában a Szentatya Isten szeretetér艖l szólt, amely az egész emberiséget érinti és amely végtelen. A megtestesült Ige hozta el a világ számára az élet és az üdvösség ajándékát 鈥� fejtette ki a pápa, hangsúlyozva, hogy a családokból születik a népek jöv艖je, legyenek a béke jelei a társadalom és a világ számára.
Jézus szeretetének nagy terve az egész emberiséget érinti
XIV. Leó pápa homíliáját a szentmisén elhangzott evangéliumi szakaszhoz f疟zte (vö. Jn 17,20), amelyben Jézus az Utolsó Vacsorán értünk imádkozik. Isten Igéje, aki emberré lett, immár földi élete végéhez közeledik és ránk, testvéreire gondol. A Szentlélek erejével áldást, könyörgést és dicséretet intéz az Atyához. És mi is, amikor csodálattal és bizalommal eltelve csatlakozunk Jézus imájához, szeretete révén bekapcsolódunk egy nagy tervbe, amely érinti az egész emberiséget 鈥搈utatott rá a Szentatya. Krisztus ugyanis azt kéri, hogy legyünk mindnyájan 鈥瀍gyek鈥�. Ez a legnagyobb jó, amit csak kívánni lehet, mert ez az egyetemes egység megvalósítja a teremtmények között a szeretet örök közösségét, amely maga az Isten, mint Atya, aki az életet adja, a Fiú, aki az életet befogadja, és a Lélek, aki osztozik benne.
Egységünk alapja Isten szeretete
Az Úr nem azt akarja, hogy az egység által egy meghatározhatatlan, alaktalan, tömeggé, egy névtelen tömbbé váljunk, hanem azt kívánja, hogy egyek legyünk: 鈥濴egyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek 艖k is mibennünk egyek鈥� (21.) 鈥� idézte Leó pápa az evangéliumi szakaszból Jézus imájának szavait. Az egység, amelyért Jézus imádkozik, tehát egy olyan közösség, amely Isten szeretetén alapul, amelyb艖l az élet és az üdvösség a világba jön. Ez mindenekel艖tt ajándék, amelyet Jézus hoz el számunkra. Isten Fia ugyanis emberi szívéb艖l fordul az Atyához, mondván: 鈥�én 艖bennük és te énbennem, hogy így 艖k is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebb艖l a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted 艖ket, amint engem szerettél鈥� (23).
Isten végtelenül szeret bennünket
A Szentatya arra buzdított, hogy hallgassuk csodálattal ezeket a szavakat: Jézus kinyilatkoztatja nekünk, hogy Isten úgy szeret minket, ahogyan önmagát szereti, vagyis végtelenül, amint az Atya egyszülött Fiát szereti. Isten szeret el艖ször 鈥� hangsúlyozta Leó pápa, hiszen err艖l maga Krisztus tesz bizonyságot, amikor ezt mondja az Atyának: 鈥瀖ár a világ teremtése el艖tt szerettél engem鈥� (24). És ez valóban így van: Isten irgalmasságában mindig magához akar ölelni minden embert, és a Krisztusban értünk adott élete az, ami eggyé tesz, ami összeköt bennünket 鈥� mondta homíliájában XIV. Leó pápa, hozzátéve, hogy örömmel tölt el bennünket ma, a Családok és gyermekek, nagyszül艖k és id艖sek jubileumán ez az evangéliumi szakasz.
Életünk kezdetét艖l fogva szükségünk van kölcsönös gondoskodásra
Ezután felidézte Ferenc pápa tanítását, aki idén január elsején mondott Úrangyala imájában kifejtette, hogy 鈥瀖inden ember valakinek a gyermeke, de egyikünk sem választotta a születését鈥� (Úrangyala ima, 2025. január 1.). Amint megszülettünk, szükségünk volt rá, hogy valaki gondoskodjon testünkr艖l, lelkünkr艖l. Mindannyian tehát egy kapcsolatnak, vagyis az emberség szabad és felszabadító kötelékének és a kölcsönös gondoskodásnak köszönhet艖en élünk 鈥� szögezte le Leó pápa. Megállapította, hogy olykor ezt az emberséget elárulják. Például minden alkalommal, amikor a szabadságra hivatkoznak, de nem azért, hogy életet adjanak, hanem hogy elvegyék azt, nem azért, hogy segítsenek, hanem hogy megsértsenek. Jézus azonban még a gonoszsággal szemben is, amely ellenszegül és gyilkol, továbbra is imádkozik értünk az Atyához, és imája gyógyírként hat sebeinkre, a megbocsátást és a kiengesztel艖dést hirdeti mindenki számára.
