杏MAP导航

Vertse Márta - Vatikán

Püspöktestvéreihez intézett beszédében Leó pápa mindenekel?tt csodálatát fejezte ki, hogy zarándokként eljöttek Rómába, ismerve küldetésük sürget? követelményeit. De miel?tt pásztorok lennének – a pápához hasonlóan – mindnyájan az Úr nyájának juhai! – kezdte beszédét a Szentatya, majd hozzátette: ?Így mi vagyunk az els?k, akik meghívást kaptunk, hogy átlépjük a Szentkaput, a Megváltó Krisztus jelképét. Ahhoz, hogy a ránk bízott Egyházat vezethessük, engednünk kell, hogy ?, a Jó Pásztor mélyen megújítson bennünket, hogy teljes egészében megfeleljünk az ? szívének és szeretete misztériumának.

Hitünk és reménységünk Istent?l származik

?Spes non confundit” – a remény nem csal meg (Rm 5,5) – utalt a Szentatya Ferenc pápa bullájára, amellyel meghirdette a 2025-ös szentévet. Ennek a prófétai megbízatásnak a püspökök az els? örökösei, és az a feladatuk, hogy meg?rizzék, szavakkal és tanúságtétellel átadják Isten népének. Azt hirdetni, hogy a remény nem csal meg, néha azt jelenti, hogy az árral szemben kell haladnunk. De éppen ezekben a pillanatokban mutatkozhat meg a legjobban, hogy hitünk és reménységünk nem t?lünk, hanem Istent?l származnak. És ha valóban a szenved?k mellé állunk, akkor a Szentlélek felélesztheti a már csaknem kiégett lángot is – fejtette ki beszédében XIV. Leó pápa.

A püspök a rábízott részegyház egységének látható elve

A püspök a remény tanúja, Istenben szilárdan gyökerez?, az egyházat szolgáló életének példájával Ez olyan mértékben valósul meg, amennyiben azonosul Krisztussal – mutatott rá a pápa, majd beszédében ennek a tanúságtételnek néhány jellemz? vonásához f?zte elmélkedését.

A püspök mindenekel?tt a rá bízott részegyház egységének látható elve. Feladata, hogy a részegyházban növekedjen a szeretetközösség minden tagja és az egyetemes egyház között, értékelve a különféle ajándékok és szolgálatok hozzájárulását a közös növekedéshez és az evangélium terjesztése érdekében. A püspök küldetésében számíthat arra a különleges isteni kegyelemre, amelyet a püspökszentelés során kapott: ez nyújt neki támaszt, mint a hit mestere, mint lelki vezet?, ez hatja át odaadását Isten országáért, az emberek örök üdvösségéért, azért, hogy a történelmet átalakítsa az evangélium erejével.

Az isteni erényeknek megfelel? élet

A második szempontban a pápa a püspök életformájából indult ki, ami az isteni erényeknek megfelel? élet. Ez azt jelenti, hogy a f?pásztor teljes mértékben engedelmeskedik a Szentlélek m?ködésének, ami feléleszti benne a hit, remény, szeretet erényeit és táplálja azokat, mint a t?z lángja a lét különféle helyzeteiben.

A püspök továbbá a hit embere – szögezte le Leó pápa, idézve a Zsidókhoz írt levélb?l, amely felsorolja a hit tanúinak hosszú sorát. Mózes, akit Isten arra hívott meg, hogy a választott népet elvezesse az ígéret földjére, ?állhatatosan kitartott, mintha látta volna már a láthatatlant” (Zsid 11,27). A püspök egyházában közbenjáró, mert a Lélek tartja életben a hit lángját szívében.

A hit reményeink szilárd alapja

A püspök, ugyanennek a távlatában a remény embere, mert a ?hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása (Zsid 11,1). Különösen, amikor a nép útja fárasztóvá válik, a püspök nem szavakkal, hanem közelségével segít. Amikor a családok túlzott terheket cipelnek, és a közintézmények nem támogatják ?ket megfelel?en; amikor a fiataloknak csalódást okoznak a hamis üzenetek; amikor az id?sek és a súlyos fogyatékossággal él?k elhagyatottnak érzik magukat, a püspök közel van, és nem recepteket kínál fel, hanem olyan közösségnek a tapasztalatát, amely az evangéliumot egyszer?ségben és megosztásban kívánja megélni.

Amoris officium – a szeretet szolgálata Szent Ágoston szavaival

Ezáltal hite és reménye összeolvad benne, mint a lelkipásztori szeretet emberében. A püspök egész élete, egész sokoldalú szolgálata ebben találja meg egységét, amit Szent Ágoston amoris officiumnak, a szeretet szolgálatának nevez. Itt fejez?dik ki a leginkább, hogy a teológiai erények embere – mondta a pápa, utalva a püspökök sokrét? küldetésére. Döntéseiket mindig hassa át Jézus Krisztus, a Jó Pásztor szeretete. A napi szentáldozásból merített kegyelem segítségével a püspök legyen a testvéri szeretet példája minden munkatársa, környezete számára. Szíve és háza legyen nyitott és befogadó.

