杏MAP导航

Edoardo Giribaldi / Somogyi Viktória – Vatikán

A világ túl gyakran ?elárul”, ?átad” minket ?gazdasági és hatalmi” haszonszerzés céljából. Ezzel a – korunk konfliktusait felfegyverz? – logikával a ?szolgálatban” rejl?, Jézus által megtestesített új ?hatalom” áll szemben, a ?közelség dinamizmusának” konkrét kifejez?dése. Ezt hangsúlyozta Mauro Gambetti bíboros, a Szent Péter-bazilika f?papja a Nagycsütörtökön este bemutatott Coena Domini szentmise homíliájában. A bíboros április 17-én, a vatikáni bazilika Katedra-oltáránál vezetett szertartáson, amelyen többek között Pietro Parolin bíboros államtitkár is koncelebrált, a hagyományos lábmosás szertartásra is sor került.

Az els? Húsvét az elnyomás és a szenvedés között

Gambetti bíboros homíliája a történelembe ágyazódott be. Visszautalt az els? Húsvét eredetére Egyiptomban, az akkori ?rabszolgaság, elnyomás, szenvedés” földjén. A bíboros felidézte a héber kifejezést, amelyb?l a húsvét szó származik, nevezetesen a ?pasach”, amely úgy fordítható, hogy ?elkerülni, védeni”. ?Isten táncol a házak el?tt, hogy megvédje az anawimokat, az alázatosokat, a szegényeket, akik bíznak benne, miközben a halál máshol halad el.”

Jézus húsvétja, ?emberséges a próbatétel során”

A bazilika f?papja megjegyezte, hogy Jézus húsvétja is próbatétel alatt teljesedett be, ?igazságtalanság, zaklatás, rágalmazás, betegség, er?szak, félelem, magány” közepette. Mégis, egy ilyen sötét helyzetben is ?arra vágyik, hogy hevesen táplálja a házi t?zhely intimitását és családiasságát”. Cénákuluma az emberiség heterogén ?mozaikja”. A tanítványok vonásai a legváltozatosabbak: ?impulzív és szenvedélyes, megfontolt és mélyreható, ambiciózus és lendületes, ?szinte és alázatos” jellem?ek. A közös jellemz?k viszont a dics?ségszomj, a gyengeség, a saját törékenységeik elrejtésének képessége. ?Mélyen megérintett Jézus elhatározása, hogy kenyeret és bort oszt meg mindazokkal, akiket az Atya adott neki. Ez annyira emberi a próbatétel idején! És arra gondolok, mennyi lehet?séget hagytam ki én, hogy az élet nehézségei közepette ennyire emberi legyek, elfoglalva a megoldások vagy a menekülési útvonalak keresésével.

A jelen Húsvétja, ahol hiányzik az együttérzés

A Szentírástól a bíboros tekintete a jelen felé fordult, amelyet nem kevésbé tesz próbára a túl sok ?Júdás”, akik elveszik az ?értékeket, az intelligenciát, a lelkiismeretet, az emberi szeretetet”. ?Mindannyian eladók vagyunk, költség-haszon alapon, némi gazdasági és hatalmi haszonért. Gambetti bíboros elítélte a mindennapi élet különféle összefüggéseiben szöv?d? kapcsolatokat is, amelyekben hiányzik az ?együttérzés”. A világ nyereséget keresve ?elárul”, és még a vallási gyakorlatok is belecsúszhatnak ebbe a logikába, ha ?a dics?ség, az anyagi javak vagy a hatalom valamilyen formája felé hajlanak: eladjuk a hitünket”. ?A háború nem más, mint a hanyatlás, a konfliktusok konkretizálódása és a világban lév? gonoszság következménye. És hány embert feszítenek keresztre mindezek miatt!” Az evangéliumi cenákulum nem t?nik olyan távolinak a mai családokétól. Még mindig felbukkan a ?törékenység”, az ?alacsony önértékelés”, a ?harag”, de a ?szabadság, az igazságosság, a béke iránti szomjúság” is.

?Az egyetlen dolog, ami ?t érdekli, az a szeretet”

Jézus alakja az ókori és újkori csapások ellenszerét testesíti meg. Aki ?nem akar nyerni, nem akar tapsot vagy meggazdagodni”. ?Az egyetlen dolog, ami érdekli, az a szeretet. Ez az egyetlen papság. Megmossa a lábakat, még Júdásét is. Megmossa a lábamat. Megmossa a te lábadat. Éli a közelség, a kölcsönösség dinamizmusát, éli az adás-kapás igéjét, éli a szolgálat erejét és a befogadás tehetetlenségét.”

?Önmagunk odaajándékozása, hogy éljenek az emberek”

Jézus szíve tanítványai fölé hajolva ?eggyé válik az emberi szegénységgel és az isteni fenséggel”, ?életet” adva ?a nyáj minden juhának”. Egy olyan gesztus ez, amely évszázadokon át ível, és továbbra is megtestesül. Akárcsak Don Giuseppe Berardelliben, a bíboros által említett bergamói papban, aki a világjárvány idején feladta saját légz?készülékét, hogy azt más használhassa és meghalt. ?Önmagunk odaajándékozása ez, hogy segítsünk élni az embereknek. Gambetti bíboros szentbeszéde végén annak a reményének adott hangot, hogy eljön egy ?új id?” az Egyház számára, amelyben ?feltárhatja a papsági nép mivoltát”. Ez egy forradalom, amely az Eucharisztiává váláson keresztül valósul meg, Jézust követve, megmutatva ?a keresztség által ránk ruházott isteni emberséget”.

A lábmosás rítusa

A szertartás során a lábmosás szertartását is elvégezték. Gambetti bíboros fejet hajtott a világi hívek, férfiak és n?k el?tt, akik gyakran járnak vagy dolgoznak a Szent Péter-bazilika hajóiban. Mindennapi arcok, mindegyiknek megvan a maga gyengesége, él? szimbólumai az emberiség nagy cénákulumának, amelyet a bíboros idézett fel homíliájában. A záróima után Gambetti bíboros vezetésével körmenet kísérte az Oltáriszentséget a vatikáni bazilika szentségimádásra el?készített kápolnájába. A Pange lingua himnusszal a Cappella Giulia, a régóta fennálló kórus éneke kísérte, amely a vatikáni káptalan által a Szent Péter-bazilikában megtartott, de nem a pápa által vezetett szertartásokat kíséri. E zenei örökség gyökerei 1513-ra nyúlnak vissza, amikor II. Gyula pápa ujjászervezte ezt a kórust, amely hangjegyr?l hangjegyre ?rzi ma is a liturgia szépségét.