A családokból születik a népek jöv艖je
XIV. Leó pápa a következ艖 szavakkal értelmezte Jézus imáját: 鈥濧z Úrnak ez az imája teljes értelmet ad egymás iránti szeretetünk ragyogó pillanatainak, mint szül艖k, nagyszül艖k, fiú- és leánygyermekek. És ezt akarjuk hirdetni a világnak: azért vagyunk itt, hogy az Úr akaratának megfelel艖en 鈥瀍gyek鈥� legyünk, családjainkban és bárhol, ahol élünk, dolgozunk és tanulunk: különböz艖ek, mégis egyek, sokan, mégis egyek, mindig, minden körülmény között és az élet minden id艖szakában鈥�. Ha Krisztusra alapozva szeretjük egymást, aki 鈥瀉z alfa és az ómega鈥�, 鈥瀉 kezdet és a vég鈥� (vö. Jel 22,13), akkor a béke jelei leszünk mindenki számára, a társadalomban és a világban. És ne feledjük: a családokból születik a népek jöv艖je.
Szükség van a boldogok, szentek sorába iktatott házaspárok példájára
A Szentatya örömmel utalt rá, hogy az elmúlt évtizedekben a házastársakat nem külön-külön, hanem együtt, házaspárként iktatták a boldogok és szentek közé. Felidézte a Gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Kis Szent Teréz szülei, Boldog Louis és Zélie Martin, valamint az olasz házaspár, Boldog Luigi és Maria Beltrame Quattrocchi példáját. Emlékeztetett a boldoggá avatott hétgyermekes lengyel Ulma családra is, amelyben a szül艖k és a gyermekek egyesültek a szeretetben és a vértanúságban. Az egyház példamutató tanúként tekintve a házastársakra azt fejezi ki, hogy a mai világnak szüksége van a házastársi szövetségre, hogy megismerje és befogadja Isten szeretetét, hogy egyesít艖 és megbékít艖 erejével legy艖zze mindazokat az er艖ket, amelyek szétzilálják a kapcsolatokat és a társadalmakat.
Utalással Szent VI. Pál Humanae vitae k. enciklikájára a Szentatya megállapította, hogy a házasság a férfi és a n艖 közötti igaz szerelem alapelve: teljes, h疟séges és termékeny szeretet. Ez a szeretet, miközben egyetlen testté alakítja 艖ket, megadja számukra a képességet, hogy életet adjanak Isten képmása szerint. Leó pápa arra bátorította a szül艖ket, hogy legyenek gyermekeik számára a következetesség példaképei, viselkedjenek úgy, ahogyan szeretnék, hogy 艖k i sviselkedjenek, az engedelmességen keresztül neveljék 艖ket a szabadságra. A gyermekek pedig legyenek hálásak szüleiknek: mondjanak köszönetet az élet ajándékáért, ez az édesapa és édesanya (vö. Kiv 20,12) tiszteletének els艖 módja. A nagyszül艖knek és id艖seknek végül azt ajánlotta, hogy bölcsességgel és együttérzéssel vigyázzanak szeretteikre, azzal az alázattal és türelemmel, amelyre az évek tanítanak.
A család kiváltságos hely a Jézussal való találkozásra
A családban a hit az élettel együtt, nemzedékr艖l nemzedékre örökl艖dik át: megosztjuk egymással, mint az asztalon lév艖 ételt és a szívünkben lév艖 szeretetet. Ez teszi a családot kiváltságos hellyé a Jézussal való találkozásra, aki szeret minket és mindig a javunkat akarja 鈥� tanította XIV. Leó pápa, majd a következ艖 szavakkal zárta a Családok, gyermekek, szül艖k, nagyszül艖k, id艖sek jubileumi szentmiséjén mondott homíliáját: 鈥�És még egy utolsó dolgot szeretnék hozzátenni. Isten Fiának imája, amely reménnyel áraszt el bennünket az úton, arra is emlékeztet, hogy egy napon mindannyian egyek leszünk (vö. Szent Ágoston, Sermo super 127. Zsoltár), egyek az egyetlen Üdvözít艖ben, akiket Isten örök szeretete ölel át. Nemcsak mi, hanem azok az apukák és anyukák, nagymamák és nagypapák, fivérek, n艖vérek és gyermekeik, akik már el艖ttünk jártak az 艕 örök Húsvétjának fényében, és úgy érezzük, hogy 艖k is itt vannak velünk együtt az ünneplésnek ebben a pillanatában鈥�.