A Szentatya ezután a további nélkülözhetetlen erényekre hívta fel püspöktestvérei figyelmét, mint a lelkipásztori óvatosság, a szegénység, a tökéletes önmegtartóztatás a cölibátusban, továbbá az emberi erények.

Párbeszéd és szinodalitás

A lelkipásztori óvatosság az a bölcsesség, ami a püspököt vezeti döntéseiben, az egyházmegye kormányzásában, a hívekkel és társulataikkal való kapcsolatokban. Ennek egyik világos jele a párbeszéd, mint stílus és módszer a kapcsolatokban, a szervezetek elnökségében, a részegyház szinodalitásának a kezelésében. Leó pápa megállapította, hogy Ferenc pápa ezen a téren nagy lépést tett el?re, pedagógia bölcsességgel hangsúlyozva a szinodalitást, mint az egyház életének dimenzióját. Ez a lelkipásztori óvatosság lehet?vé teszi a püspök számára, hogy az egyházmegyei közösségben érvényre juttassa a hagyományokat, el?mozdítva új kezdeményezéseket.

A gazdagságtól való elszakadás, evangéliumi szegénység

A püspök, tanúskodva Jézusról, megéli az evangéliumi szegénységet – folytatta püspöktestvéreihez intézett beszédét a Szentatya. Stílusa egyszer?, mérsékelt, nagylelk? és méltóságteljes, ugyanakkor megfelel népe többsége körülményeinek. A szegény emberek találjanak benne apát és testvért, ne érezzék magukat kényelmetlenül, amikor találkoznak vele vagy belépnek otthonába. A püspök személyesen eltávolodott a gazdagságtól, és nem engedi, hogy a gazdagság vagy egyéb hatalmi formák alapján kivételes el?nyben részesítsék. A püspöknek nem szabad elfelejtenie, hogy Jézushoz hasonlóan, a Szentlélek felkentje, akit elküldtek, hogy örömhírt hirdessen a szegényeknek.

A mennyek országáért vállalt cölibátus és szüzesség

A tényleges szegénységgel együtt a püspök megéli a szegénységnek azt a formáját is, ami a ?mennyek országáért” (vö. Mt 19,12) vállalt cölibátus és szüzesség. Nem csak arról van szó, hogy valaki n?tlen, hanem arról is, hogy gyakorolni kell a szív és a magatartás tisztaságát, az önmegtartóztatást és így élni Krisztus követését. A püspök legyen határozott és elszánt az olyan helyzetek kezelésében, amelyek botrányt okozhatnak, valamint különösen a kiskorúakkal szembeni visszaélések esetében, ragaszkodva a jelenlegi el?írásokhoz.

Az emberi erények ápolása

Végül a püspöknek azokat az emberi erényeket is ápolnia kell, amelyeket a zsinati atyák is említenek a Presbyterorum Ordinis dekrétumban és amelyek nagy segítséget jelenthetnek a püspöki szolgálatban. Megemlíthetjük a lojalitást, az ?szinteséget, a nagylelk?séget, a nyitottságot az elmében és a szívben, a képességet, hogy örüljünk azokkal, akik örülnek, és szenvedjünk azokkal, akik szenvednek. A pápa megemlítette még a párbeszédre és mások meghallgatására való hajlandóságot, valamint a szolgálatra való készséget. Ezeket az erényeket, amelyeket mindannyian természetünknél fogva többé-kevésbé birtokolunk, Jézus Krisztussal való összhangban a Szentlélek kegyelmével tudjuk ápolni.

Sz?z Mária, Szent Péter és Pál nyerjék el számukra a kegyelmeket

A pápa elmélkedése végén Sz?z Mária, Szent Péter és Pál közbenjárását kérte, hogy nyerje el a püspökök és közösségeik számára azokat a kegyelmeket, amelyekre a legnagyobb szükségük van. Legyenek a közösség emberei, mozdítsák mindig el? az egységet az egyházmegyei papság körében és minden pap tapasztalja meg a püspök atyaságát, testvériségét és barátságát. A szeretetközösségnek ez a lelkisége bátorítja a papokat lelkipásztori elkötelezettségükben, és egységben gyarapítja a részegyházat. XIV. Leó pápa megköszönte a püspököknek, hogy megemlékeznek róla imáikban, ? is imáiról biztosította a f?pásztorokat és áldását adta rájuk.