Le贸 p谩pa a szeminarist谩knak: Krisztus sz铆v茅vel szolg谩lj谩tok a misszi贸s egyh谩zat!
Isabella Piro / Ged艖 Ágnes - Vatikán
Egy vonzó kaland, amelynek motorja a szív, amelyben föllelhetik Isten nyomait. XIV. Leó így határozta meg a papi hivatást annak a közel négyezer szeminaristának, akikkel június 24-én délel艖tt 11 órakor találkozott a Szent Péter-bazilikában. A papnövendékek a világ számos országából érkeztek Rómába a nekik szentelt jubileumra. Sokan elhozták nemzeti zászlóikat, és valamennyien nagy tapssal fogadták az érkez艖 pápát, örömmel kiáltozva: 鈥濴eó pápa! Leó pápa!鈥�. Róma püspöke 鈥� aki olasz és spanyol nyelven felváltva mondta el beszédét 鈥� zarándokoknak és a remény tanúinak nevezte 艖ket, akik arra kaptak meghívást, hogy hidak legyenek, ne pedig akadályok a Krisztussal való találkozáshoz. Legyenek az üdvözít艖 Ige szelíd és er艖s hirdet艖i, egy nyitott és missziós, kilép艖 egyházat szolgáljanak.
A konfliktusoktól és nárcizmustól szenved艖 társadalomban segítsék a szenved艖ket
Különösen egy olyan társadalomban és kultúrában, amelyet konfliktusok és nárcisztikus viselkedés sújt, a szeminaristáknak Krisztus szívével kell szeretniük, igent mondani neki alázatosan és bátran, saját bens艖 életükön dolgozva. Olykor félünk a szívünk mélyére nézni, mert ott sok sebet is hordozunk. Ne féljetek tör艖dni vele, hagyjátok, hogy segítsenek nektek, mert éppen azokból a sebekb艖l születik majd a képesség, hogy a szenved艖k mellé álljatok. Bens艖 élet nélkül nem létezhet spirituális élet sem, mert Isten éppen ott szól hozzánk鈥�.
Hallgassák meg a szegények és a fiatalok kiáltását, akik az élet értelmét keresik
A bels艖 világhoz vezet艖 legjobb út az imádság, mely gyors és összekötött korunkban lehet艖vé teszi, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét, megismerjük valóban önmagunkat, a körülvev艖 világgal kapcsolatban is. 鈥濧 szigorú teológiai tanulmányaitok mellett nyitott elmével és szívvel hallgassátok meg a kultúra hangját is, mint ahogy a mesterséges intelligencia és a közösségi média kihívásait is. F艖ként pedig, ahogy Jézus tette, halljátok meg a kicsinyek, a szegények, az elnyomottak és a fiatalok gyakran csöndes kiáltását, akik értelmet keresnek az életüknek鈥�.
Ne legyenek felületesek és képmutatók; a válságok kegyelmi lehet艖ségek
Ugyanilyen fontos a megkülönböztetés is, ami 鈥� Mária példájára 鈥� képessé tesz a meg艖rzésre és az elmélkedésre. Arra, hogy összerakják a töredékeket, az álmokat, a vágyakat és az ambíciókat, amelyek a szívükben sorakoznak, olykor zavarosan. Óvakodjatok a felületességt艖l, utasítsatok el minden álcát és képmutatást 鈥� intette a pápa a szeminaristákat. 鈥濲ézusra függesztett tekintettel kell megtanulni nevet és hangot adni a szomorúságnak, a félelemnek, a szorongásnak, a méltatlankodásnak is, mindent összefüggésbe hozva Istennel. A válságokat, a korlátokat, az esend艖ségeket nem elfedni kell, hanem inkább a kegyelem és a húsvéti tapasztalat alkalmaiként megélni鈥�.
Isten irgalmasságáról tanúskodni a hatalomvágy uralta világban
鈥�Életetek legyen a szeretet ajándéka鈥� 鈥� hangsúlyozta a pápa, emlékeztetve rá, hogy Krisztus szívét hatalmas együttérzés töltötte meg. 鈥濫gy olyan világban, ahol gyakran találkozunk a hálátlansággal és hatalomvággyal, és ahol olykor a leselejtezés kultúrájának logikája látszik érvényesülni, nektek az a hivatásotok, hogy tanúskodjatok Krisztus hálájáról és önzetlenségér艖l, szívének ujjongásáról és örömér艖l, gyengédségér艖l és irgalmáról. Gyakoroljátok a befogadást és a közelséget, a nagylelk疟 és önzetlen szolgálatot, hagyva, hogy a Szentlélek 鈥瀎elkenje鈥� emberségeteket még a papszentelés el艖tt鈥�.
A papi élet szenvedélye vezesse 艖ket
A papnövendékek el艖tt tehát egy hosszú, megkülönböztetéssel és képzéssel teli út áll. Soha ne adják alább, sose érjék be kevéssel, ne legyenek puszta passzív befogadók, hanem lelkesítse 艖ket a papi élet, prófétai szívvel éljék meg a jelent és így tekintsenek a jöv艖be.
Az elmélkedése végén XIV. Leó üdvözölte a püspököket, akik elkísérték a szeminaristákat, majd végighaladt a Szent Péter-bazilika hajóján a jelenlév艖k között: mosolygott, megszorította a felé nyújtott kezeket, rózsafüzéreket áldott meg, szeretettel megköszönte a sok ajándékot, amit kapott. A fiatalok lelkesedése magával ragadó volt, sokan jegyzeteltek a pápa beszéde alatt, a legfontosabb gondolatokat fehér lapokra írták föl.
