XIV. Le贸 a szentsz茅ki diplomat谩khoz: B茅ke, igazs谩goss谩g, igazs谩g Krisztusban
Ged艖 Ágnes - Vatikán
Békesség nektek 鈥� köszöntötte Leó pápa a szentszéki diplomatákat a Kelemen-teremben, miután fogadta George Poulides ciprusi nagykövet, a diplomáciai testület dékánjának üdvözl艖 szavait. Els艖ként köszönetet mondott a pápává választásakor kapott sok-sok üzenetért, valamint a részvétnyilvánításokért Ferenc pápa halála miatt, olyan országok részér艖l is, amelyekkel a Szentszék nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat. Ez a megbecsülés fontos kifejez艖dése, ami bátorítja a kölcsönös kapcsolatok elmélyítését.
A szentszéki diplomácia az emberiség szolgálatában
A diplomáciai közösség a népek egész családját képviseli, mely osztozik örömben és fájdalomban, az emberi és spirituális értékekben. A pápai diplomácia az egyház katolicizmusát fejezi ki, a Szentszék diplomáciai tevékenységét pedig az a lelkipásztori sürgetés vezérli, mely nem kiváltságokat keres, hanem evangéliumi küldetését kívánja meger艖síteni az emberiség szolgálatára. Küzd minden közöny ellen, a lelkiismeretekhez szól, mint ahogy tette ezt Ferenc pápa is, aki mindig odafigyelt a szegények, a rászorulók, a kitaszítottak kiáltására, és korunk kihívásaira a teremtett világ megóvásától a mesterséges intelligenciáig.
Meger艖síteni a testvéreket a hitben
Leó pápa elmondta, hogy a szentszéki nagykövetek jelenléte számára ajándék, mert általa az egyház és a pápa is átölelheti a föld minden népét és az összes embert, aki igazságra, igazságosságra és békére vágyik. Bizonyos értelemben saját életében is a határokon átnyúló törekvést tapasztalta meg, hogy találkozzék más kultúrákkal, hiszen Észak-Amerika, Dél-Amerika és Európa egyaránt élete részét alkotta. Az Ágoston-rend legf艖bb elöljárójaként alkalma nyílt sok országba ellátogatni, és az isteni gondviselésben bízva pápaként szeretné meger艖síteni a testvéreket a hitben szerte a világon, új hidakat építeni a jóakaratú emberekkel.
A szív békéjéhez önmagunkon kell dolgozni
Beszédét három kulcsszó köré f疟zve Leó pápa els艖ként az egyház missziós tevékenységének és a Szentszék diplomáciai munkájának béketeremt艖 erejér艖l szólt. A béke nem pusztán a háború és a konfliktus hiánya, mivel a szembenállás az emberi természet része és mindig velünk van, emiatt pedig túl gyakran folyamatos konfliktus-állapotban élünk otthon, a munkahelyünkön, a társadalomban. A béke így egyszer疟 fegyverszünetnek t疟nik, pihen艖nek két veszekedés között, ami mint a parázs, bármikor újra fellobbanhat. A béke a keresztény távlatban els艖sorban ajándék, Krisztus els艖 ajándéka: 鈥濧z én békémet adom nektek鈥� (Jn 14,27). Ez egy aktív, magával ragadó ajándék, mely valamennyiünket érint, függetlenül kulturális és vallási hovatartozásunktól, és els艖sorban az szükséges hozzá, hogy önmagunkon dolgozzunk. A béke a szívben épül, onnan indul ki, kiirtva a g艖göt és a bosszút, mérsékelve a nyelvezetet, mert a szavakkal is lehet sebeket ejteni, megölni valakit, nem csak a fegyverekkel.
Vallásszabadság és megbékélés
Leó pápa alapvet艖en fontosnak tartja a béke el艖mozdításában a vallások és a vallásközi párbeszéd szerepét. Ennek el艖feltétele természetesen a vallásszabadság tiszteletben tartása minden országban, hiszen a vallásos tapasztalat az emberi személy alapvet艖 dimenziója. Enélkül nehéz, vagy egyenesen lehetetlen megtisztítani a szívet, hogy békés kapcsolatokat építsünk. Ha valamennyien megtesszük ezt a feladatot, akkor ki lehet irtani minden konfliktus el艖feltételét, minden pusztító hódítási vágyat. Ehhez 艖szinte párbeszédre kell törekedni, melyet a találkozás és nem az összeütközés vágya vezérel. Újra teret kell adni a multilaterális diplomáciának és a nemzetközi intézményeknek. Abba kell hagyni a pusztító és halálosztó fegyverek gyártását, hiszen ahogy Ferenc pápa emlékeztetett utolsó Urbi et Orbi-üzenetében: 鈥濻emmilyen béke nem lehetséges valódi leszerelés nélkül, és egyetlen nép önvédelme sem alakulhat át fegyverkezési hajszává鈥�.
