Ferenc p¨¢pa hom¨ªli¨¢ja a h¨²sv¨¦ti vig¨ªli¨¢n: A Felt¨¢madott fokozatosan l¨¦p az ¨¦let¨¹nkbe
P. Vértesaljai László SJ ¨C Vatikán
Minden az éjszaka során történik¡
Éjszaka van, amikor a húsvéti gyertya lassan az oltár felé halad. Éjszaka van, amikor a himnusz éneklése ujjongásra nyitja meg szívünket, mert a földet ?oly nagy ragyogás árasztja el: az örök Király fénye legy?zte a világ sötétségét¡± (Húsvéti örömének). Az éjszaka vége felé valósággá válnak az evangéliumban elbeszélt események (vö. Lk 24,1-12): a feltámadás isteni fénye fellobban, és az Úr Húsvétja már akkor megtörténik, amikor a nap még csak felkel?ben van; a hajnal els? fényénél látjuk, hogy a Jézus sírjára helyezett nagy követ elhengerítették és néhány gyászruhás asszony érkezik oda. Sötétség borul a tanítványok zavarára és félelmére. Minden az éjszaka során történik ¨C kezdte a pápa homíliáját Re bíboros.
A feltámadás fénye lépésr?l lépésre világítja meg az utat
A húsvéti vigília tehát arra emlékeztet, hogy a feltámadás fénye lépésr?l lépésre világítja meg az utat, zaj nélkül tör be a történelem sötétségébe, diszkréten világít a szívünkbe. És ennek megfelel egy alázatos hit, amely mentes minden diadalmaskodástól. Az Úr húsvétja nem látványos esemény, amellyel Isten önmagát állítva arra kötelez minket, hogy higgyünk benne; nem olyan cél, amelyet Jézus a Golgotát megkerülve egykönnyen elér. Éppen ezért nem is tudjuk azt bels? tétovázás nélkül átélni. Ellenkez?leg, a feltámadás a fény kis hajtásaihoz hasonlít, amelyek apránként, zajtalanul, néha még az éjszaka és a hitetlenség fenyegetése közepette törnek utat maguknak.
A húsvéti remény csírázzon ki életünkben és a világban!
Isten ?stílusa¡± megszabadít az elvont vallásosságtól, amely abban a tévhitben ringat bennünket, hogy az Úr feltámadása mágikus módon mindent megold. Távolról sem: nem ünnepelhetjük a húsvétot anélkül, hogy ne számolnánk továbbra is a szívünkben hordozott éjszakákkal és a halál árnyékaival, amelyek gyakran a világ felett lebegnek. Krisztus legy?zte a b?nt és elpusztította a halált, de földi történelmünkben az ? feltámadásának ereje még most van beteljesed?ben. És ez a beteljesedés, mint egy kis fénycsíra, ránk van bízva, hogy ?rizzük és növekedésre bírjuk. Testvérek ¨C kéri a pápa a homíliájában ¨C ez az a hivatás, amelyet különösen a jubileumi évben er?sen kell éreznünk magunkban: a húsvéti remény csírázzon ki életünkben és a világban!
Ne csüggedjünk, még ha a gonoszság árnyai továbbra is zajosan vonulnak a világ felett
Amikor még mindig érezzük a halál súlyát a szívünkben, amikor látjuk, hogy a gonosz árnyai továbbra is zajosan vonulnak a világ felett, amikor érezzük, hogy az önzés vagy az er?szak sebei égnek a testünkben és a társadalmunkban, ne csüggedjünk, térjünk vissza ennek az éjszakának az igehirdetésére: a fény lassan felragyog, még ha sötétségben is vagyunk; az új élet és a végre felszabadult világ reménye vár ránk; az új kezdet meglephet minket, még ha néha lehetetlennek is t?nik, mert Krisztus legy?zte a halált.
A Feltámadott nagy szeretetében nem hagy minket meginogni
Ez a szívet tágító igehirdetés reménnyel tölt el bennünket. Mert a feltámadt Jézusban megvan a bizonyosságunk, hogy személyes történelmünk és az emberiség útja, bár még mindig egy olyan éjszakába merül, ahol a fények halványnak t?nnek, Isten kezében van. ? pedig nagy szeretetében nem hagy minket meginogni, és nem engedi, hogy a gonoszé legyen az utolsó szó. Ugyanakkor ez a Krisztusban már beteljesedett remény számunkra is elérend? cél marad: ránk bízta, hogy annak hiteles tanúi legyünk, és hogy Isten országa belépjen a mai emberek szívébe.
Szent Ágoston is erre emlékeztet bennünket: ?Urunk Jézus Krisztus feltámadása jelzi mindazok új életét, akik hisznek benne; halálának és feltámadásának ezt a titkát pedig mélyen meg kell ismernetek és életetekben meg kell ismételnetek¡±. Valósítsuk meg életünkben a húsvétot, és legyünk a remény hírnökei, a remény épít?i, miközben még mindig halálos szelek fújnak felettünk. Megtehetjük ezt szavainkkal, hétköznapi kis gesztusainkkal, az evangélium sugallta döntéseinkkel. Egész életünk a remény jelenléte lehet. A reménység jelenléte akarunk lenni azok számára, akiknek nincs hitük az Úrban, akik eltévedtek, akik feladták vagy akiknek a háta meggörnyed az élet terheit?l; akik egyedül vannak vagy bezárkóznak bánatukban; a Föld minden szegénye és elnyomottja számára; a megalázott és meggyilkolt n?k számára; a meg nem született és bántalmazott gyermekek számára; a háború áldozatai számára. Mindegyiküknek és mindannyiuknak elhozzuk a húsvéti reményt!
A feltámadt Krisztus az emberiség történelmének végleges fordulópontja
A feltámadt Krisztus az emberiség történelmének végleges fordulópontja. ? a remény, amely nem halványul el. ? a szeretet, amely elkísér és megtart minket. ? a történelem jöv?je, a végs? cél, amely felé haladunk, hogy befogadjon bennünket az új élet, amelyben maga az Úr törli le könnyeinket, ?és nem lesz többé halál, sem gyász, sem fájdalom¡± (Jel 21,4). És ezt a húsvéti reménységet, ezt a ?fordulatot a sötétségben¡± kell hirdetnünk mindenkinek.
A húsvét a reménység id?szaka. ?Még mindig van félelem, még mindig él a b?n fájdalmas tudata, de van egy fény is, amely betör a világunkba. Húsvét azt a jó hírt hozza, hogy bár a dolgok látszólag egyre rosszabbul mennek a világban, de a gonosz már legy?zetett. Húsvét lehet?vé teszi számunkra, hogy meger?sítsük, mégha néha Isten távolinak is t?nik, a mi Urunk velünk járja az utat és sok reménysugár világítja meg életünk útját. Adjunk helyet a Feltámadott fényének! És a világ reménységének épít?ivé válunk ¨C zárult Ferenc pápa homíliája a Nagyszombat esti Vigília szertartáson, melyet Giovanni Battista Re bíboros, a bíborosi kollégium dékánja olvasott fel.
