ÐÓMAPµ¼º½

°­±ð°ù±ð²õ¨¦²õ

XIV. Le¨® p¨¢pa papokat szentelt: Nem t?k¨¦letesnek kell lenni, hanem hitelesnek!

Szombaton d¨¦lel?tt 10 ¨®rakor XIV. Le¨® p¨¢pa a Szent P¨¦ter-bazilik¨¢ban 11 diak¨®nust szentelt papp¨¢ a R¨®mai ·¡²µ²â³ó¨¢³úmegye sz¨¢m¨¢ra. A szertart¨¢son mintegy 5500-an vettek r¨¦szt. Hom¨ªli¨¢j¨¢ban M¨¢ria Erzs¨¦betn¨¦l tett l¨¢togat¨¢s¨¢nak liturgikus jelent¨¦s¨¦r?l, valamint arr¨®l elm¨¦lkedett, hogy a papok Isten n¨¦p¨¦hez tartoznak, ¨¦s a legfontosabb feladatuk az egyh¨¢z hiteles arc¨¢nak felmutat¨¢sa.

Ged? Ágnes ¨C Vatikán

Kedves testvéreim! Nagy öröm ez a mai nap az egyház számára és mindannyiótoknak, szentelend? papoknak és hozzátartozóitoknak, barátoknak és a képzésetek éveiben veletek tartó társaknak ¨C kezdte szentbeszédét a pápa. A papszentelés szertartásában több helyütt szerepel a kapcsolat Isten népével. Az isteni öröm mélysége, tágassága és még a tartama is, amit most megélünk egyenesen arányos azokkal a kapcsolatokkal, amelyek léteznek és növekednek majd a szentelend? papok és a nép között, amelyb?l származnak, amelynek részei maradnak és akikhez küldetésük szól.

A pápa elmondja beszédét
A pápa elmondja beszédét   (ANSA)

A pap identitása Krisztussal, az örök F?pappal való egységét?l függ

Isten népe vagyunk ¨C állapította meg Leó pápa, majd emlékeztetett rá, hogy a II. vatikáni zsinat jobban tudatosította ezt, mintegy megel?zve az id?t, amikor az odatartozás meggyengült és az Istentudat is ritkább lett. Ti vagytok a tanúi annak, hogy Isten nem fáradt bele abba, hogy egybegy?jtse gyermekeit, akik bár különböz?ek, mégis egy dinamikus egységbe vonta ?ket. Isten öröme nem zajos, hanem valóban megváltoztatja a történelmet, és közel hoz bennünket egymáshoz. Ennek ikonja Mária látogatása Erzsébetnél, melyet a világegyház május utolsó napján ünnepel. Ebb?l a találkozásból látjuk kibontakozni a Magnificatot, annak a népnek az énekét, akit meglátogatott a kegyelem.

Jézushoz kapcsolódunk

Jézus az evangéliumban nem úgy t?nik fel el?ttünk, mint akit lesújt a közelg? halál, sem pedig a megszakadt vagy be nem teljesült kapcsolatok miatti csalódás. Az imában ezek er?sebbé válnak a halálnál. Ahelyett, hogy saját személyes sorsára gondolna, Jézus az Atya kezébe helyezi az itt lent épített kötelékeket. És mi ennek részesei vagyunk! Az evangélium éppen azokon a kapcsolatokon keresztül ért el hozzánk, amit a világ elkoptathat, de nem tud elpusztítani.

11 diakónust szentelt pappá Leó pápa
11 diakónust szentelt pappá Leó pápa   (ANSA)

Ne szakadjatok el Isten népét?l!

Kedves szentelend?k! Ti is így tekintsetek magatokra, Jézushoz hasonlóan! ¨C buzdított Leó pápa, majd hozzátette: Istené lenni, Isten szolgáinak, Isten népe szolgáinak lenni a földhöz köt minket: nem egy eszmei világhoz, hanem a valóságoshoz. Jézushoz hasonlóan hús és vér emberek azok, akiket az Atya az utatokra helyez. Nekik szentelitek magatokat, anélkül, hogy elszakadnátok, elszigetel?dnétek t?lük, anélkül, hogy a kapott ajándékból egyfajta kiváltságot csináltátok. Ferenc pápa sokszor óva intett minket ett?l, mert az önreferencialitás kioltja a misszió tüzét.