Igazságosság, család, emberi méltóság
Leó pápa a szentszéki diplomatáknak ezután az igazságosságról beszélt, mely a béke alapfeltétele. Amint azt már kifejtette, névválasztásában XIII. Leó vezette, aki megírta az els艖 nagy szociális enciklikát, a Rerum novarumot. Változó korunkban a Szentszéknek föl kell emelnie hangját a sok igazságtalanság és egyensúlytalanság ellen, melyek méltatlan munkafeltételekhez vezetnek, a társadalmat pedig széttagolják, konfliktusossá teszik. Ezért mindenekel艖tt a globális egyenl艖tlenség megszüntetésén kell fáradozni, mely a jólét és a nélkülözés mély szakadékát okozza a kontinensek, országok között és az egyes társadalmakon belül. A kormányzók felel艖ssége harmonikus és békés társadalmakat építeni. Ehhez els艖ként a családba kell fektetni, mely a férfi-n艖 stabil egységén alapul. Minden helyzetben óvni kell az emberi méltóságot, különösen a sérülékeny és védtelen személyek esetében, a születend艖 gyermekekt艖l az id艖sekig, a betegekt艖l a munkanélküliekig, legyenek azok állampolgárok vagy bevándorlók. Leó pápa megjegyezte, hogy 艖 állampolgárként bevándorlók leszármazottja. Életünk során valamennyien lehetünk egészségesek vagy betegek, lehet munkánk, vagy elveszíthetjük azt, élhetünk hazánkban vagy idegen földön: a méltóságunk azonban nem változik, mert az Isten által teremtett és szeretett ember méltósága.
Hitelesen szólni az igazságról, a Krisztussal való találkozásról
A harmadik kulcsszó a pápa beszédében az igazság volt, mivel a valóban békés kapcsolatokat a nemzetközi közösségen belül is csak ez alapján lehet építeni. Ahol kétértelm疟, ambivalens szavak jelennek meg és a virtuális világ veszi át a hatalmat, mely a valóságot máshogy érzékelteti, ott nagyon nehéz hiteles kapcsolatokat építeni, mert elt疟nnek a kommunikáció objektív és valós el艖feltételei. A maga részér艖l az egyház nem bújhat ki az alól, hogy az igazságot mondja az emberr艖l és a világról, 艖szinte nyelvezettel, mely okozhat némi kezdeti értetlenséget. Az igazság azonban sosem választható el a szeretett艖l, melynek gyökerében a minden ember életéért és javáért való aggodalom áll. Másfel艖l pedig keresztény távlatból nézve az igazság nem elvont és testetlen elvek megállapítása, hanem találkozás Krisztus személyével, aki a hív艖k közösségében él. Így az igazság nem eltávolít, hanem éppen lehet艖vé teszi, hogy nagyobb er艖vel nézzünk szembe korunk kihívásaival, mint a migráció, a mesterséges intelligencia használata és szeretett földünk megóvása. Ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásában mindenki együttm疟ködésére szükség van, senki nem oldhatja meg egyedül.
Szentév, megtérés és megújulás
A szentszéki diplomáciai testületnek végül Leó pápa elmondta, hogy péteri szolgálata egy jubileumi év, a remény szentéve közepette kezd艖dik. Ez a megtérés és a megújulás ideje, és f艖ként alkalom arra, hogy magunk mögött hagyjuk a vitás kérdéseket és új utat kezdjünk, melyben a remény vezérel minket, hogy egy olyan világot építsünk együtt, amelyben mindenki kiteljesítheti saját emberi mivoltát az igazságban, az igazságosságban és a békében. Kívánom, hogy ez mindenhol megvalósuljon, a leginkább meggyötört helyeken is, mint Ukrajna és a Szentföld 鈥� tette hozzá a pápa, majd megköszönte a diplomaták hídépít艖 munkáját és szívb艖l jöv艖 áldását adta rájuk, hozzátartozóikra és az általuk képviselt népekre.
