杏MAP导航

P. Vértesaljai László SJ 鈥� Vatikán 

Minden az éjszaka során történik鈥�     

Éjszaka van, amikor a húsvéti gyertya lassan az oltár felé halad. Éjszaka van, amikor a himnusz éneklése ujjongásra nyitja meg szívünket, mert a földet 鈥瀘ly nagy ragyogás árasztja el: az örök Király fénye legy艖zte a világ sötétségét鈥� (Húsvéti örömének). Az éjszaka vége felé valósággá válnak az evangéliumban elbeszélt események (vö. Lk 24,1-12): a feltámadás isteni fénye fellobban, és az Úr Húsvétja már akkor megtörténik, amikor a nap még csak felkel艖ben van; a hajnal els艖 fényénél látjuk, hogy a Jézus sírjára helyezett nagy követ elhengerítették és néhány gyászruhás asszony érkezik oda. Sötétség borul a tanítványok zavarára és félelmére. Minden az éjszaka során történik 鈥� kezdte a pápa homíliáját Re bíboros.

A feltámadás fénye lépésr艖l lépésre világítja meg az utat

A húsvéti vigília tehát arra emlékeztet, hogy a feltámadás fénye lépésr艖l lépésre világítja meg az utat, zaj nélkül tör be a történelem sötétségébe, diszkréten világít a szívünkbe. És ennek megfelel egy alázatos hit, amely mentes minden diadalmaskodástól. Az Úr húsvétja nem látványos esemény, amellyel Isten önmagát állítva arra kötelez minket, hogy higgyünk benne; nem olyan cél, amelyet Jézus a Golgotát megkerülve egykönnyen elér. Éppen ezért nem is tudjuk azt bels艖 tétovázás nélkül átélni. Ellenkez艖leg, a feltámadás a fény kis hajtásaihoz hasonlít, amelyek apránként, zajtalanul, néha még az éjszaka és a hitetlenség fenyegetése közepette törnek utat maguknak.

A húsvéti remény csírázzon ki életünkben és a világban!

Isten 鈥瀞tílusa鈥� megszabadít az elvont vallásosságtól, amely abban a tévhitben ringat bennünket, hogy az Úr feltámadása mágikus módon mindent megold. Távolról sem: nem ünnepelhetjük a húsvétot anélkül, hogy ne számolnánk továbbra is a szívünkben hordozott éjszakákkal és a halál árnyékaival, amelyek gyakran a világ felett lebegnek. Krisztus legy艖zte a b疟nt és elpusztította a halált, de földi történelmünkben az 艖 feltámadásának ereje még most van  beteljesed艖ben. És ez a beteljesedés, mint egy kis fénycsíra, ránk van bízva, hogy 艖rizzük és növekedésre bírjuk. Testvérek 鈥� kéri a pápa a homíliájában 鈥� ez az a hivatás, amelyet különösen a jubileumi évben er艖sen kell éreznünk magunkban: a húsvéti remény csírázzon ki életünkben és a világban!

Ne csüggedjünk, még ha a gonoszság árnyai továbbra is zajosan vonulnak a világ felett

Amikor még mindig érezzük a halál súlyát a szívünkben, amikor látjuk, hogy a gonosz árnyai továbbra is zajosan vonulnak a világ felett, amikor érezzük, hogy az önzés vagy az er艖szak sebei égnek a testünkben és a társadalmunkban, ne csüggedjünk, térjünk vissza ennek az éjszakának az igehirdetésére: a fény lassan felragyog, még ha sötétségben is vagyunk; az új élet és a végre felszabadult világ reménye vár ránk; az új kezdet meglephet minket, még ha néha lehetetlennek is t疟nik, mert Krisztus legy艖zte a halált.

A Feltámadott nagy szeretetében nem hagy minket meginogni

Ez a szívet tágító igehirdetés reménnyel tölt el bennünket. Mert a feltámadt Jézusban megvan a bizonyosságunk, hogy személyes történelmünk és az emberiség útja, bár még mindig egy olyan éjszakába merül, ahol a fények halványnak t疟nnek, Isten kezében van. 艕 pedig nagy szeretetében nem hagy minket meginogni, és nem engedi, hogy a gonoszé legyen az utolsó szó. Ugyanakkor ez a Krisztusban már beteljesedett remény számunkra is elérend艖 cél marad: ránk bízta, hogy annak hiteles tanúi legyünk, és hogy Isten országa belépjen a mai emberek szívébe.

Szent Ágoston is erre emlékeztet bennünket: 鈥濽runk Jézus Krisztus feltámadása jelzi mindazok új életét, akik hisznek benne; halálának és feltámadásának ezt a titkát pedig mélyen meg kell ismernetek és életetekben meg kell ismételnetek鈥�. Valósítsuk meg életünkben a húsvétot, és legyünk a remény hírnökei, a remény épít艖i, miközben még mindig halálos szelek fújnak felettünk. Megtehetjük ezt szavainkkal, hétköznapi kis gesztusainkkal, az evangélium sugallta döntéseinkkel. Egész életünk a remény jelenléte lehet. A reménység jelenléte akarunk lenni azok számára, akiknek nincs hitük az Úrban, akik eltévedtek, akik feladták vagy akiknek a háta meggörnyed az élet terheit艖l; akik egyedül vannak vagy bezárkóznak bánatukban; a Föld minden szegénye és elnyomottja számára; a megalázott és meggyilkolt n艖k számára; a meg nem született és bántalmazott gyermekek számára; a háború áldozatai számára. Mindegyiküknek és mindannyiuknak elhozzuk a húsvéti reményt!

A feltámadt Krisztus az emberiség történelmének végleges fordulópontja

A feltámadt Krisztus az emberiség történelmének végleges fordulópontja. 艕 a remény, amely nem halványul el. 艕 a szeretet, amely elkísér és megtart minket. 艕 a történelem jöv艖je, a végs艖 cél, amely felé haladunk, hogy befogadjon bennünket az új élet, amelyben maga az Úr törli le könnyeinket, 鈥�és nem lesz többé halál, sem gyász, sem fájdalom鈥� (Jel 21,4). És ezt a húsvéti reménységet, ezt a 鈥瀎ordulatot a sötétségben鈥� kell hirdetnünk mindenkinek.

A húsvét a reménység id艖szaka. 鈥濵ég mindig van félelem, még mindig él a b疟n fájdalmas tudata, de van egy fény is, amely betör a világunkba. Húsvét azt a jó hírt hozza, hogy bár a dolgok látszólag egyre rosszabbul mennek a világban, de a gonosz már legy艖zetett. Húsvét lehet艖vé teszi számunkra, hogy meger艖sítsük, mégha néha Isten távolinak is t疟nik, a mi Urunk velünk járja az utat és sok reménysugár világítja meg életünk útját. Adjunk helyet a Feltámadott fényének! És a világ reménységének épít艖ivé válunk 鈥� zárult Ferenc pápa homíliája a Nagyszombat esti Vigília szertartáson, melyet Giovanni Battista Re bíboros, a bíborosi kollégium dékánja olvasott fel.