Tíz éve tette közzé Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját
Somogyi Viktória - Vatikán
2015. május 24-én jelent meg az argentin pápa környezetvédelmi enciklikája. Ferenc pápa határozottan kiállt a teremtett világ védelme érdekében 12 éves pápasága során. Pályi Gyula, a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem nyugalmazott kémia professzora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia tagja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vendég-professzoraként több éven át előadásokat tartott Hit és természettudomány tárgykörben és e kurzus keretében részletesen foglalkozott Ferenc pápa „Laudato si’” kezdetű enciklikájának természettudományos vonatkozásaival. Megkértük, hogy foglalja össze ennek fontosabb szempontjait a Vatikáni Rádió hallgatói számára.
PGY Mindenekelőtt tisztelettel üdvözlöm a VR hallgatóit és köszönöm a meghívást. Egy személyes megjegyzéssel kezdeném: Ferenc pápa első, éppen 10 évvel ezelőtt, 2015 Pünkösdjén datált, enciklikájának kezdő szavai, Laudato si’, Szent Ferenc Naphimnuszára utalnak, amelyben a szent költő a minket körülvevő Természet iránti rajongását és ennek révén a Természet Alkotója iránti szeretetét fejezi ki. Ezt a költeményt a középkori itáliai költészet, sőt az egész világirodalom egyik kiemelkedő gyöngyszemének tartom. Figyelmemet az említett enciklika iránt éppen ez a cím keltette fel. Sürgősen beszereztem és egyre fokozódó érdeklődéssel olvastam. Kiderült ugyanis, hogy a morális és vallási vonatkozásokon túlmenően, a gyönyörű Argentínában született, olasz származású pápa, természettudományos szempontból is kiemelkedő művet alkotott első enciklikájával. Utóbb az enciklika egyes részeit beépítettem a Hit és természettudomány című egyetemi előadásaimba és úgy tapasztaltam, hogy a hallgatókban nagy szimpátiát és érdeklődést keltett.
VR Ez nagyon érdekes. Mondana néhány példát ennek az enciklikának a természettudományos oldaláról?
PGY Mindenekelőtt azt kell kiemelnünk, hogy a Pápa milyen zseniális logikával egyesíti a modern kozmológia világképét, benne az úgynevezett ősrobbanással, azaz a ma látható Világegyetem keletkezésének pillanatát, majd fejlődési folyamatait a vallásos (főleg zsidó és keresztény) iratokban fennmaradt hagyomány által kirajzolt világképpel. Pontos leírását adja az „emberi jelenségnek”, majd az ember és a Világmindenség viszonyából vezeti le azt az erkölcsi kötelezettséget, ami az embert a természet többi részéért viselt felelősséghez köti. Kihangsúlyozza, hogy bár ez a kötelezettség Isten irántunk érzett szeretetének viszonzásából fakad, de fontos gyakorlati előnyöket is biztosít mindennapi életünkben. A „Világegyetem titka” című fejezetbe, világos logikával, beépíti a biológiai evolúció tanát is. Hangsúlyozza, hogy ebből levezethető minden ember személyes identitása, valamint, idézem: „a gondolkodás képessége, az érvelés, a kreativitás, az értelmezés, a művészi alkotás és egyéb, máshol ismeretlen képességek olyan egyedülállóságra utalnak, amely meghaladja a fizikai és biológiai szintet.” Ezekre a gondolatokra igencsak érdemes odafigyelni manapság, amikor az úgynevezett „mesterséges intelligenciával” ellátott komputerek sajátságai és lehetőségei a közfigyelem gyújtópontjába kerültek.
Az említett enciklikában a Pápa pontos „leltárt” készített az ember számára fontos anyagi javakról is és ezek biológiai/biokémiai jelentőségéből vezeti le az e javak használatával kapcsolatos felelősséget, ami nemcsak az emberiség iránti kötelesség, de az egész élő, sőt az élettelen természet iránti felelősség is.
