Kitüntetés, hogy Leó pápa elsőként a keleti egyházakat fogadja – interjú Kocsis Fülöp érsekkel
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt! Ezzel a köszöntéssel fogadom Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita atyát a Vatikáni Rádióban stúdiójában, ahol gyakori vendégünk. Rómába nem is egyedül érkezett, hanem egy nagyobb közösség kíséretében, hiszen most tartják Rómában a keleti katolikus egyházak jubileumi zarándoklatát. Kik jöttek el Magyarországról a keleti egyházak jubileumára?
Isten kegyelméből mindhárom görögkatolikus egyházmegye püspökei Ábel és Atanáz atyák is itt vannak a híveikkel együtt, közös szervezésben jöttünk ki, közel háromszázan vagyunk összesen. A jubileumi zarándoklatok egyike a keleti egyházak zarándoklata, amelyet ezekre a napokra – május 11-e és 14-e közé – szervezett meg még Ferenc pápa megbízásából a Szentszék. Természetesen nemcsak mi vagyunk itt keletiek Rómában, hanem a világ minden pontjáról érkeztek keletiek. Találkoztunk más görög-katolikusokkal Szlovákiából, Ukrajnából, Lengyelországból, az Egyesült Államokból, Közel-Keletről, Horvátországból és ezek nagyon érdekes találkozások. Hozzávetőlegesen mennyien vannak a keleti katolikus keresztények a katolikus egyházon belül?
Nem tudok számot mondani. Huszonegy keleti katolikus egyházat tartunk számon. Ebben mi kétszáz-ötvenezer görög-katolikus magyar hívővel kisebbségnek számítunk, de a legtöbb egyház hasonlóképpen kis létszámú, de vannak még nálunk is kisebb közösségek. Aztán vannak néhány milliós egyházak, az ukrán görögkatolikus egyház négy, négy és fél, talán ötmillió lelket számlál az egész világon, aztán vannak a nagyobb egyházak, a melkita, a malabár, a malankár egyházak, amelyek szintén több milliós egyházak, de ennél sokkal nagyobbra nem tehető a számuk. Hozzávetőlegesen szerintem mintegy ötven millió keleti katolikus a híveknek a száma, összességét tekintve.
Milyen programokból áll össze a római jubileum?
Nekünk vannak saját programjaink is, de az egyik legfontosabb a közös liturgia, amit a mi bizánci rítusunk szerint a melkita pátriárka Joseph Absi fog vezetni a vatikáni Szent Péter bazilikában, ő az egyébként, aki a Budapesti Eucharisztikus Kongresszus idején a Szent István bazilikában vezette a mi görögkatolikus liturgiánkat. Ezenkívül vannak más rítusú szertartások, így a koptok, az etiópok, és keleti nagyobb egyházak is vezetnek nagy liturgiát. Aztán lesz egy nagyon kedves esemény, amikor a Santa Maria Maggiore bazilikában kedden este együtt énekeljük az Akathisztosz himnuszt, mely az Istenszülőhöz szól, különböző nyelveken, ebből az egyik magyar lesz, méghozzá Ferenc pápa sírja közelében. Nagyon reméltük, hogy Ferenc pápa fogad majd bennünket. Sejtem, hogy most már oda-föntről teszi ezt, mert itt már az új pápa, Leó pápa fogad minket. Egész különleges dolog, hogy minden korábbi protokollt és szervezést fölülírva külön fogad bennünket az új pápa, azt hiszem, hogy ilyen minőségében először bennünket, keletieket fogad és így egy pápai kihallgatásnak leszünk majd részesei.
Hát ez egészen nagy kitüntetés! Új pápánk van, Érsek atya, melyek a te első benyomásaid XIV. Leó pápáról?
Isten bocsássa meg nekem, mindenféle büszkélkedő fényképet tettem ki az oldalaimra, hiszen amikor Magyarországon járt, akkor több alkalommal is volt alkalmam beszélgetni vele. Most ezekkel a fényképekkel még egy püspök is dicsekszik. Még a szinóduson is találkoztunk, de nagyon őszintén szólva ő olyan „csendes ember”, hogy én korábban ezeken az egyszerű beszélgetéseken kívül nem tudtam találkozni vele. Úgyhogy én is nagy várakozással figyeltem, hogy hová is teszi a hangsúlyt. Több alkalommal is utalt már arra, hogy a névválasztáskor XIII. Leó pápa miatt választotta ezt a nevet, főként a szociális érzékenysége miatt, hiszen ő adta ki az első szociális tartalmú enciklikát. De mi keletiek szeretünk arra hivatkozni, hogy ugyancsak ő adta ki az „Orientalium dignitatis” enciklikát, amely viszont a keleti egyházaknak a méltóságát emelte ki elsőként. Amikor lesz alkalmam találkozni vele, egészen biztosan rá fogok kérdezni, hogy vajon ez szerepet játszott-e az ő választásában. Azt hiszem, hogy „igen” lesz a válasza, hiszen a tény, hogy bennünket keletieket külön fogad, ez annak a jele, hogy különös szeretettel, figyelemmel fog felénk fordulni.
Leó pápa ágoston-rendi szerzetes, Szent Ágoston pedig a negyedik-ötödik század nagy teológus püspöke volt, amikor az egyház még egységben élt. Lehet-ebből valamire gondolni, hogy az ő legfontosabb vonatkozása teológiai síkon egy olyan időszakra esik, amikor az egyház Keleten és Nyugaton még egységben élt?
Valóban így van, hogy Szent Ágoston idejében az egyház – hála Istennek – még egységben volt. Ami a teológiai szemléletet illeti, azért a Szent Ágoston-i vonal egészen más irányt vett, mint a keleti, tehát a teológiai megfogalmazások azért évszázadokon keresztül elég más irányban, vagy párhuzamos úton haladtak. A huszadik századra tehető, amikor a nyugati és keleti egyház egymást újra felfedezte és ez nyitotta meg az utat az ortodox-katolikus párbeszéd felé. Minden bizonnyal erre is nagy hangsúlyt fog fektetni, erre utalt is már a bevezető beszédében. Tehát ha nem is az ágostoni teológia és a Szent Ágostonra visszavezethető szerzetesi lelkiség, inkább azt mondhatnám, hogy a mai világnak a sok újdonsága az, ami közelebb fog bennünket hozni, keletieket és nyugatiakat. Leó pápa utalt arra, hogy a világháló, a mesterséges intelligencia olyan, szinte új világot teremt, melyben az egyháznak nagyon meg kell találnia a helyét, Keletnek és Nyugatnak egyaránt, úgyhogy ebben még nagyobb összefogásra van szükség, mint valaha, annak érdekében, hogy hitelesen tudjuk képviselni a hitet és meg tudjuk élni Krisztus egyetlen egyházához tartozásunkat.
Köszönöm a beszélgetést és áldott jubileumi napokat!