Le¨® p¨¢pa a szeminarist¨¢knak: Krisztus sz¨ªv¨¦vel szolg¨¢lj¨¢tok a misszi¨®s egyh¨¢zat!
Isabella Piro / Ged? Ágnes - Vatikán
Egy vonzó kaland, amelynek motorja a szív, amelyben föllelhetik Isten nyomait. XIV. Leó így határozta meg a papi hivatást annak a közel négyezer szeminaristának, akikkel június 24-én délel?tt 11 órakor találkozott a Szent Péter-bazilikában. A papnövendékek a világ számos országából érkeztek Rómába a nekik szentelt jubileumra. Sokan elhozták nemzeti zászlóikat, és valamennyien nagy tapssal fogadták az érkez? pápát, örömmel kiáltozva: ?Leó pápa! Leó pápa!¡±. Róma püspöke ¨C aki olasz és spanyol nyelven felváltva mondta el beszédét ¨C zarándokoknak és a remény tanúinak nevezte ?ket, akik arra kaptak meghívást, hogy hidak legyenek, ne pedig akadályok a Krisztussal való találkozáshoz. Legyenek az üdvözít? Ige szelíd és er?s hirdet?i, egy nyitott és missziós, kilép? egyházat szolgáljanak.
A konfliktusoktól és nárcizmustól szenved? társadalomban segítsék a szenved?ket
Különösen egy olyan társadalomban és kultúrában, amelyet konfliktusok és nárcisztikus viselkedés sújt, a szeminaristáknak Krisztus szívével kell szeretniük, igent mondani neki alázatosan és bátran, saját bens? életükön dolgozva. Olykor félünk a szívünk mélyére nézni, mert ott sok sebet is hordozunk. Ne féljetek tör?dni vele, hagyjátok, hogy segítsenek nektek, mert éppen azokból a sebekb?l születik majd a képesség, hogy a szenved?k mellé álljatok. Bens? élet nélkül nem létezhet spirituális élet sem, mert Isten éppen ott szól hozzánk¡±.
Hallgassák meg a szegények és a fiatalok kiáltását, akik az élet értelmét keresik
A bels? világhoz vezet? legjobb út az imádság, mely gyors és összekötött korunkban lehet?vé teszi, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét, megismerjük valóban önmagunkat, a körülvev? világgal kapcsolatban is. ?A szigorú teológiai tanulmányaitok mellett nyitott elmével és szívvel hallgassátok meg a kultúra hangját is, mint ahogy a mesterséges intelligencia és a közösségi média kihívásait is. F?ként pedig, ahogy Jézus tette, halljátok meg a kicsinyek, a szegények, az elnyomottak és a fiatalok gyakran csöndes kiáltását, akik értelmet keresnek az életüknek¡±.
Ne legyenek felületesek és képmutatók; a válságok kegyelmi lehet?ségek
Ugyanilyen fontos a megkülönböztetés is, ami ¨C Mária példájára ¨C képessé tesz a meg?rzésre és az elmélkedésre. Arra, hogy összerakják a töredékeket, az álmokat, a vágyakat és az ambíciókat, amelyek a szívükben sorakoznak, olykor zavarosan. Óvakodjatok a felületességt?l, utasítsatok el minden álcát és képmutatást ¨C intette a pápa a szeminaristákat. ?Jézusra függesztett tekintettel kell megtanulni nevet és hangot adni a szomorúságnak, a félelemnek, a szorongásnak, a méltatlankodásnak is, mindent összefüggésbe hozva Istennel. A válságokat, a korlátokat, az esend?ségeket nem elfedni kell, hanem inkább a kegyelem és a húsvéti tapasztalat alkalmaiként megélni¡±.
Isten irgalmasságáról tanúskodni a hatalomvágy uralta világban
?Életetek legyen a szeretet ajándéka¡± ¨C hangsúlyozta a pápa, emlékeztetve rá, hogy Krisztus szívét hatalmas együttérzés töltötte meg. ?Egy olyan világban, ahol gyakran találkozunk a hálátlansággal és hatalomvággyal, és ahol olykor a leselejtezés kultúrájának logikája látszik érvényesülni, nektek az a hivatásotok, hogy tanúskodjatok Krisztus hálájáról és önzetlenségér?l, szívének ujjongásáról és örömér?l, gyengédségér?l és irgalmáról. Gyakoroljátok a befogadást és a közelséget, a nagylelk? és önzetlen szolgálatot, hagyva, hogy a Szentlélek ?felkenje¡± emberségeteket még a papszentelés el?tt¡±.
A papi élet szenvedélye vezesse ?ket
A papnövendékek el?tt tehát egy hosszú, megkülönböztetéssel és képzéssel teli út áll. Soha ne adják alább, sose érjék be kevéssel, ne legyenek puszta passzív befogadók, hanem lelkesítse ?ket a papi élet, prófétai szívvel éljék meg a jelent és így tekintsenek a jöv?be.
Az elmélkedése végén XIV. Leó üdvözölte a püspököket, akik elkísérték a szeminaristákat, majd végighaladt a Szent Péter-bazilika hajóján a jelenlév?k között: mosolygott, megszorította a felé nyújtott kezeket, rózsafüzéreket áldott meg, szeretettel megköszönte a sok ajándékot, amit kapott. A fiatalok lelkesedése magával ragadó volt, sokan jegyzeteltek a pápa beszéde alatt, a legfontosabb gondolatokat fehér lapokra írták föl.