Az élethez kapcsolódó vegyületek szerepének felmérésére jó példa a Pápa határozott kiállása a mindenkit megillető, kellő tisztaságú édesvízzel kapcsolatban a következőt írja: „a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés alapvető és egyetemes emberi jog, mert meghatározza az emberek életben maradását, és ezért a többi emberi jog gyakorlásának feltétele.” Így jut el a biokémia egyik alapvető törvényszerűségéből, elegáns fordulattal, ennek nemzetközi jogi következményeihez.
VR Ezek a példák valóban széleskörű elméleti tájékozódást mutatnak. De a környezetvédelem problémái gyakran főleg kormányzati intézkedésekkel oldhatók meg. Ilyen kérdésekkel foglalkozik az enciklika?
PGY Igen, bőségesen. A Pápa egyrészt – tisztéből fakadóan – mindig „világméretekben” gondolkozott, másrészt jól ismerte az apró részletek fontosságát. Utóbbi vonatkozásban nyilván gazdag tapasztalatokat szerzett, mint Buenos Aires érseke, az ottani szegény-negyedekkel való törődés során. Úgy tűnik, felismerte, hogy a környezetvédelem hatásosságához a természettudományos ismeretek készen állnak – nincs vagy csak alig van szükség új kutatásokra. Annál inkább szükség van az eddig megszerzett ismeretekből következő intézkedések végrehajtására és, a minden egyes emberre kiterjedő felelősség komolyan vételére. E megfontolások alapján Ferenc pápa megalkotta enciklikájában egy „átfogó ökológia” elméletét, felsorolta az ezirányban szükséges tájékozódást és cselekvést elősegítő szempontokat, valamint az utolsó fejezetben leírta az ökológiai nevelés és lelkiség általa kidolgozott körvonalait. Ebben az utóbbi vonatkozásban fontos, akár forradalminak is nevezhető új gondolatvilágot találunk: úgy, mint az „ember és környezete közötti szövetség”-re való felszólítást vagy a „civil és politikai szeretet” fogalmának meghatározását. Az enciklika végén egy „környezetvédelmi imát” is találunk, amelyben a Mindenhatóval való beszélgetés formájában, áhítatosan foglalja össze az előzőek inkább tudományos tanulmányra emlékeztető mondanivalóját. Egy rövid idézet érezteti ennek lelkületét: „Szeretet Istene / mutasd meg helyünket ebben a világban, / hogy szereteted eszközei legyünk / minden élőlény számára ezen a földön / hiszen Te egyikükről sem feledkezel meg!” Reméljük, hogy mostani tartózkodási helyén a korábbinál is nyomatékosabban segít érvényt szerezni ezeknek a gondolatoknak, amelyek nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy életünk szebb és jobb legyen, ahogy Ő kifejezte: „hogy eljöjjön a Te országod, / az igazságosság, a béke, a szeretet és a szépség országa!”
VR Mi a véleménye, hogy XIV. Leó pápa hogyan viszonyul majd a Laudato Si’ által felvetett problémákhoz és megfontolásokhoz?
PGY Sokaknak az a véleménye, hogy a Laudato Si’ után az Egyháznak a természethez való viszonya alapvetően megváltozott: a korai kereszténység és Szent Ferencnek a természet iránti „testvéri felelősségét” a korábbinál sokkal nyomósabban hangsúlyozva. XIV. Leó pápa hosszabb időt töltött Peruban olyan hívek környezetében, akik életmódjuk következtében sokkal közelebb álltak a természethez, mint az iparosodott társadalmak népei. Maga is többször említette, hogy ez az emberi környezet nagy hatással volt rá és utalt arra is, hogy ideje lenne a természet védelmét a szavak szintjéről a tettek szintjére emelni. Reméljük, hogy a Mindenható ehhez jó egészséget és kitartást biztosít neki.