Leó pápa üzenetet küldött az anabaptista egyháznak alapításuk 500. évfordulójára
Antonella Palermo / Somogyi Viktória – Vatikán
Szeretni, egységben élni, szolgálni. Így összegezhető XIV. Leó angol nyelvű üzenete az anabaptista mozgalomhoz, amely „A szeretet bátorsága” mottóval emlékezik meg alapításának 500. évfordulójáról. A mozgalom 1525-ben született Zürichben, amikor Ulrich Zwingli tanítványainak egy csoportja szolgáltatta ki az első felnőtt keresztséget a modern korban. A pápa azért imádkozik, hogy a kapcsolatok testvériek legyenek, „mélyüljenek el és növekedjenek”.
Jézus minden követője elmerülhet a hit újdonságában
A feltámadt Jézus szavait használja, aki békét ad tanítványainak, és aki nem rejtette el szenvedésének jeleit, amelyek még mindig láthatók voltak megdicsőült testén. „Jézus minden követője elmerülhet a hit és a keresztény élet radikális újdonságában” – hangsúlyozta a pápa. Rámutatott, hogy valójában ez a megújulási vágy jellemzi magát az anabaptista mozgalmat is.
Szükség van az emlékezet megtisztítására a sebek begyógyításához
Ezután felhívást intézett a katolikusokhoz és a mennonitákhoz, a legnagyobb anabaptista egyházakhoz: „tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy a szeretet parancsát, a keresztény egységre való felhívást és a mások szolgálatára vonatkozó küldetést éljék”. XIV. Leó szerint az őszinteség és a kedvesség tulajdonságai szintén szükségesek a közös történelemről való elmélkedéshez. Kiemelte, hogy ez egy olyan történelem, „amely sebeket és fájdalmas történeteket tartalmaz, amelyek a mai napig befolyásolják a katolikus-mennonita kapcsolatokat és felfogásokat”. Ezért fontos „az emlékezet megtisztítása és a történelem közös újra olvasása, amely lehetővé teszi számunkra, hogy begyógyítsuk a múlt sebeit és új jövőt építsünk a szeretet bátorsága által”. Csak így teremhet tartós gyümölcsöt a teológiai és lelkipásztori párbeszéd.
Minél jobban növekszik az egység, annál hatékonyabb Krisztus tanúságtétele
Tudatában annak, hogy ez biztosan nem könnyű feladat, a pápa felidézte Jézus életének néhány pillanatát, amelyekben a leginkább próbatételnek volt kitéve, feltárva, hogy mennyire döntőek voltak és ma is azok a szeretet parancsolatai. Péter utóda ezután visszatért az egység témájához, Szent Ágostont idézve: „Minden reményem kizárólag a te nagy irgalmadban van. Add meg, amit parancsolsz, és parancsold azt, amit akarsz” (Vallomások, X, 29-40). Végül hozzátette, hogy a háború sújtotta világunkban alapvető fontosságú, hogy folyamatosan a gyógyulás és a testvériség elmélyülésének útján járjunk: „Minél egységesebbek a keresztények, annál hatékonyabb lesz Krisztusról, a Béke Fejedelméről tett tanúságtételünk a szeretteljes találkozás civilizációjának építésében”.