A pápa az Irgalmasság Misszionáriusaihoz: megtérés és megbocsátás, Isten simogatásai
Benedetta Capelli / Gedő Ágnes - Vatikán
Megtérés és megbocsátás: ez a két kulcs szükséges ahhoz, hogy megértsük, milyen értékes szolgálatot végeznek az Irgalmasság Misszionáriusai, akik a hétvégén tartották szentévi zarándoklatukat Rómában. Ezt emelte ki március 19-én, Szent József napján kelt üzenetében Ferenc pápa, aki még a Gemelli-kórházban látta el kézjegyével a dokumentumot. A szöveget Rino Fisichella érsek, az Evangelizálási Dikasztérium proprefektusa olvasta föl az általa vezetett rózsafüzér-imádságon, amelyet a Vatikáni Kertek lourdes-i barlangjánál tartottak.
Isten szeretetének tanúi
A pápa sajnálatát fejezi ki üzenetében, amiért nem találkozhatott személyesen a misszionáriusokkal, majd arra buzdítja őket, hogy tanúskodjanak Isten atyai arcáról, aki végtelenül nagy a szeretetben, és mindenkit megtérésre szólít, mindig megújít minket megbocsátása által. A megtérés és a megbocsátás két simogatás, amellyel az Úr minden könnycseppet letöröl a szemünkről. Olyan kezek, amelyekkel az egyház átölel minket, bűnösöket. Azok a lábak, amelyeken földi zarándoklatunkon járunk. Jézus, a világ Megváltója, megnyitja előttünk az utat, amelyen együtt járunk, az ő békét hozó lelkének erejével követve őt.
A szív megtérése
Isten irgalmassága az, mely megtéríti az ember szívét, ezért Ferenc pápa arra szólítja a misszionáriusokat, hogy legyenek figyelmes gyóntatók; készen arra, hogy elfogadják és mindig támogassák azokat, akik szeretnék megújítani saját életüket, és akik visszatérnek az Úrhoz. Az Úr megbocsátása a remény forrása, mert mi mindig számíthatunk rá, bármilyen helyzetben is. Isten emberré lett, hogy kinyilatkoztassa a világnak: soha nem hagy el bennünket! Üzenete végén a pápa gyümölcsökben gazdag zarándoklatot kíván valamennyiüknek, Mária, az irgalom Anyja oltalmába ajánlva őket, és azt kérve, hogy imádkozzanak érte.
A március 28-30. között tartott nemzetközi szentévi zarándoklaton Magyarországot Kocsis Imre, váci egyházmegyés pap, biblikus teológus professzor, Gável Henrik budapesti plébános és Kuzmányi István, állandó diakónus, a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője képviselte.