XIV. Leó a Santa Maria Maggiore-bazilikában a Mária-ikon előtt és Ferenc pápa sírjánál imádkozott
Salvatore Cernuzio / Somogyi Viktória – Vatikán
XIV. Leó pápa fontos gesztusa a bazilikában az volt, hogy letérdelt, és egy fehér rózsát – az elmaradhatatlan fehér rózsát, Szent Teréz emlékére – helyezett arra a márványra, ahová a Franciscus szót vésték fel. XIV. Leó pápa, miután Genazzanóba látogatott, ahol délután a Jó Tanács Anyjának kegyhelyén imádkozott, nem tért azonnal vissza a Vatikánba, hanem meghosszabbította útját a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy tiszteletét tegye elődje, Ferenc pápa előtt.
Este 7 után érkezett a bazilikába
19:05-kor, a látogatások zárórája után érkezett a pápa a libériai bazilika előtti térre, ahol a hívek éppen elfoglalták helyüket az esti rózsafüzér elimádkozására. A biztonságiak elzárták a bejáratokat és az átjárókat; ez volt az első jel. „De ki érkezik?” – kiáltotta egy asszony a korlát közelében. „A pápa, asszonyom!” „A pápa? Hogy-hogy a pápa?” Még be sem fejezhette a mondatot, amikor a fekete terepjáró megjelent a templom előtti körforgalomban, ahol nagy örömujjongás fogadta, nagy taps a „Leone, Leone” kiáltásokkal, amelyek mostanában az újonnan megválasztott pápa minden megjelenését kísérik.
A kocsi első ülésén ülő Prévost pápa az ablakból üdvözölte a jelenlévőket, majd belépett az oldalsó kapun, azon, amelyiken már több mint százszor láthatták behajtani a fehér Fiat 500 L-t Ferenc pápával a fedélzetén, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába tartott, hogy üdvözölje a Szűzanyát.
A hívők öröme
A hívek hangos tapssal fogadták a bazilika központi hajójánál belépő Szentatyát. A „Leó pápa!” kiáltás még hangosabb volt, amely a pápa érkezését kísérte, aki mosolyogva, nyugodtan, jobb kezét felemelve üdvözölte azokat, akik előtte álltak. Okostelefonok és fényképezőgépek serege örökített meg minden lépést, amelyet néhány simogatás és kézfogás tarkított. A pápa a Salus Populi Romani Mária-ikon kápolnája felé indult, ahol néhány pillanatra megállt imádkozni Róma védőszentjének ikonja előtt, amelyet a történelem és a hagyomány szerint Szent Lukács festett. A pápa egy csokor rózsát helyezett az oltárra.
Vele volt Rolandas Makrickas bíboros, a Santa Maria Maggiore-bazilika főpapja, és az argentin Angel Sixto Rossi bíboros is. Kifelé menet a pápa üdvözölt egy csoport apácát, valamint néhány asszonyt és gyermeket, akik a közelébe kerültek. Néhány kézfogás a csendőrök ellenőrzése mellett, miközben a bazilika mozaikjai és freskói alatt olasz és spanyol nyelvű kórusok harsantak fel.
Ima Ferenc pápa sírja előtt
Egy utolsó mosolyt vetett a tömegre, majd Leó pápa tekintetét egy kis bemélyedés felé fordította, ahol a fények játéka megvilágítja a jó pásztor keresztjét, amelyet Jorge Mario Bergoglio több mint 12 éven át viselt a nyakában fehér reverendája felett. A Szentatya egyik kísérője átadta a rózsát, a pápa pedig letérdelt és a sírra helyezte. Majd, továbbra is térden állva és csendben – amelyet a bazilikában jelenlévők is követtek –, percekig imádkozott, lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel. Két pápa – az egyik térden állva, a másik az égből nézve – találkozott egy kis, száraz, teljesen fehér térben. Erős hatású képkeret ez.
XIV. Leó az imát követően folytatta rövid látogatását, megállt a Maria Regina Pacis (Mária, a Béke királynője) szobor előtt, bepillantott a Pál-kápolnába, és röviden üdvözölte a kordonok mögött állókat az első sorokban. Majd a sekrestye felé vezető kijárat felé indult, további üdvözlések, fotó és videó-felvételek közepette, sőt, egy férfi videóhívásban mutatta éppen a családjának, hogy mi történik a bazilikában. „Micsoda szerencse! Éppen ma este jöttünk ide, és a pápa is itt volt!” – kiáltott fel egy asszony.
Visszatérés a Vatikánba
Az utolsó „Leone, Leone” (Leó, Leó) és az elmaradhatatlan „Viva il Papa” (Éljen a pápa) felkiáltásokkal övezve, a pápa, aki kevesebb, mint 72 órája viseli a fehér reverendáját, eltűnt a fakapuk mögött és visszatért autójával a Vatikánba.