Isten gyermekei vagyunk, ez a legnagyobb hatalom

Az egyház felépítésénél fogva kifelé forduló, mint ahogy nyitott Jézus élete, szenvedése, halála és feltámadása. Minden szentmisében magatokévá teszitek szavait: ?Értetek és mindenkiért¡±. Soha senki nem látta Istent. ? felénk fordult, kilépett önmagából. Fia lett az egzegézis, az él? elbeszélés. És megadta nekünk a hatalmat, hogy Isten gyermekei legyünk. Ne keressetek, ne keressünk más hatalmat! A kézrátétel gesztusa, amellyel Jézus fogadta a gyermekeket és gyógyította a betegeket, újítsa meg bennetek messiási küldetése felszabadító erejét! ¨C mondta Leó pápa. Az Apostolok cselekedeteiben ez a gesztus, amit hamarosan megismétlünk a teremt? Lélek átadása. Így Isten Országa már most szeretetközösségbe hozza személyes szabadságotokat, nyitottan, fiatal intelligenciátokat és er?töket beleépítve a küldetésbe, melyet Jézus egyházának átadott. Ahogy Szent Pál mondta az efezusi közösségnek: ¡°Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek ?riz?ivé tett titeket a Szentlélek¡± (ApCsel 20,28). ?rz?k, nem urak. A küldetés Jézusé.

A pápa imádkozik
A pápa imádkozik   (ANSA)

? feltámadt, tehát él és el?ttünk jár. Semelyikünknek nem hivatása helyébe lépni. A mennybemenetel napja az ? láthatatlan jelenlétére nevel minket. ? bízik bennünk, helyet készít nekünk, s?t azt mondta: ?Jobb nektek, ha én elmegyek¡± (Jn 16,7).

Kedves szentelend?k! Mi, püspökök is, helyet készítünk nektek azzal, hogy bevonunk a küldetésbe ¨C folytatta homíliáját XIV. Leó pápa. Ti pedig helyet készítetek minden hív?nek és teremtett lénynek, akikhez a Feltámadott közel áll, és akiben szeret meglátogatni és meglepni minket. Isten népe sokkal nagyobb, mint amit mi látunk. Ne szabjunk határokat neki!

Hiteles, átlátszó élet

Szent Pál azt mondta: ?Ti tudjátok, hogy az els? naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész id? alatt¡± (ApCsel 20,18). ?rizzük meg szívünkben és elménkben ezt a kifejezést! Ti tudjátok, hogyan viselkedtem: vagyis élete átlátszó volt. Ismert, olvasható, hiteles élet. Mi Isten népében vagyunk benne, ezért ahhoz, hogy el?ttük járjunk, hiteles tanúságot kell tennünk ¨C figyelmeztetett a papszentelésen a pápa. Együtt fogjuk újra felépíteni a megsebzett egyház hitelességét, amelyet egy megsebzett emberiséghez egy megsebzett teremtett világba küldtek. Nem számít a tökéletesség, de fontos, hogy hitelesek legyünk¡±.

A feltámadt Jézust megmutatja sebeit, még ha az emberiség visszautasításának jelei is, megbocsát nekünk és elküld minket. Ezt ne feledjük! ? ma is ránk lehel és a remény szolgáivá tesz minket. ?Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint¡± (2Kor 5,16): mindaz, ami szemünk el?tt összetörtnek és elveszettnek t?nt, a kiengesztel?dés jegyében látszik most. Krisztus szeretetének hatalmában vagyunk. Ez egy olyan hatalom, ami szabaddá tesz és felruház arra, hogy ne birtokoljunk másokat. Felszabadít, nem birtokol. Istené vagyunk: nincs ennél nagyobb gazdagság. Ez az egyetlen gazdaság, ami, ha megosztják, megsokszorozódik. Vigyük el együtt a világba, amit Isten oly nagyon szeretett, hogy ideadta nekünk egyszülött Fiát. Így  telik meg értelemmel ezeknek a testvéreinknek az életajándéka, akiket most pappá szentelünk. Adjunk értük hálát Istennek, aki a papi szolgálatra hívta ?ket, eget és földet egyesítve. Máriában, az egyház Anyjában felragyog ez a közös papság, mely feölemeli az alázatosakat, összeköti a nemzedékeket és általa boldogoknak neveznek minket. Járjon közben értünk ?, a Bizalom és a Remény Anyja! ¨C fohászkodott végül XIV. Leó pápa a Szent Péter-bazilikában tartott papszentelési homíliájában.

Testvérek a papság örömében
Testvérek a papság örömében   (ANSA)
31 m¨¢jus 2025, 14:14